E-ÖNKORMÁNYZAT

Szem előtt és háttérben

Az Európai Bizottság tavaly december közepén hozta nyilvánosságra a 2011-2015-ös időszakra vonatkozó elektronikus kormányzati akciótervét, amelynek prioritásai között szerepel a közszféra hatékonysága és eredményessége, az elektronikus beszerzések, a pályázatok gyorsabb elbírálása, az adminisztratív terhek csökkentése, a „zöld" kormányzat. Tehát az önkormányzatok informatikai feladatai is egyre fontosabbakká válnak az uniós szinten prioritásnak számító e-kormányzati fejlesztés részeként, beruházásokra, a rendszerek átláthatóvá tételére lesz szükség, s a honlapok fejlesztése, az elektronikus ügyintézés támogatása mellett a saját működésüket támogató informatikai háttér tekintetében is speciális feladatokkal szembesülnek.

Az e-önkormányzat fejlesztése a szolgáltató állam koncepciójának kulcsfontosságú eleme. A rendszer három fő részből áll: az információszerzést, tájékozódást, ügyintézést kiszolgáló „front office"-ból - vagyis internetes felületből -, másrészt a faliújság, hírlevél, határidőnapló és elektronikus tananyag-szolgáltató szerepét ellátó „back office" modulból - vagyis intranetportálból -, valamint az ezeket kiszolgáló háttér-infrastruktúrából. A rendszer magjától távolodva elérkezünk az önkormányzati ügyfelekig, akik elektronikusan lépnek kapcsolatba az önkormányzattal.

A leginkább szem előtt lévő helyhatósági informatikai feladat a közérdekű adatok megjelenítésére és ügyintézésre egyaránt alkalmas önkormányzati honlap üzemeltetése. A GKIeNet 2009 nyarán készült felmérése szerint a hazai önkormányzatok 72 százaléka rendelkezett saját honlappal, köztük szinte minden nagyközség, ami azt jelzi, hogy Magyarország közigazgatása nincs elmaradva az e-kormányzati fejlesztések terén. A honlapot üzemeltető hivataloknak csak az egy százalékában van azonban lehetőség teljes körű online ügyintézésre, leggyakrabban az adózáshoz kapcsolódó területen. S bár a felmérések többsége szép fejlődést mutat e téren, az ITTK szakértői figyelmeztetnek: ezek a kutatások többségükben az ügyféloldali szolgáltatásokat nézik a szolgáltatói oldal fejlettségét figyelmen kívül hagyva.

Pedig az önkormányzat által ellátandó informatikai feladatok ennél sokrétűbbek. Saját gazdálkodásuk kezelése, az ehhez kapcsolódó szám- és könyvviteli munka mellett az önkormányzati testület tevékenységének segítése, a szociális-igazgatási feladatok ellátásának támogatása, a helyi rendeletek tárolása, az adatok publikálása mind-mind speciális informatikai hátteret igénylő tevékenység Varga Zsigmond, az SAP államigazgatási szakértője szerint. Nagyobb önkormányzatok esetében ehhez jön még a városüzemeltetési holdingok, közműcégek fenntartása, amely a normál cégstruktúrához hasonló működési módot igényel.

Bár elvileg most is minden önkormányzatnak van informatikai stratégiája, ezek gyakran csak mutatóba készültek, részlegesek, nem kellően átgondoltak. A feladatok korántsem vegytiszták, ráadásul a kormányváltás után az önkormányzati informatikai kérdéseket is érintő áthangolás történt, amelynek egyik legfontosabb eleme, hogy a korábban a modernizációs elképzelések alapját jelentő alkalmazásszolgáltató központok (ASP) létrehozásáról szóló pályázatokat visszavonták. A mostani - elsősorban a kormányhivatalok informatikai fejlesztésére, az igazgatási feladatok rendbetételére koncentráló - kormányzati döntés értelmében nem valósulnak meg az eredetileg kialakítani tervezett, regionális szinten központosított kiszolgáló háttérintézmények. Bár így a kis önkormányzatoknak is maguknak kell majd gondoskodniuk a szükséges hardver- és szoftvereszközökről, és az adatok összefogása is nehézkesebb marad, Varga Zsigmond szerint ennek ellenére jó, hogy nem valósul meg a hét párhuzamos fejlesztés. Az önkormányzatok, ahogy eddig is, ezután is megbirkóznak a feladatokkal maguk.

