„A Nemzeti Ügyek Kormánya talpra fogja állítani a magyar gazdaságot. Az új kormány olyan változást kezdeményez az adórendszerben, amely azt a lehető legegyszerűbbé teszi, mérsékli a munkavállalók és a vállalkozások adóterheit, hogy ismét megérje munkahelyet teremteni és munkát vállalni" - áll a második Orbán-kormány programjában, amely még célul tűzte ki azt is, hogy „csökkenteni kell az adók számát, egyszerűsíteni az adóbevallásokat, szélesíteni az egyszerűsített adózási módozatok körét". Nem véletlen hát, hogy a miniszterelnök által 2010. június elején bejelentett 29 pontos akcióterv első három pontja is az adózással foglalkozott, konkrétan kimondva: a kedvezményes, 19 helyett 10 százalékos társasági adó alkalmazásának határát az addigi 50 millió forintos nyereségről 500 millió forintra emelik, bevezetik az egykulcsos 16 százalékos családi jövedelemadózást, és tíz kis adónemet eltörölnek. Az akcióterv e pontjait azóta törvénybe foglalták, miként az ugyancsak ekkor kilátásba helyezett banki különadó bevezetését. Az azóta kivetett további - a kereskedelmi láncokat, a telekommunikációs és az energiaszektort érintő - válságadók még nem szerepeltek a 29 pont között.

Társasági adó: semleges hatás

Ami a kormányprogramban szereplő célokat illeti, azok megvalósulása ellentmondásos: általánosságban ugyanis nem igaz, hogy csökkentek volna a munkavállalók és a vállalkozások adóterhei. A személyi jövedelemadózás terén az állami költségvetés bevételcsökkenést könyvelhet el, ám ez - mint ahogyan arról már lapunk is írt (lásd Piac & Profit 2010/10. és 11. szám) - az alkalmazottak egy szűk rétegéhez, a 290 ezer forint fölötti jövedelműekhez és a gyermekes családokhoz kerül, a változás a többség számára bérkorrekció nélkül idén jövedelemcsökkenést hozott.

A vállalkozások többségét érintő társaságiadókulcs-módosításról a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) így tájékoztatott: „Az intézkedés eredményeként a mikro-, kis- és középvállalkozások többsége számára általánossá vált a 10 százalékos társasági adómérték. A módosítás közel 262 ezer pozitív adóalappal rendelkező társas vállalkozás terheit mérsékli." Azonban a statisztikákból tudható, hogy a hazai társas vállalkozások bő 40 százaléka veszteséges, vagy nem mutat ki nyereséget, így őket eleve nem érinti a változás, mint ahogyan a nyereségesek jó részét sem: számukra eddig is 10 százalék volt a társasági adó kulcsa, hiszen 2010 nyarán ezt a már meglévő kedvezményt terjesztették ki az 50 millió forint nyereségnél többet realizáló cégek körére. A határ egyelőre 500 millió forint, 2013-ra ez a korlát - az adóalap 500 millió forintot meghaladó részére kivetett 19 százalékos kulcs - is megszűnik. Ily módon a társasági adó csökkentése inkább a magyarországi általános gazdasági klímát teszi kellemesebbé - a „régi" Költségvetési Tanács szerint a társasági adó 2013-as mérséklése „egyértelműen növeli a gazdaság hosszú távú növekedési potenciálját és a foglalkoztatottságot" -, de a kormányzati retorikában oly gyakran emlegetett és preferáltként feltüntetett kis- és középvállalkozások helyzetét nemigen javítja.

Csökkenés helyett átcsoportosítás

Míg a társaságiadó-változás hatása semleges a kkv-k számára, foglalkoztatási költségeik ez év januárjától növekedtek, hiszen - mint az a KSH Gazdaság és társadalom, 2010/7 című összefoglalójában is olvasható - „a munkát terhelő adókat lényegében a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítási hozzájárulások jelentik". A tanulmány szerint hazánkban 2008-ban a munkát terhelő adók GDP-hez viszonyított aránya 20,8 százalék volt - az újonnan csatlakozott európai uniós országok között a legmagasabb -, és 1,1 százalékponttal haladta meg az uniós átlagot. Az egykulcsos szja bevezetésével a magyarországi átlagos mutató nyilván jelentősen javult - tudjuk, hogy ez a reform mintegy 300 milliárd forintjába került a költségvetésnek -, hiszen megszűnt a magas jövedelmek fölső sávját terhelő második kulcs, és az alsó kulcs is egy százalékponttal mérséklődött. Ám az biztos, hogy ez egyelőre nem a kkv-nál jelent költségcsökkenést - majd 2012-2013-ban, amikorra kivezetik a „szuperbruttót" -, hiszen ebben a vállalati körben jellemzően nem magasak a jövedelmek, ráadásul az egykulcsos szja bevezetésével az eddig adómentes minimálbér - amely januártól 73 ezer 500 forintról 78 ezerre emelkedett - most már 16 százalékkal adózik, s a szakmunkások garantált bérminimuma is 89 ezer 500 forintról 94 ezerre forintra nőtt. Ráadásul a biztosított által fizetendő, 2010. december 31-éig 9,5 százalékos nyugdíjjárulék mértékét január 1-jével 10 százalékra emelték.

