Az uniós tagországok kormányainak jogos törekvése, hogy minél több adóbevételhez jussanak, hiszen ebből működtetik az államot. Az adófizetők viszont - akár magánszemélyek, akár vállalkozások - minél kevesebbet szeretnének fizetni. Hol áll az Európai Bizottság ebben a versenyben? - tettük fel a kérdést Kovács Lászlónak, az Európai Unió adó- és vámügyi biztosának.

- Az Európai Bizottságnak nem az az elsődleges szándéka, hogy előmozdítsa a nemzeti kincstárak nagyobb adóbevételét, és az sem, hogy csökkentse az állampolgárok, illetve a vállalatok adóterheit. Az uniós adópolitikának az a feladata, hogy segítse más közösségi politikai célok elérését. Ezt részben a tagállamok, illetve az adóhatóságaik közötti együttműködés erősítésével, az adópolitika bizonyos mérvű összehangolásával és, ahol lehetséges, az adózás egyes elemeinek egységesítésével igyekszünk elérni.

A közvetlen adózás területén tervezett harmonizációs intézkedések például a sok tekintetben még nem igazán egységes belső piac működését hivatottak javítani. Ma például ahány tagország van, a vállalatoknak annyiféle módon kell kiszámítaniuk a társaságiadó-alapjukat, és ennek számos kedvezőtlen hatása van. A bizottság 2004-ben, a hivatalba lépésemmel szinte egy időben kezdett el dolgozni egy közös vállalati adóalap-számítás bevezetésén.

- Milyen gondok erednek a társasági adók eltérő számításából?

- Jelenleg, ha egy vállalat több tagállamban folytat tevékenységet, mindenhol más jogszabályokhoz kell alkalmazkodnia. Számítások szerint az ebből eredő ügyviteli többletköltség nagyvállalatok esetében eléri a befizetett adók két százalékát, míg a kis- és középvállalatok körében ez az arány még kedvezőtlenebb. További hátrányt jelent a nehézkes adminisztráció, illetve az, hogy egy cég különböző tagállamokban működő leányvállalatai egymás között nem vagy csak nagyon korlátozott mértékben számolhatják el a nyereséget és a veszteséget.

2005-ben például a brit Marks & Spencer kereskedelmi cégóriás azért fordult az Európai Bírósághoz, mert a brit jogszabályok nem tették lehetővé, hogy a belgiumi és franciaországi leányvállalatai veszteségét levonják az anyaországban működő központi cég nyereségéből. Az Európai Bíróság igazat adott a vállalatnak, és a brit kormányt jelentős összegű kártérítésre kötelezte.

A jelen helyzetnek hátránya az is, hogy a tagállamok adóterhelése nem összehasonlítható. Ha ugyanis eltérő az adóalap, semmit sem mond a kulcsok összevetése. Mivel a több tagállamban is működő cégek ily módon hátrányban vannak azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek csak saját országukban tevékenykednek, sokan inkább lemondanak azokról a lehetőségekről, amelyeket a több mint 480 millió fogyasztóval rendelkező uniós piac jelent. Az akadályok megszüntetése gyorsítaná a növekedést, növelné a vállalatok versenyképességét, segítené a munkahelyteremtést, vagyis a lisszaboni stratégia céljai elérésének irányába hatna.#page#

- A nagy, multinacionális cégektől kezdve a kis- és középvállalatokig, tehát az egész üzleti szférát átfogó adóalap-harmonizációs javaslat nagy vitát kavart. Mi a tagállamok álláspontja az ügyben?

- Az EU tagállamai miniszteri szinten először 2006 áprilisában tanácskoztak a kérdésről, korábban csak szakértőik vitatták meg, hogy helyes-e a társaságiadó-alapok kiszámítását egységesíteni. A miniszteri szintű vita azért fontos, mert tapasztalataim szerint a miniszterek rugalmasabbak, a szakértők mozgástere lényegesen szűkebb. A Pénzügyminiszteri Tanács - az ECOFIN - ülésén minden tagállam véleményt mondott, és a huszonhét országból - Románia és Bulgária mint csatlakozás előtt álló országok már jelen voltak - tizenketten erőteljesen támogatták az elképzelést. Nyolcan a készülő jogszabálytervezettől tették függővé az álláspontjukat, de hangsúlyozták, hogy nyitottak az elképzelésre.

Csak heten jelezték, hogy nem értenek egyet. Nagy-Britannia és Írország úgy vélte, hogy az adóharmonizáció sérti a nemzetállamok szuverenitását, amely állítás vitatható, hiszen az adókulcsok megállapítása továbbra is tagállami hatáskörben maradna. Szlovákia és néhány más egykulcsos adórendszert alkalmazó ország attól tart, hogy az egységes alap visszalépést jelentene a náluk most életben lévő nagyon széles adóalaphoz képest. Őket a vitában arra emlékeztettem, hogy az Európai Bizottság szintén a lehető legszélesebb közös adóalap bevezetését tűzte célul. Visszatérő aggodalom az is, hogy az adóalap egységesítése csak az első lépés, a "trójai faló", amelyet hamarosan követ majd az adókulcsok harmonizációja.