- timár -

Honlapszintek

A honlapokon igénybe vehető funkciók alapján négy, egymásra épülő szint különböztethető meg:

■ az oldal csak információt szolgáltat,

■ interakcióra - kapcsolatteremtésre - is lehetőséget ad,

■ mód van kétoldalú interakcióra is,

■ tranzakcióra is lehetőség van.

KÖRKÉRDÉS

Helyi szemüveggel

Mit vár az önkormányzat a hazai szakmai kormányzat alkotta programtól, amelynek alapja az Európai Bizottság december közepén nyilvánosságra hozott, a 2011-2015-ös időszakra vonatkozó elektronikus kormányzati akcióterve, s amely a helyhatósági szféra számára is megoldandó technikai és beruházási feladatot jelent majd? - intéztünk körkérdést helyhatósági vezetőkhöz.

■ Pajna Zoltán alpolgármester, Debrecen

„Az elektronikus kormányzati akciótervvel kapcsolatban most még korai az önkormányzatok szerepét, feladatait meghatározni. Az Európai Bizottság is csak decemberben hozta nyilvánosságra akciótervét, amit a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infokommunikációs államtitkársága is még csak általánosságban ismertetett, és adott róla tájékoztatást. Az EU-s akcióterv viszont valóban tartalmaz több olyan elemet is, amely vélhetően hatással lesz az önkormányzatok tevékenységére, ha azok átkerülnek a nemzeti tervekbe. Ilyennek vélem például a felhasználók igényeihez igazodó szolgáltatások néhány területét, vagy az e-kormányzati fejlesztésen belül a nyílt specifikációk és az interoperabilitás elősegítését. Vélhetően - és reményeink szerint - e területekkel is foglalkozik majd az új nemzeti stratégia és cselekvési terv. Az önkormányzatok majd csak ennek ismeretében fogják átdolgozni, kiegészíteni saját informatikai stratégiájukat, cselekvési terveiket, és csak ezzel egyidejűleg lehet meghatározni a technikai és beruházási szükségleteket, forrásigényt."

■ Dobos László polgármester, Karcag

„Az Európai Bizottság 2011-2015-ös elektronikus kormányzati akcióterve kapcsán az önkormányzat azt várja, hogy a kormányzat a helyhatósági szférában felmerülő technikai és beruházási feladatához mind az anyagi, mind a szakmai támogatást megadja, ezáltal a közszféra hatékonyabban, eredményesebben és gazdaságosabban működik majd, csökkentve az önkormányzat terheit. Az önkormányzatok hosszú távú, stabil működéséhez elengedhetetlen a pályázatok gyorsabb, egyszerűbb elbírálása, ez a települések dinamikusabb fejlődését eredményezhetné."

■ Köteles László polgármester, Komlóska

„Egy kistelepülés, mint Komlóska, amely messze van a fővárostól, rendkívül sok hátrányt szenved. Sajnos, még az alapok sincsenek meg, például a községünk területén nincs mobiltelefon-térerő, és nincs a lakosság számára elérhető szélessávú internet, csak az önkormányzatunk teleháza és az e-pontok részére biztosítja a szolgáltató a hozzáférést, de az is rendszeresen akadozik. Egyetlen lehetőség adódik, ha a kormányzat ráhat az egyetemes szolgáltatókra, és segíti őket az alapvető hardver kiépítésében. Komlóskán a lakosság, az önkormányzat és a folyamatosan nagy számban idetelepedő vállalkozások számára szükség van az informatikai fejlesztésekre, mert ezáltal az egész világ elérhetővé válik. Csak az a kérdés, hogy tényleg akarják-e, mert az elmúlt években ezt a szándékot mi nem tapasztaltuk.