Vagyis összességében az adóterhelés nem csökkent, csak átcsoportosítás történt: a válságadókkal érintett szektorok terhelése nőtt, az életerős vállalkozásoké némileg csökkent, ám a változások nem hozták jobb helyzetbe az átlagos, a magyar vállalkozások zömét kitevő és a dolgozók döntő hányadát foglalkoztató cégeket, különösen nem a kis- és közepes méretűeket. Egyértelműen kedvező viszont a magas képzettségűeket - és így magas jövedelműeket - foglalkoztató, 50 millió forintnál magasabb nyereséget elkönyvelő cégeknek. Pedig a Fidesz választási programjának egyik ajánlójaként Járai Zsigmond volt pénzügyminiszter, volt jegybankelnök - azóta a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnöke - így fogalmazott: „A magyar vállalkozások versenyképességének fellendítését kell szolgálnia az alacsonyabb adókulcsokkal működő, sokkal egyszerűbb adórendszernek."

Egyszerűsítés: későbbi hatás

Az egyszerűsítés elkezdődött, először is a júniusi akcióterv 3. pontjával: tíz kisadó megszűnt. Ám még mindig maradt negyvennyolc adónem. Cséfalvay Zoltán, az NGM stratégiai államtitkára a Piac & Profitnak korábban nyilatkozva reményét fejezte ki, hogy a jövőben ez a szám csökkenni fog: novemberben a vállalkozások számára nyolcvanmilliárd forint megtakarítást jelentő csomagról beszélt, ami ez év elejére elkészül (lásd 2010/10. szám). Az szja-bevallás valóban egyszerűbbé vált, bár az is igaz, hogy az emberek nemigen bíbelődnek adóbevallásaik kitöltésével. A többségnek a munkáltatója, illetve a vállalkozások számára a - saját vagy megbízott - könyvelője végzi el ezt a munkát, úgyhogy e téren leginkább szoftvercseréről beszélhetünk.

Az a választási és kormányprogramban egyaránt megfogalmazott cél, hogy „ismét megérje munkahelyet teremteni" a magyar vállalkozások széles köre számára, egyelőre még nem vált valósággá, sőt, az előbbiekben említett okok inkább „kreatív megoldások" alkalmazása vagy a szürkefoglalkoztatás felé terelik őket. Pozitív hatású lehet majd az üzleti környezet tervbe vett egyszerűsítése, ám ennek kedvező, költségcsökkentő hatásait idén még nemigen érezhetik a kkv-k. Akar László, a GKI-csoport vezérigazgatója a Piac & Profit kérdésére kifejtette: ezen a területen komoly tartalékok vannak, ám az ilyen intézkedések kifutását négy-öt évre tette.

A szakember szerint 2011-ben már javul a piaci környezet, de nem a gazdasági szabályozók, hanem a külső környezet, a magyar exportpiacok kedvező változásának, a válság mélypontja utáni természetes növekedésnek a hatására. Ugyanakkor hangsúlyozta: a banki különadó visszavetheti a hitelezést, hátráltathatja a magyar gazdaság növekedését. A hazai bankrendszer jövedelmezősége ugyanis tartósan megszűnik, ami az anyabanki és piaci források más országokba való átcsoportosítását okozhatja. Mindez elsősorban a kkv-kat érintheti negatívan, mert a csökkenő források arra késztethetik a pénzintézeteket, hogy visszaszívják kinnlevőségeiket - például nem újítják meg a hiteleket -, és ez nemcsak a beruházások, hanem a forgótőke finanszírozására is igaz. Ezeket a hatásokat némileg tompíthatják az újraindított uniós pályázatok (az Új Széchenyi Tervről lásd bővebben a 4. oldalon), ám ezek nagy hányadát továbbra is a klasszikus infrastruktúra-fejlesztési kiírások adják, a kkv-k számára szűkebbek a lehetőségek. A vezérigazgató úgy vélekedett, nem jó pillanatban történt a bankszektort sújtó különadó bevezetése, a pénzintézeteknek sok céltartalékot kellett képezniük, sokkal erőteljesebb a nyereség visszaesése. Ráadásul e mögött céges devizahitelek is vannak, amelyek külön problémát jelentenek a vállalkozások számára: ezek egyre növekvő terhei elszívhatják esetlegesen bővülő bevételeik nagy részét.

A szabályozási környezetet illetően Akar László kifejtette: az adóstruktúrán lehetne változtatni. A foglalkoztatás terhei még mindig elég magasak. Véleménye szerint az áfában már nincs tartalék. Mozgásteret jelenthetnek a vagyon típusú adók, ám ezektől ódzkodik a kormány, és az ökoadók - termékadók -, amelyek kidolgozása napirenden van. Az adóstruktúra-változás felemás megvalósulása példájaként megemlítette: eltörölték az ingatlantulajdonosként fizetendő idegenforgalmi adót, ugyanakkor számos településen egyidejűleg - hasonló mértékben - megemelték az építményadót.