„Arra számítok, hogy a 2006 előtt is tevékenykedő gyógyszertárak esetében a legalább 51 százalékos előírás nem jelent okvetlenül tulajdonosi korrekciót, sőt náluk még a patikaingatlanok tekintetében sem várható lényegi változás, hiszen a többségnél gyógyszerész a tulajdonos" - vélekedett a törvény elfogadása előtti „pillanatokban" is a Magyar Gyógyszerészi Kamara alelnöke. Dr. Hankó Zoltán szerint az elmúlt néhány esztendő negatív folyamatait lehet megállítani a gyógyszertári tulajdonlási viszonyok újraszabályozásával. December 20-án pedig döntött is a parlament: a gyógyszertárakban gyógyszerészeké kell legyen a többségi tulajdon, a változtatásokat 2017-ig kell végrehajtani.
Tizenhatmilliárdos adósság
Az Orbán-kormány szinte rögtön meghirdette a biztonságos - nemzeti kézben tartandó - gyógyszerellátást. Csakhogy a kormányfői bejelentéseket sokáig nem követte semmi. A szakminiszter is az egészségügyre vonatkozó általános jogszabály-változtatási tervezetet ismertetve közölt annyit: nemzetstratégiai kérdés, hogy a gyógyszerészeknek legyen többségi tulajdonuk a patikákban. Vagyis hosszú időn keresztül ennél többet nem tudott meg sem a közvélemény, sem a szakma. Közben persze patikusi és üzleti körökben egyre élénkebb vita folyt a tulajdonlási kérdésekről, a tulajdonrészek megvásárlásának finanszírozásáról, a gyógyszerészek vállalkozói mivoltának és szakmai felelősségének viszonyáról. A titokban készülő új szabályozás bírálóitól és pártolóitól pedig egyformán azt lehetett hallani, hogy az új jogi normák alkalmazásának eredményessége is a patikabiznisz gazdasági környezetétől függ.
A közgazdász dr. Sinkó Esztertől, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja programvezetőjétől éppen ezért érdeklődéssel hallgattuk, hogy a 2006-os gyógyszer-gazdaságossági törvény egyebek között a piac igényeire gyorsan reagálni képes tulajdonlást célozta meg. Az egykori döntéshozók azonban tévedtek, amikor úgy vélték, hogy az Európai Unió nem ad lehetőséget a nemzeti korlátozásoknak. Tény, hogy azóta EU-s bírósági határozat mondta ki, hogy a tagállamoknak joguk van eldönteni, kiknek a tulajdonába adják a patikákat, sőt kiemelt pozíciót lehet adni a gyógyszerészeknek. Sinkó Eszter nemzetközi kutatások alapján állította: ott, ahol a tulajdonosok döntő hányada nem a patikusok köréből kerül ki, és a gyógyszerészek menedzsmentjogai sincsenek biztosítva, másfajta szolgáltatásban részesülnek az állampolgárok, mint ott, ahol a patikusok szerepe a meghatározó. Szakmai szempontból biztonságosabb ellátást képesek nyújtani azok a gyógyszertárak, amelyekben a patikusok jobb pozícióban vannak. Mégis helytelen - összemosáson alapszik - az a gyakorta elhangzó bírálat, hogy számos patika ellehetetlenülését a versenykényszer okozta. Sokkal inkább az alacsony árrés miatt következtek be a bajok. Sinkó Eszter szerint eléri a 16 milliárd forintot a patikahálózatban jegyzett adósság, amelynek jelentős része a nagykereskedők kinnlevőségét gyarapítja.