G. L.

SZOLGÁLTATÁSOK

Rendszerek egységben

Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a közeljövőben elkészülő, a 2011-2013 közötti időszakra vonatkozó elektronikus kormányzati akciótervben a közigazgatási szolgáltatásokhoz való hozzáférést lehetővé tevő beruházásokra, fejlesztésekre, mondta el a Piac & Profitnak nyilatkozva a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának (KEKKH) elnöke. Vetési Iván - aki a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium területi közigazgatás átalakításában és a kormányzati szerkezetátalakítással együtt járó feladatok végrehajtásában közreműködő miniszteri biztos is - leszögezte: meg kell változtatni azt a korábbi gyakorlatot, amikor az informatika előbb létrehozott megoldásokat, majd megvizsgálta, hogy produktumai hogyan illeszkedhetnek a közigazgatási folyamatokhoz. Ezt meg kell fordítani. A megalkotandó közigazgatási stratégiának lesz a része az e-közigazgatási stratégia. Persze a korábbiakban is voltak használható informatikai fejlesztések, amelyeket az elkövetkezőkben hozzá lehet igazítani a közigazgatás stratégiájához. Az alapinfrastruktúra és az alapszoftverek sok mindenre alkalmasak, legfeljebb át kell strukturálni őket.

A hatósági funkciókkal rendelkező KEKKH adatkezelő, nyilvántartásokat végző intézmény, s mint ilyen, komoly informatikai rendszereket működtet, felelőse a kormányhivatalok teljes informatikai rendszereinek s a hamarosan elkészülő kormányportálnak is. A hivatal százhúszfajta nyilvántartást vezet, ebből tizennégy az állam szempontjából kritikusnak minősül, ezek átvilágítása hosszabb folyamat. De az elektronikus adatfeldolgozás egyes részeinek kiszervezését meg kell szüntetni, s a hivatalon belül kell minden tevékenységet elvégezni.

Az alkalmazásszolgáltató központokat (ASP) is érdemes megvizsgálni, ha lehet, megmenteni, bár Vetési Iván szerint ezek általában nem egységes rendszerekként valósultak meg, nincs közöttük átjárhatóság, s nem jellemzőjük a méretgazdaságosság. Tipikus, hogy más és más elemüket valósították meg, hol csak iktatórendszernek használták, hol pedig önkormányzati folyamatkezelőnek. A szigetszerű jelleget tehát sürgősen meg kell szüntetni.

A januárban felállt új kormányhivatalok komoly szakmai alapokkal kezdték meg a tevékenységüket, s 2013-ig fokozatosan mindenütt kialakul a tényleges egyablakos kiszolgálási modell, amelynek legfőbb haszonélvezője a lakosság lesz. De ehhez is elengedhetetlen előfeltétel a közigazgatás új stratégiájának megszületése s a hozzá igazított e-közigazgatási stratégia, amely természetesen tartalmaz majd fejlesztéseket, informatikai beruházásokat. A későbbiekben napvilágot látó e-kormányzati és államreform operatív programok is pályázati lehetőségeket jelentenek, de - a korábbi gyakorlattól eltérően - itt sem hardvercentrikus beszerzések dominálnak majd.