- Van ilyen szándéka a bizottságnak?

- Nincs, és személy szerint én sem támogatnám, hiszen tisztességes adóversenyre szükség van az unión belül. Megjegyzem, a közös adóalap-számítási modell hozzájárulna az adóterhelés átláthatóságának növeléséhez, ami alapvető feltétele a tisztességes adóversenynek.

- Mi történt a május másodikai bizottsági ülésen?

- Az Európai Bizottság elfogadta a tavalyi után a második időközi jelentésemet a harmonizált társaságiadó-alapról szóló javaslat előkészítésének állásáról. A jelentés áttekintést ad a 2004 vége óta működő, a tagállamok szakértőiből álló munkacsoport és a hat kisebb csoport tevékenységéről. Beszámol a közös munkával feltárt problémákról és a megoldások módjára kidolgozott javaslatokról. A dokumentum számba veszi az egységes adóalap-számítás előnyeit, és megerősíti, hogy a bizottság nem tervezi az adókulcsok egységesítését.

A vitában javasoltam, hogy a jogszabálytervezet kidolgozása előtt, még az ősszel a bizottság tartson újabb vitát a nyitott kérdésekről, s ehhez készüljenek közbeeső hatástanulmányok. A jelentés most nagyon erős támogatást kapott, ellenvéleményt csupán az ír biztos fejtett ki, ami nem okozott meglepetést. A következő erőpróba a Pénzügyminiszteri Tanács júniusi ülése lesz, amelynek vitája képet ad majd a tagállamok véleményéről. Ezt figyelembe véve készítjük el a jövő év elejéig a jogszabálytervezetet.#page#

- Az április végi ECOFIN-ülésen viszont az áfacsalás elleni küzdelem volt a főszereplő. A német soros uniós elnökség javaslatában módszerként a fordított adózás szerepelt, ez viszont alig kapott támogatást a tagországok minisztereitől.

- Az ipari méretekben űzött adócsalás uniós szinten a becslések szerint évente 200-250 milliárd eurónyi veszteséget okoz, s ennek jelentős része a jelenlegi áfarendszer adottságait kihasználva az áfacsalásból ered. A tagállamok körében teljes az egyetértés abban, hogy az adócsalást vissza kell szorítani, de a hogyanban már eltérnek a vélemények. Az ECOFIN ülésén Németország a fordított adózás mellett érvelt. Ez azt jelentené, hogy az unión belüli kereskedelem az utolsó vevőig áfamentes lenne, az áfát csak a végfelhasználónak kellene megfizetnie.

Az eladó a vevőtől kapott áfa összegét a költségvetésbe befizetné, míg a vevő, amennyiben cégről van szó, az eladónak kifizetett forgalmi adót visszaigényelné. A javaslatot csak Ausztria és Málta támogatta; akik a beterjesztő Németországgal együtt az áfabefizetés, illetve -visszaigénylés könnyebb ellenőrizhetőségével érveltek. A nagy többség azonban a fenntartásait hangoztatta.

A bizottság 2006 novemberében beterjesztett, az adócsalás elleni fellépés stratégiájáról szóló javaslata két másik elemet is tartalmazott. Az egyik: szigorítani a nemzeti szintű ellenőrzést, erősíteni az együttműködést a tagállamok adóhivatalai között, és javítani, gyorsítani az információcserét. Ez a javaslat ugyan nem újszerű, de nem is kockázatos, ezért általános támogatásra számíthat. A másik, hogy szüntessük meg a tagállamok közötti kereskedelem áfamentességét, és az áru a piacra lépésétől kezdve legyen áfaköteles. Ez a két javaslat a júniusi ECOFIN-ülésen kerül majd a miniszterek elé. A bizottság álláspontja szerint egyébként minden olyan javaslat elfogadható, amely megszünteti a csalás lehetőségét, és nem nyit újabbaknak kaput, nem zavarja a belső piac működését, és nem jelent többletköltséget, illetve további adminisztratív terheket sem a vállalatoknak, sem az adóhatóságoknak.

- Az energiaellátás biztonsága és az éghajlatváltozás lefékezése napjainkban prioritást élvez az unió politikájában. E célok elérésére hogyan lehetne jobban felhasználni az adópolitikát?

- Az energia területén az unió legnagyobb problémája az erős importfüggőség, illetve az, hogy az energiaszektorból ered az üvegházhatást, a felmelegedést okozó gázkibocsátás nyolcvan százaléka. Mindkét problémát enyhíti, ha mérsékelni tudjuk a fogyasztást. Ezt szolgálja az energiára kivetett jövedéki adó. Ezen túl adózással a felhasznált energia összetétele is befolyásolható.

