Hosszú évek óta folynak kísérletek, gyakorlati eredményre vezető fejlesztések a Mol Nyrt.-nél azért, hogy növekvő arányban gyárthassanak és értékesíthessenek bioüzemanyagokat: gázolajba vagy benzinbe keverhető komponenseket, amelyek voltaképpen a szántóföldről származnak.

E termékek sajátja, hogy hozzásegítik az embereket a környezetkímélőbb életmódhoz. Részben okafogyott is az a kérdés, hogy mikor tankolhat először efféle "barátságos" üzemanyagot az autós, mert a Mol már most is jelen van a piacon olyan benzinnel, amelynek 2 százaléknyi etanoltartalma is van. Ugyanakkor a nagyvállalat nemcsak a benzinre összpontosít, hanem inkább a gázolajra, s hogy miért, azt a fejlesztési igazgató, Thernesz Artúr segítségével ismerhettük meg, aki a Piac és Profitot egyfajta szakmai körutazásra invitálta, leszögezve, hogy a dízeljárművek bioüzemanyagához a növényolajok észterező technológiáját alkalmazzák. A létrejövő biogázolaj-komponensre - zsírsav-metilészterre, szakmai rövidítéssel FAME-re - gyorsan növekvő mennyiségben tart igényt a piac. Ezt a komponenst keverik bele a finomítók a mind keresettebb dízelüzemanyagba, és forgalmazzák a szabványokat minden tekintetben kielégítő terméket.

Uniós igények

Brüsszelben már jó ideje megszületett az a direktíva, hogy 2010 végére 5,75 százalékos vegyítési arány legyen az általános norma az Európai Unióban. Thernesz Artúr ehhez az uniós kötelezettséghez mintegy lábjegyzetként fűzi hozzá: Magyarországon már 2005-ben bekerült a módosított jövedéki törvénybe az új norma, s "érdekeltségi alapon" szabályozzák az üzemanyagba bekevert komponenseket. Azaz már 2007 júliusától, illetve 2008 januárjától jövedékiadó-különbözet illeti meg a minimum 4,4 százalék etanolt tartalmazó benzint és a minimum 4,4 százalék biodízelt tartalmazó gázolajat. A Mol természetesen él is ezzel a lehetőséggel, mivel megteremtette több száz millió forint beruházással a biokomponensek alkalmazásának műszaki és kereskedelmi feltételeit. Persze a biokomponensek előállítóinak is meg kell felelniük a technológiai követelményeknek, s ezzel garantálniuk kell a beszállított termék előírt minőségét.

Az olajtársaság tehát tendereljárást folytatott le a "komponensgyártásra" vállalkozó cégek körében: versenyeztette mind a zsírsav-metilészter, mind az etanol szállítására ajánlatot tevőket. A szerződött beszállítók azt vállalják, hogy középtávon ellátják a nagyvállalatot. Ezzel a jogi kapcsolattal biztonságban tudhatják a saját piacukat, miközben ők maguk is biztonságot kínálhatnak a gazdálkodóknak, akikkel ugyancsak termeltetési szerződéseket köthetnek a növény mennyiségéről, áráról. Az agrárcégek ugyanígy stabil vevőivé válnak a vetőmagtermelőknek például.

A Mol a gázolajnak, a zsírsav-metilészternek tulajdonít nagyobb jelentőséget. S nemcsak azért, mert jobban eladható ez az üzemanyag, hanem azért is, mert a neki beszállítók a növényi olajból aránylag egyszerű technológiával, nagyüzemi módon gyárthatják a komponenst. E műveletsorhoz viszonylag kevés energiát kell felhasználni, más szóval a gyártás folyamatának végig kedvezőek a környezeti hatásai. Ezzel ellentétben a benzinhez használatos etanol előállítása bonyolultabb, az alkalmazott technológia sok lépésből áll, sok energiát igényel, s nehezen kezelhető melléktermékekkel is számolni kell. Thernesz Artúr példája szerint 100 ezer tonna etanol előállításához 300 ezer tonna kukorica szükséges. A gyártás során 100 ezer tonna szén-dioxid és hasonló mennyiségű DDGS - törköly - keletkezik, ehhez jön még a nyers etanol finomításához és koncentrálásához szükséges energiafelhasználás is.

#page#

A társaság minden lehetséges módon fejleszteni igyekszik a mezőgazdasági eredetű anyagok hasznosítását az üzemanyaggyártásban, de még mindig több fantáziát lát a biodízel jövőjének egyengetésében. Nem is véletlen, hogy változatlanul komoly szellemi erőket koncentrál most már a másodgenerációs biogázolaj fejlesztésére. Tudományos műhelyeket - akadémiait, egyetemit, iparit, mezőgazdaságit - kért fel az eljárás kimunkálására. Az ugyancsak több száz millió forintnyi kutatási-fejlesztési forrás felhasználásával dolgozó konzorciumtól azt várják, hogy 2009 elejére készen legyen a másodgenerációs technológiával, a mostaninál is jobb fizikai tulajdonságú biodízellel.