A fejlesztés irányának az lesz az alapvető szempontja, hogy teljesülhessen a bárhonnan való hozzáférhetőség, amelynek a lakosság - az ügyfél - ugyanúgy haszonélvezője lesz, mint az ügyet intéző tisztviselő. A nem okmányok előállítását jelentő ügyintézés érdekében tehát a webes fejlesztések gyorsulhatnak fel. A közigazgatás korszerűsítéséért felelős miniszteri biztos úgy gondolja, hogy legelőbb a már működő egységes anyakönyvi, okmányirodai rendszerhez hasonlóvá kell tenni a többi rendszert is, hogy egységes felületen lehessen kommunikálni. Ezzel párhuzamosan a kormányhivatali struktúrát s a tizennégy központi hivatal informatikai rendszerét - az ÁNTSZ-étől az OEP-éig - is egységesen elérhetővé „építik át". Az állampolgárok egyelőre az okmányirodai, az anyakönyvi rendszerek révén - 289, illetve 2200 végponton - közvetlenül kapcsolódnak már most is a hivatal „szolgáltatásaihoz", ám a tervezett informatikai fejlesztéseknek, bővítéseknek is az az értelmük, hogy végre megújulhassanak az állam és az állampolgár kapcsolatai.

- gergely -

Megpályázható hetvenmilliárd

A hatékonyabban, olcsóbban működő állam érdekében készül el a 2011-2015 közötti időszakot felölelő elektronikus kormányzati akcióterv. Ez a program az Európai Unión belüli egységes piacot jelenthet, illetve nyitottabbá, átláthatóbbá és rugalmasabbá alakíthatja a közszolgáltatásokat. Idehaza a kormányzati infokommunikációs stratégia egyik új eleme lesz, hogy létrehozzák a kormányzati informatikai fejlesztési ügynökséget. Az elektronikus közigazgatás és az állam megreformálására több mint 70 milliárd forintot lehet majd elnyerni pályázatokon.

ADÓSSÁGCSAPDA

Versenyfutás az idővel

A válságot megelőző években heves verseny folyt a bankok között az uniós fejlesztési forrásokra esélyes önkormányzatok - a főváros és kerületei, nagyobb városok, megyék és megyei jogú városok - megszerzéséért. Bár számosságát tekintve az összes önkormányzat alig tíz százalékáról beszélünk, a 2013-ig prognosztizált forrásigény - az összesen 1,675 milliárd forintot kínáló Új Magyarország Fejlesztési Terv programjaihoz szükséges saját erő -jelentős piaccá tette a szektort. Az önkormányzati hitelállomány GDP-hez viszonyított aránya 2006-ban 1,8 százalék volt, 2008-ban pedig már 2,2 százalék, 2009-ben csekély mértékben nőtt, és azóta gyakorlatilag stagnál. Ma közel 1000 milliárd forint az önkormányzatok adósságállománya, amelynek 90 százalékán mindössze 370 önkormányzat - a szektor 11 százaléka - osztozik.

- A 2008-ig kibocsátott kötvényállomány túlnyomórészt svájci frankban, kisebb részben euróban és még kisebb része forintban denominált. Az árfolyamváltozás hatására ma ezek akár 20-40 százalékkal is többet érhetnek forintban. Jóllehet a válság kitörésekor a nyugat-európai pénzpiacokon csökkentek a kamatok, ez a kamatelőny - az önkormányzatok változó kamatozású konstrukciókban adósodtak el - nem kompenzálja az árfolyamveszteséget. Ráadásul a gazdaságok újraéledésével a jegybankok inkább kamatemelést terveznek az inflációs veszély csökkentése érdekében - magyarázza Redling Károly, az Erste Bank önkormányzati üzletágának igazgatója.

A válság érezhetően szűkítette a helyi bevételeket, és a párhuzamosan zajló központi költségvetési konszolidációt is ez a szektor érezte meg leginkább.

- A forráselvonás elsősorban a működési kiadásokat érinti, miután a fejlesztések forrásbázisa áttevődött az uniós pályázatokra. A kisebb, szegényebb önkormányzatok döntően a működés finanszírozási forrásaiért küzdenek, vagyonuk, szabad forrásaik alig vannak. Ebben a körben reális lehet a csődveszély. A feladatellátás átstrukturálása, a többcélú kistérségi társulások megjelenése részben oldotta a problémát, és az olyan egyszeri állami segítség, mint az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatása (önhiki) is segít a gondok elodázásában. A nagyobb városok önkormányzatainak a működés finanszírozása nem okoz problémát - sokszor fajlagosan is olcsóbb a szolgáltatások fenntartása -, az ötéves türelmi idő mellett 15-20 évre kibocsátott kötvények hatása viszont még nem jelentkezik a költségvetésükben. A terhek és az eladósodottság hatása valójában a sokadik ciklusban lesz látható - mondja dr. Kovács Róbert önkormányzati szakértő, a Helyi Obszervatórium ügyvezető igazgatója.