A 2440 patikának mintegy 20 százaléka működik hálózatban. Még a törvény elfogadása előtti pillanatokban sem lehetett tudni, hogy e csoportra vonatkozóan mennyire lesz szigorú vagy megengedő az új jogi norma, valószínűsíteni azt lehetett, hogy az úgynevezett offshore gyógyszertárak tulajdonosi szerkezetének pirosat mutatnak, a nagykereskedő cégek birtokolta patikáknak pedig mégsem kell automatikusan lehúzni a redőnyt. Azóta megszületett az új szabályozás, és kiderült: a nagykereskedők rendre sérelmezik új helyzetüket, azt, hogy mivel szakmai befektetők, a törvény értelmében eddigi többségi tulajdoni hányadukat kisebbségivé kell csökkenteniük. Egyelőre nyitott kérdés, hogyan alakul a jövőben a nagykereskedők opciós gyógyszertárvételi joga, amely a legutóbbi időkig biztosítéknak is számított az áruhiteleket meg nem fizető patikák esetében...
Kiteljesednek a patikák egészségügyi teendői
A tulajdonlásnak és az ellátás biztonságosságának direkt kapcsolatát a jogszabály alkotói az első perctől kezdve alapvetőnek tartották. Dilemmát megelőzőleg is csak az okozott az Egészségügyi Menedzserképző Központ szakembere szerint, hogy ha nem szakmai az a befektető, aki pénzzel lép be a gyógyszer-értékesítés üzletágába, akkor az invesztáló inkább a hozamra van tekintettel, s kevéssé figyel az ellátás minőségére. Persze - érvelt Sinkó Eszter -, nem ördögtől való, ha az üzleti életben az a cél, hogy a kiadások kisebbek legyenek, mint a bevételek, de ennek érvényesítése érdekében a gyógyszerészekre rákényszeríthetnek olyan kompromisszumokat, amilyenekbe nem mennének bele, ha ők a tulajdonos menedzserek is.
Ennél a nehezen megfogható érvnél sokkal fontosabb, hogy az új jogszabályok eredményeként megnőhet a létjogosultsága a gyógyszerészek gondozói tevékenységének, s például üzleti szempontból is célravezető lehet, hogy az orvosoknak elegendő lesz majd csak hatóanyagokat felírni, a patikusok pedig kiválaszthatják a betegnek tanácsolható gyógyszert. Ez utóbbiról Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter tett említést egy nyilatkozatában, amikor a svéd gyógyszer-támogatási rendszer adaptálásának lehetőségéről beszélt a gyógyszerkassza „reformja" kapcsán. Bár a következő idők ezzel kapcsolatos jogalkotási ígérvényeiről még keveset tudni, de az első információk és benyomások szerint is a gyártók versenyét „mérsékelheti" a csökkenő támogatás, a vevőknek drágább végtermék.
A patikusszakma képviselőinek nagy hányada mindenesetre reménykedik abban, hogy a gyógyszerellátás egészségügybe való visszaintegrálását indíthatja el az új törvény. A Piac & Profitnak nyilatkozó dr. Hankó Zoltán kamarai alelnök is e folyamat részének tekinti a patikaszerekről való teljes körű tájékoztatási kötelezettséget, a prevenciós népegészségügyi feladatok gyógyszerészekre való testálását, mondván, az utóbbi években versenypiaci alapokra helyezett gyógyszer-gazdaságossági normák váltódnak fel a szakmai értékekkel. Kiteljesednek a patikák egészségügyi teendői, bővülhet a személyes felelősség is.
Szigorodik az úgynevezett gyógyszertári marketing is, s így azokat a kereskedelmi eszközöket, amelyek közvetve és közvetlenül az egészségügyi termékek fogyasztására inspirálnak, nem szabad alkalmazni, de - emlékeztet a szabályozás fontos elemére Hankó Zoltán - a gyógyszertárak közötti versenyt nem kívánja megszüntetni senki, csak éppen a terep lesz más: a szakmai szolgáltatások területén mérhetik össze tudásukat a patikák. A támogatott gyógyszereknél nem lehet kedvezményeket alkalmazni, de a nem támogatott patikaszerek szabad árképzése változatlan maradt.
