A De Larosière-jelentés 2009-ben megállapította, hogy miközben az európai bankrendszer a globális pénzügyi rendszer részévé vált, és nemzetközi szinten erősen integrálódott, a bankokat felügyelő szervek nemzeti keretek között maradtak, túlzottan elszigetelve működnek. Arra is rávilágított, hogy léteznek jelenségek, amelyek - bár az egyes bankok szintjén kezelhetők - az európai pénzügyi rendszer egésze számára kockázatot jelentenek. A jövőben az Európai Bankfelügyeleti Hatóság (EBA) alakítja az egységes európai bankfelügyeleti szabályokat, s biztosítja azt is, hogy a tagállamok azonosan értelmezzék és alkalmazzák azokat. A londoni székhelyű intézmény igazgatóját, Farkas Ádámot, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) korábbi elnökét kérdeztük az új hatóság jogosítványairól.

■ Az unió fejlődése szempontjából régi dilemma, hogy mely területeken érvényesülhet vagy kell érvényesüljön egységes uniós gyakorlat, illetve hol maradjon domináns a nemzeti szabályozás. Milyen jogkörrel rendelkezik az uniós bankfelügyelet, felülbírálhatja-e a nemzeti felügyeleteket?

- Kizárólag válsághelyzetben vagy kifejezetten extrém esetben avatkozhat bele közvetlenül egy-egy bank működésébe, a bankok folyamatos felügyelete továbbra is a nemzeti felügyeletek hatásköre. A közvetlen beavatkozást is minden esetben meg kell, hogy előzze figyelmeztetés, felszólítás, eljárás indítása. Az EBA-nak nincs direkt irányítási jogköre a nemzeti felügyeletek felett, sőt a működését szabályozó jogszabály kifejezetten kimondja, hogy nem hozhat olyan intézkedést, amely az egyes országokban fiskális következményekkel jár. Nem írhatja elő például az egyes kormányoknak a bankok feltőkésítését. A szervezet létrehozása az egységes európai szabályozás kialakítása tekintetében jelent komoly előrelépést, valamint abban, hogy ezeket be is tartsák az egyes uniós tagországokban. Az EBA alapvetően magas szintű jogszabálytervezeteket és az implementáláshoz szükséges standardokat készít. Az a dolgunk, hogy segítsük a tagállamokat a szabályok azonos értelmezésében, és biztosítsuk, hogy egységesen építsék be azokat a nemzeti jogrendekbe. Emellett fogyasztóvédelmi szempontból is elemezni fogjuk az egyes piacokat, és nyomon követjük a felügyeleti gyakorlatokat annak érdekében, hogy az egyes országokban ugyanolyan normák szerint ellenőrizzék a bankok munkáját. Az egyes országokban folyó felügyeleti tevékenységet azonban semmiképpen nem irányítjuk.

■ Ön szerint elegendő a kapott felhatalmazás ahhoz, hogy a jövőben elkerülhető legyen a 2008-as válsághoz hasonló helyzet kialakulása Európában?

- Ez az egész szervezetnek és személy szerint nekem mint operatív vezetőnek is a célja. Ennek érdekében a bankok működését befolyásoló, a korábbiaktól eltérő, sok tekintetben szigorúbb jogszabályok születnek. Megnőnek például a tőkekövetelmények, vagyis ugyanolyan kockázatvállalás mellé a bankoknak nagyobb tőkével kell rendelkezniük. Szigorodni fognak a likviditási követelmények is. Annak érdekében, hogy a pénzintézet rövid és hosszú távon is biztonságosan teljesítse a kötelezettségeit, nagyobb mennyiségű likvid eszközre lesz szüksége. De a szigorítások érintik a vezetők díjazását, ösztönzését is. Az új szabályozók segítségével csökkenthető annak a kockázata, hogy a 2008-as helyzethez hasonló sokk újból előfordulhasson Európában. A jogszabályok egységes implementációja is záloga lehet a krízis elkerülésének. Úgy vélem, hogy a korábbinál magasabb szintű felügyeleti standardok és az erőteljesebb nemzetközi fókusz fontos előrelépés az egységes és biztonságos uniós pénzügyi piacok irányába.

■ A szigorítások ugyanakkor növelik a banki működés költségeit. A működési kockázat csökkentése nem fogja jelentősen megdrágítani Európa-szerte a bankolást?

- A szabályozás felülvizsgálatának mindig van kiváltó oka. Ebben az esetben a pénzügyi válság hívta fel a figyelmet arra, hogy sok területen nem megfelelő a pénzügyi szektor szabályozása és a bankok felügyelete. Ezért van szükség a szigorításra. Az iránnyal mindenki, a bankárok is egyetértenek. A kérdés a változások mértéke. Az biztos, hogy több és szigorúbb szabályhoz kell alkalmazkodnia a pénzügyi szektornak a jövőben, de a célon nem szabad túllőni. Ha az arányok kibillennek, valóban drágábbá válhatnak a banki szolgáltatások, elsősorban a hitelek költsége emelkedhet. A másik veszély, ha a szigorítás hatására a bankok visszafogják az aktivitásukat, és szűkül a tevékenységük. A hitelek árának emelkedése, valamint a bankok hitelezési kedvének és kockázatvállalási hajlandóságának a visszaszorulása egyaránt kedvezőtlenül hathat a gazdasági növekedésre. Az EBA folyamatosan konzultálni fog az iparág szereplőivel annak érdekében, hogy az új szabályok hatásosak, ugyanakkor mértékükben a szektor számára elviselhetők legyenek. Független hatáselemzések fogják vizsgálni az egyes intézkedéseknek a bankrendszer biztonságos működésére, illetve a működési költségekre gyakorolt hatását. A párbeszédet az EBA működését szabályozó jogszabály is feltételül szabja. Ez a jogszabály előírta egy érdekképviseletet ellátó csoport létrehozását, amelyben részt vesznek a fogyasztókat képviselő szervezetek, a tudományos világ és a felügyelt intézmények képviselői.