A veszélyt az is növeli, hogy csak elenyésző számú esetben valósult meg olyan fejlesztés, amely hosszabb távon kiadáscsökkentést vagy esetleg bevételnövekedést jelenthet, mert a pénzekből legtöbbször a főterek szépültek, vagy drágán fürdők épültek. Ezek a társadalmi elvárásokat kielégítő beruházások nem termelik ki a hitelek árát, amelyeket így más forrásból kell majd fedezni. Kérdés, lesz-e esély a helyi bevételek bővülésére az elkövetkező években.

Bár a fejlesztések mérséklődtek 2010-ben, az önkormányzatok gazdálkodási nehézségeinek gyarapodása miatt megnőtt a működési célt szolgáló, éven belüli lejáratú likviditási hitelek iránti kereslet. Ugyanakkor 2010 közepéig nőtt az önkormányzati betétállomány is, legalábbis nem csökkent. Ennek magyarázata, hogy 2010 végéig a kibocsátott kötvények mintegy felét használták fel az önkormányzatok. Vagyis a felvett hitelek egy része ma bankszámlákon, különböző megtakarítási formákban pihen. Vannak ugyan, akik sikertörténeteket zengnek az e források termelte bevételekről, ám a helyhatóságok - a sajátos önkormányzati cash-flow alapú elszámolás miatt - nem kényszerülnek arra, hogy feketén-fehéren bemutassák a nyereségek és veszteségek mérlegét. S bár az önkormányzati hitelezésnek vannak törvényi gátjai - az adósságszolgálati ráta a korrigált saját bevétel legfeljebb 70 százaléka lehet -, sok helyhatóság ennél jelentősen nagyobb mértékben adósodott el: miután az önkormányzati költségvetésben számos kötelezettségvállalás nem jelenik meg, előfordulhat, hogy az adósságszolgálati ráta nem tükrözi a város tényleges anyagi helyzetét.

- sebők -

Újabb lyuk a költségvetésen

A helyi önkormányzatok 2011. januári gyorsjelentése alapján az államháztartás önkormányzati alrendszerének pénzforgalmi hiánya a 2010. első három negyedévében kimutatott 97 milliárd forint után 247,7 milliárd forint lett. A kormány az önkormányzati alrendszer 190 milliárd forintos hiányával kalkulált a tavalyi 3,8 százalékos hiánycél meghatározásakor, így az 57,7 milliárd forintos eltérés meglepetést okozott - derül ki a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) közleményéből, amely rámutat arra is, hogy a jelenlegi jogszabályok alapján a központi kormányzatnak alig van lehetősége arra, hogy a több mint 3000 önkormányzat gazdálkodására érdemi hatással legyen. Mivel a helyhatóságok számláikat nem központilag, a Magyar Államkincstárnál, hanem egyedi döntéseik alapján kereskedelmi bankoknál vezetik, a kormánynak nincs előzetesen pontos képe az évente mintegy 4000 milliárd forintból gazdálkodó szektor pénzforgalmi adatairól. Az eddigi információk alapján a vártnál nagyobb hiány oka a helyi adók, különösen az iparűzési adó elmaradása, de a gépjárműadó, az illetékek és más bevételek is alacsonyabb összegben teljesültek. Már a gyorsjelentés megjelenése előtt Tállai András a Belügyminisztérium önkormányzatokért felelős államtitkár az MTI-nek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a kormány még az idén átalakítja az önkormányzati rendszert. Elmondta, hogy jelenleg egy szétaprózódott és nagy költségekkel terhelt rendszer működik, s az „én váram" szemlélet helyett a térségben gondolkodás kerülhet előtérbe. Az önkormányzatok működési nehézségekből származó adósságaira az idei költségvetésben 31 milliárd forintot különítettek el, de ez a más célú hitelfelvételeket, kötvénykibocsátásokat nem érinti. Utalt arra is, hogy 2012-ben számos hatáskör - ilyen lehet a közoktatás, az egészségügy, az igazgatási feladatok - átkerül a kormányhivatalokhoz és a későbbi járási hivatalokhoz. Tállai elmondta: szeretnék, ha a jövőben az Állami Számvevőszéknek vagy valamelyik miniszternek is szerepe lenne az önkormányzatok hitelképességének vizsgálatában, a hitelfelvétel engedélyezésében. Az NGM is vizsgálja azokat a lehetőségeket, amelyek a helyi önkormányzati alrendszer pénzügyi helyzetének és várható hiányának pontosabb előrejelzését szolgálnák, miután a tapasztalatok szerint a gyorsjelentésben foglaltaktól az önkormányzati elemi beszámolók rendre és lényegesen eltérnek.