Bizonytalan terep
A legutóbbi időkig nézetek csatatere volt annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy lehessen-e szabadon bárhol új gyógyszertárat nyitni. Az új jogszabály válasza erre: csak ott lehet új patikát létesíteni, ahol még nincs, vagy az újjal együtt az egy gyógyszertárra jutó lakosok száma meghaladja a 4000, illetve 4500 főt. Előbbi az 50 ezer lakosnál nagyobb településekre vonatkozik, itt az új patikának a már működőktől legalább 250 méterre, a többi településen 300 méterre kell lennie.
Az alelnök emlékeztet rá: 2006-ban valamivel több, mint 2000 gyógyszertár működött, ezek között igen kevés volt a veszteséges, csupán 89 betéti társaságnak volt negatív eredménye. De 2008 óta a gyógyszertári vállalkozások legkevesebb 25 százaléka küszködik adóssággal. Az ágazat a nagykereskedőknek 2006-ban átlagban 31-32 napra fizetett a szállításért. A bt.-ként működő patikák esetében ma is ennyi a fizetési átlag, ugyanakkor a kft. vagy rt. formában működő gyógyszertárak legalább 60 napos átlagos szállítói állománnyal rendelkeznek. A 2010-es statisztikák szerint a bt.-ként működő - hétköznapi fogalmaink szerint hagyományos - magángyógyszertárak száma mintegy 1500 volt, kevesebb, mint 2006-ban. A kamarai statisztika szerint 2007-ben már nem nyíltak olyan patikák, amelyek ezt a formát választották volna, az újként a piacra lépők vagy kft.-k voltak, vagy egyéni vállalkozásból, bt.-ből kft.-be léptek át. A bt.-ként működő gyógyszertárak 2009-es, adózás utáni eredménye 7,9 milliárd forintot tett ki, ugyanez az összesítés a kft.-k esetében mínusz 1,7 milliárd.
A számokból az is levezethető, hogy a veszteségesek, illetve a szállításért jóval nagyobb késéssel fizetők döntően nem a 2006 előtti, klasszikus magánpatikák közé tartoznak, s nem ezek a fő felelősei a nagykereskedők által jegyzett 16 milliárdos adósságnak. Végső soron, noha közel ötszázzal növekedett a gyógyszertárak száma, gazdaságilag nagyon ingatag területté vált a lakossági gyógyszerellátás - szögezte le Hankó Zoltán, hozzátéve, hogy a mind kisebb árrés miatt csökkentek a bevételek, s a 2006 előtti idők viszonylagos gazdasági stabilitása fokozatosan megszűnni látszik.
Veszik-e a veszteségest?
Ebbe a folyamatba is egyfajta beavatkozást jelenthet az új szabályozás - a negatív tendenciák megállítását, visszafordítását eredményezheti -, amely a patikák létesítését a tényleges szükségletek, meghatározott szakmai feltételek alapján teszi csak lehetővé. A 2006-ban már működött gyógyszertárakban általában a többségi gyógyszerészi tulajdonlás ma is létező valóság. Ahol tehát a jogi eszközökkel való átrendeződés jelentős változásokat okozhat, az a 2006 után például kft.-ként létrejött patikák csoportja lehet. Hankó Zoltán szerint azonban valós dilemma, hogy az ebben a körben jellemző veszteséges működtetés kiket fog inspirálni tulajdonvásárlásra vagy éppen üzletrész-eladásra.
A patikatulajdonlás arányainak megváltoztatása idén még viszonylag kis mozgást fog előidézni a piacon. Nemcsak azért, mert a gyógyszerészek többsége eleve birtokolja és menedzseli a vállalkozását, hanem azért is, mert azoknak, akik a munkahelyükön patikusként kisebbségben vannak, egy-két év alatt kell dönteniük befektetési szándékukról. A kamara alelnöke abban bízik, hogy 2011 inkább az ágazati konszolidáció éve lesz. Hankó Zoltán azt szeretné előmozdítani, hogy a fiatal gyógyszerészek kaphassanak lehetőséget a tulajdonszerzésre. Ez segíthetne abban, hogy új, vállalkozásorientált, korszerű tudással rendelkező patikusgeneráció vehesse át a stafétabotot.