- Ön és Stavros Dimas környezetvédelmi biztos március végén ismertetett egy Zöld Könyvet. Ennek mi a célja?

- A Zöld Könyvben megfogalmazott és most társadalmi vitára bocsátott javaslat leglényegesebb eleme, hogy az energiafajták jövedéki adóját, amelyet eddig a joule-ban mért fűtőérték alapján számítottak, a jövőben kettébontanánk. A fizetendő adó felét az energiatartalom, azaz a fűtőérték határozná meg, a másik ötven százalékot azonban a károsanyag-kibocsátás alapján kellene kiszámolni. Vagyis egy zöld elemmel bővülne az energiaágazatot terhelő jövedéki adó, aminek eredményeképpen az alternatív, úgynevezett megújuló energiafajták olcsóbbá válnának, mint a széntartalmú fosszilis hordozók. Ez valójában adókedvezmény, amellyel ösztönözni lehet az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentését.#page#

- Több jövedéki termék, így a szeszesitalok és az áruszállításban használt dízelüzemanyag adójának emelését is napirendre tűzte a bizottság, ami a tagállamok körében heves vitákat váltott ki. Miért tartja szükségesnek a változtatást?

- A szeszesitalok jövedéki adója kötelező minimumának emelése azért került napirendre, mert 1993 óta nem nyúltak hozzá, s azóta az infláció 31 százalékkal csökkentette annak tényleges értékét. Ezt a nagymértékű emelést azonban több tagállam is ellenezte, a 2004-ben csatlakozott újak pedig azt kifogásolták, hogy a tagságukat megelőző tíz év alatti infláció miatt is emelniük kellene. Ezért módosítottuk a javaslatot, a számítás kiindulópontja a 2004-es esztendő lett, azóta az infláció viszont csupán 4,5 százalékos volt. Ez a javaslat a jelek szerint az Európai Parlament és a tagállamok Pénzügyminiszteri Tanácsa számára is elfogadható lesz. A kamionok által használt dízelolaj jövedéki adója kötelező minimumának emelésére az úgynevezett üzemanyag-turizmus visszaszorítása miatt van szükség.

Ma a kötelező minimum 1000 liter dízelolajra 302 euró. A tényleges jövedéki adó mértéke viszont ettől tagállamonként jelentősen eltér: például Bulgáriában 220 euró, Luxemburgban 278 euró, Németországban viszont 470 euró. Ezért a német kamionsofőrök előszeretettel tankolnak valamelyik határ menti luxemburgi töltőállomáson. Uniós szinten ez felesleges kilométerek millióit és a tonnákban mért szén-dioxid-kibocsátás millióit jelenti, nem beszélve az utakat rongáló terhelésről és a balesetveszélyről. A bizottság javaslata szerint 2010-ig a jelenlegi minimumot 330 euróra, 2012-ig 359 euróra, 2014-ig pedig 380 euróra emelnék. Ez a számítások szerint közel 40 százalékkal csökkentené az üzemanyag-turizmust, a felesleges kilométereket és a szén-dioxid-kibocsátást. A gépjárműadó területén is látunk arra lehetőséget, hogy egy környezetvédelmi elem beépüljön.

A május 8-án a Pénzügyminiszteri Tanács elé kerülő javaslat elfogadása egységessé tenné a gépjárműadó szerkezetét. A 18 tagállamban alkalmazott regisztrációs adót fokozatosan beépítené az éves üzemben tartási adóba, ami megszüntetné a gépjárműpiac jelenlegi széttöredezettségét. Az ily módon kivetésre kerülő adónak a bevezetés utáni első két évben a 25 százalékát, utána pedig az 50 százalékát a gépkocsi szén-dioxid-kibocsátása határozná meg. Ezzel az egyes országok adóbevétele nem csökkenne, csak a struktúrája változna meg, viszont ösztönözné az alacsony károsanyag-kibocsátású gépjárművek gyártását és vásárlását.

- Bár a bevezetés lehetősége többször is felmerült, a mai napig nincs uniós adó. Nem is lesz?

- Elképzelhető lenne, de nem többletadóként, hanem úgy, hogy a tagállamok az adóbevételük egy bizonyos részét átengednék a közösségnek. A lakosság és az üzleti szféra által fizetett adó növelése ugyanis jelentősen csökkentené az Európai Unió népszerűségét, támogatottságát. Bár az EU bevételeinek növekedésével megszűnhetne a hétévente sorra kerülő költségvetési vitának a forrásoldalról folytatott része, és csak a pénz elosztásáról kellene dönteni, a személyes véleményem az, hogy egy uniós adó bevezetésének a közeljövőben nincs realitása.