PÉNZPIACI KÍNÁLAT

Bankok felelőssége

Az önkormányzatoknak nemcsak a hitel-, hanem a betétállománya is jelentős, s a bankoknak komoly felelősségük lehet abban, hogy az önkormányzatok ez utóbbiak értékét lehetőleg ne kockázatos devizapiaci műveletekkel próbálják meg megőrizni. Az önkormányzati működéssel csak a konzervatív banki megközelítés áll összhangban - állítja Redling Károly, az Erste Bank önkormányzati üzletágának igazgatója, aki a Piac & Profitnak elmondta: ők a „játékszabályok" nagy részét már a kötvénykibocsátáskor lefektették, a spekulatív jellegű határidős és a fedezeti tőzsdeügyleteket eleve kizárták.

Az utóbbi években a legtöbb pénzintézet óvatosabban finanszírozza az önkormányzatokat, és az árak is emelkedtek. Bár a kínált termékösszetételben nem történtek jelentős változások, a hangsúlyok áthelyeződtek, mivel ma a kamatmozgásból adódó veszteségeket és a devizakitettséget kell csökkenteni. 2008-at követően jelent meg például az igény a kamatcsereügyletekre (IRS- interest rate swap), amelyeknél a fix kamatozású szerződéssel kivédhető a változó kamatozású hitelkockázat. A kamatlábak rögzítésével az önkormányzatok előre látják, és tervezni tudják a törlesztőrészletet, másrészt így fedezhető a mostanában prognosztizált kamatláb-emelkedés kockázata. Az árfolyamkockázatok kivédésére irányuló eszközök is az önkormányzati termékportfólió részévé váltak. Olyannyira, hogy gyakran a bank treasury-munkatársai is részt vesznek a helyhatóságok pénzügyesével folytatott tárgyalásokon, hogy megtalálják a lehető legkedvezőbb konstrukciókat.

A kockázatossá váló piacon felértékelődött a banki tapasztalat és a személyes tanácsadás is - ilyen szolgáltatást a piacon jelen lévő bankok szinte mindegyike kínál -, miután például a kötvény típusú ügyletekre nem feltétlenül vannak felkészülve az önkormányzatok munkatársai. Egyes bankok a racionális gazdálkodásban, a kiadások csökkentésében is segítenek. A konzervatív pénzintézetek a később megtakarítást jelentő, esetleg jövedelmet termelő fejlesztések mellé állnak, és igyekeznek meggyőzni a helyi vezetést, hogy a társadalmi nyomás és a pénzügyi racionalitás között megtalálják az optimális egyensúlyt.