■ Mi a veszélye annak, ha az EBA nem hoz megfelelő szabályokat?

- Ha gyenge, puha vagy kijátszható a szabályozás, akkor nem éri el a célját, vagyis ugyanúgy felépülhetnek a korábbiakban látott kockázatok. Ha a szabályozás túl szigorú, esetleg ellentmondásos, összetett vagy drága, akkor egy kulcsfontosságú szektor működését nehezíti indokolatlanul. A középút, a szakmailag indokolt és jó minőségű szabályok kialakítása az előttem és a szervezet előtt álló egyik legfontosabb szakmai kihívás.

■ Túl van az európai pénzügyi szféra a válságon?

- Számos gazdasági szektor nem heverte még ki a válságot, és így nem indult meg az egészséges mértékű finanszírozása sem. Az európai ingatlanszektor működése például még több helyen csikorog, bár országonként eltérő mértékben. Viszont az élénkülés jelei is látszanak, ami érinti a pénzügyi szektort is. Ugyanolyan azonban nem lesz az európai bankszektor, mint a válság előtt volt. A jövőben meggondoltabban hitelez majd, kisebb tőkeáttétellel működik, és a kereskedelmi bankok várhatóan csökkenteni fogják a kockázatvállalásukat, jobban definiált lesz a banki tőke fogalma. Pozitív értelemben tisztul a szektor működése. Azt azonban ma még nem látjuk, hogy az új, bevezetésre váró szabályok hogyan hatnak a tevékenységükre. Összességében úgy látom, hogy évekre van szükség ahhoz, hogy az európai nagybankok kiheverjék a válság hatásait, és ezzel egy időben megfeleljenek a szigorúbb előírásoknak.

■ Drágulhat Európában a bankolás?

- Igen, de ez nem feltétlenül fog bekövetkezni. A tisztességes, az erős versenyben kialakuló árazást a fogyasztóknak el kell fogadniuk. Probléma akkor van, ha versenytorzító tényezők vagy a mértéktelenül szigorú szabályok drágítják a kelleténél jobban a termékeket. Ha egy kávézó tulajdonosának azért kell beruháznia, hogy az ÁNTSZ szigorodó egészségügyi előírásának megfeleljen, a kávé árát olyan mértékben emeli, amelyet a piac elvisel. A bank is profitorientált, az a feladata, hogy a befektetők tőkéje megtérüljön. A működés költségeinek növekedéséből annyit hárít a fogyasztóra, amennyit a verseny enged. Az is lehet, hogy ha a szabályozás miatt a költségei emelkednek, a működésen spórol, és bezár néhány fiókot, vagy létszámot csökkent. Így nem kell megemelnie az árait.

■ Mennyibe fog kerülni a bankrendszernek, hogy megfeleljen az új elvárásoknak?

- Számítások, becslések vannak, de miután a részletszabályok még nem készültek el, pontos adatok nincsenek.

■ Jelenleg zajlik az első stresszteszt, amelyet már az EBA koordinál. A korábbinál szigorúbb vizsgálatban kilencven európai nagybank, köztük az OTP vesz részt. Milyen eredményre számít?

- Sokan félreértik a stresszteszt lényegét. Ha egy intézmény rossz eredményt ér el, az nem azt jelenti, hogy a bankot azonnal be kell zárni, vagy hogy rosszul szolgálja ki az ügyfeleit. A felmérés arra kíváncsi, hogy nagyon szélsőséges helyzetben hogyan teljesítene a pénzintézet, elegendő tőkével rendelkezik-e ahhoz, hogy elviseljen egy extrém helyzetből adódó veszteséget. A stresszteszt az egyik felügyeleti eszköz, amelynek célja, hogy rászorítsa a szektor szereplőit a biztonságos, fenntartható működésre. Ha az eredménye azt jelzi, hogy a banknak nincs elegendő tőkéje ahhoz, hogy az extrém körülmények között megállja a helyét, fel kell tárni, hogy hogyan lehet a kockázatokat csökkenteni. Felmerülhet bizonyos tevékenységek visszafogása vagy eladása, esetleg átszervezése. Szóba jöhet tőkebevonás vagy a különböző tőkeelemek stabilizálása. Az is lehet, hogy a pénzintézet a finanszírozása átalakításával vagy annak olcsóbbá tételével tudja növelni a működési biztonságát. A stresszteszt eredménye fontos jelzés a bank, illetve a felügyelet számára, hogy átgondolja a bank tőkehelyzetét, üzleti modelljét.

■ Mikor lesz elégedett a saját és a hatóság munkájával?

- Ha a pénzügyi szektor zavartalan és stabil működése miatt szinte semmit nem lehet hallani majd rólunk.