A Mol fejlesztéspolitikájának középpontjában természetesen a saját gyártmányai - jelenlegiek és leendők - állnak. Nincsenek azonban egyedül, más szervezetek is kutatásokkal, illetve az eredményekre alapozott gyártmányokkal lépnek a piacra. A magyar és osztrák állami tulajdonú projektfejlesztő cég, a Duna Fejlesztési Kft. hivatalból volt több tekintettel a mezőgazdaságra, a rendszeres túltermelésre. Érsek Tibor ügyvezető igazgató aktuális számot közölt a Piac és Profittal: jelenleg már hét bioetanol-projekt fejlesztésében érdekelt a társaságuk. Ezek együttesen évi 550 tonna termelésre lesznek majd képesek.

A Duna számára is evidencia a környezetkímélő megoldások erőteljes fejlesztése, s persze az uniós direktíva is az 5,75 százalék biokomponens-bekeverésről. A kft. számára különös jelentőségű bejelentés, hogy Svédország minimálisra csökkenti fosszilis tüzelőanyag-felhasználását, s egyben vevője lesz a Duna Kft.-nél fejlesztett bioetanolnak.

A társaság ma már elégséges tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy kész legyen beszállni a szakmai vitába. Érsek Tibor fel is idézi: bizonyos körök szerint a bioetanol előállításának energiamérlege, szén-dioxid-kibocsátása nem sokkal kedvezőbb, mint a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása esetén. A Duna Kft. vezetője meg azt mondja: a gyártás során keletkező szén-dioxidot megelőzőleg növények asszimilálták, ellentétben a fosszilis tüzelőanyaggal, amelynél úgynevezett "elásott" szén-dioxid szabadul fel, amelyet okkal nem tartanak kívánatosnak a környezetvédők.

A kutató cég ügyvezető igazgatója "elszámol" a melléktermékkel is, a technológia során keletkező, fehérjének számító törköllyel. Az állatokkal valóban fel lehet etetni az anyagot takarmányba bekeverve, ám akkor, amikor mind a hét vállalat termelni fog, már egészen biztosan többlettel kell kalkulálni. Csakhogy biogáztermelésre alkalmas speciális üzemeket is kifejlesztett a Duna Kft., van, ahol részben, van, ahol teljes egészében hasznosul a szesztörköly, zárt rendszerben, a bioüzemanyag-gyártás energiaszükségletét kielégítve.

A hét cég egyike Mohácson készül el, a dél-somogyi kisvárosban svájci pénzügyi befektető vállal komoly szerepet a 300 ezer tonna kukoricát feldolgozó bioetanol-üzem finanszírozásában. A United Biofuels Holdings Europe számára jó üzletnek bizonyul a bioüzemanyag, Érsek Tibor pedig arra emlékeztet, hogy egyre több alap, bank találja meg üzleti számítását ebben az üzletágban.

A kontinensen az 5,75 százalékos biokomponens elérését tartalmazó EU-s direktíva keresleti piacot alakított ki. Az etanol árát sem okvetlenül az olaj határozza meg Európában, mivel az 5,75 százaléknyi "adalékot" - és annak termelési költségét - mindenképpen be kell majd keverni az üzemanyagba. Vagyis komoly árképző tényezővé válik például a kukorica s annak előállítási költsége.

A Duna Kft. projektmenedzselési érdekeltsége egyébiránt a termőföldtől szinte a benzinkútig tart. Érsek Tibornak arról nincsenek ismeretei, hogy a kukoricát, napraforgót, repcét majdan feldolgozó ipari üzemek hosszú távú szerződéseket kötnének az agrárüzemekkel, mivel ez utóbbiak egyelőre inkább kiszolgáltatottjai a piacnak. Most csak a túltermelés a biztos, illetve az, hogy az idén már nincs uniós intervenciós kukoricafelvásárlási rendszer, s a gabonaexport versenyképességét nagymértékben csökkenti a szállítási költség. Tehát nagyon is jó, hogy készülhet olyan termék a betakarított termésből, amely eladható a világban, de erre ma még kevés üzemet hoztak létre.

A közeljövőben azonban megkezdheti a gyártást a Kaba vonzáskörzetében épülő bioetanol-üzem. A cukorrépa-termelők integrálásában nagy tapasztalatokra szert tett kabaiaktól azt várja a Duna Fejlesztési Kft., hogy február végén "összeáll" az új szerződéses rendszerük a termelőkkel, de már 260-280 ezer tonna kukoricára. De nem 26-28 ezer hektárnyi területben gondolkodnak az ottaniak sem, noha egy hektárról rendszerint 10 tonna takarítható be, hanem legalább 50 ezer hektárban, hogy ne kerüljön sor monokultúrás termelésre.

A fejlesztő cég valamennyi projektnél meghatározó szerepet vállal know-how-ján keresztül is. De sehol sem szerez tulajdont, minden esetben projektvállalatot hoznak létre. A kormányzat pedig azt képviseli, hogy e születő bioetenolcégekben lehetőleg legyen magyar termelői tulajdonosi hányad, s ezt a szándékát támogatáspolitikáján keresztül közvetíti. Kabán például eleve többségi magyar tulajdonban van a vállalat, ahol egy év múlva gyártják és "csomagolják" új terméküket. A Duna Fejlesztési Kft. ügyvezető igazgatója szerint tehát egy év múlva már tankolni fognak az autósok bioüzemanyagból. Igaz, az általuk fejlesztett etanolt valószínűleg svédországi benzinkutak árusítják majd a skandináv ország polgárainak.