A tömeget jelentő kisebb helyhatóságokat elsősorban a több mint 2000 önkormányzat számláját vezető OTP Bank és a Takarékszövetkezet hálózata szolgálja ki, a néhány nagyobb városon évek óta négy-öt nagybank osztozik. Tavaly nem volt lényegesebb mozgás, egyrészt mert választási év volt, másrészt az új kormány lényegében befagyasztotta az uniós pályázatokat, így nem jelentkezett újabb forrásigény. Dr. Kovács Róbert önkormányzati szakértő az újraindított pályázatokból úgy látja, hogy az önkormányzati projektektől a vállalkozói projektek irányába tolódik a hangsúly. Feltételezhető, hogy ezek nagyságrendje nem azonos, így szerinte ismét előkerülhetnek önkormányzati projektek, de a feltételek egyelőre nem ismertek.

A kisebb települések a legtöbb pénzintézet számára nem érik el az „optimális üzemméretet". Különösen most nem, amikor az első csődök megjelenésével megdőlni látszik az a korábbi nézet, hogy „a helyhatóságok kiszámítható, átlátható ügyfélkör". Ennek ellenére egyik bank sem vonult ki a piacról. Redling Károly úgy véli, egyértelműen vannak erőn felül eladósodott települések, de arról nincs szó, hogy a válságot megelőző időkben tapasztalt éles banki verseny alábbhagyott volna. Az éles versenyt tükrözi, hogy bizonyos esetekben mélyen egymás alá ígérnek a bankok, az árazás még ma sem tükrözi a tényleges piaci kockázatokat. Ez semmiképp nem egészséges hosszú távon - állítja a szakember.

A jövő számos kérdést tartogat. Ma még nem ismertek a szektor számára megnyíló pályázati források, és azt sem lehet tudni, hogy hány önkormányzat és milyen feladatokat fog ellátni, ha a kormány újraszabályozza a területet. Egy megváltozott közigazgatási szerkezet új piacot is jelenthet, vagy éppen ellenkezőleg, ha szűkül a helyhatóságok mozgástere.

S. O.

Gyülekező felhők

A helyi önkormányzatokkal szemben a megyék alig rendelkeznek saját forrással, szinte egyáltalán nincs olyan bevételük, amelyet szükség esetén növelni tudnának. Ez hiteligényléskor elvileg fizetésképtelenséget kellett volna jelentsen, de a bankok - ahogyan a települési önkormányzatokat - a megyéket is állami kockázat mellett finanszírozták. A megyék esetében szakértők még azt is valószínűsítik, hogy a kötvényekből származó forrásaikból működési kiadásokat is finanszíroztak, így nehezen elképzelhető, hogy komolyabb állami beavatkozás nélkül vissza tudnák fizetni az adósságaikat.

Első fecskék?

Megjelentek az első „becsődölt" városok: 2010-ben Szigetvár, majd 2011 elején Esztergom. Igaz, ezek a csődök nem elsődlegesen a hitelekhez, inkább visszaélésekhez, Esztergom esetében - bár a város jelentős kötvénykibocsátó - politikai sakkjátszmákhoz köthetők. A hitelezésből - ideértve az alvállalkozói hitelezést is - következő csődök nagyon ritkák az önkormányzati szektorban, ilyenre gyakorlatilag még nem volt példa. Ennek oka, hogy a felek inkább együttműködéssel igyekeznek az önkormányzatok működőképességét, fizetőképességét fenntartani, mindenképpen elkerülve az adósságrendezési eljárást. Ez utóbbi ugyanis mindenki számára veszteséget hozhat. Fizetésképtelenségek csak nagyon súlyos esetben kerülnek napvilágra, pedig egyes bankok a tényleges kockázatok felmérése nélkül, állami kockázati szint mellett, állami garancia nélkül hiteleztek a gazdasági válság hajnalán. Persze az önkormányzatok felelőssége sem elkenhető: azoknak, akik részt vettek a hitelek felvételében, tisztában kellett volna lenniük a visszafizetés forrásaival is.