PÉNZTÁRAK

Spórolnak a munkaadók

Miközben egyre több szó esik a hosszú távú öngondoskodás fontosságáról, érdemes egy pillantást vetni az önkéntes kasszákról márciusban megjelent PSZÁF-adatokra. Az egészségpénztárak 2010-ben jól működtek, bár a válság ezen a szektoron is hagyott nyomot. Jóval kisebbet azonban, mint az önkéntes pénztárak nyugdíjágán: a 2009-es auditált adat szerint 756 milliárd forintot felhalmozott szektorban a taglétszám növekedése már évekkel ezelőtt megállt, tavaly pedig 2,3 százalékkal - 1 millió 300 ezer fő alá - esett. Az új belépők száma is csökkent: 2010-ben 10 ezer fővel kevesebben csatlakoztak, mint 2009-ben. A megtakarításhoz azonnali hozzáférést lehetővé tevő egészségkasszákban viszont 2003 óta dinamikusan nő a taglétszám, 2010 végén 6,6 százalékkal többen vezettek számlát, mint egy évvel korábban, a tagdíjbevételek pedig 4,4 százalékkal emelkedtek, elsősorban az egyéni befizetések 2 milliárd forintos bővülésének köszönhetően.

A munkáltatói hozzájárulás ugyanis mindkét önkéntes ágban csökkent: az egészségpénztárak esetében csekély mértékben, tetemesen viszont a nyugdíjkasszáknál, ahol az évek óta tartó tendencia most felerősödött. Úgy tűnik, a komoly nehézségekkel küzdő hazai vállalatok itt spórolnak: míg 2009-ben az önkéntes nyugdíjpénztári számlára befizetett munkáltatói hozzájárulás meghaladta az 57 milliárd forintot, tavaly már a 46 milliárdot sem érte el.

Az adótanácsadó cégek is úgy tapasztalják, hogy a gazdálkodási nehézségeket a vállalatok egy része a cafete-riakeret szűkítésével vagy megszüntetésével próbálja tompítani. Bár a kormányzat a társasági adó csökkentéséből eredő megtakarítást a munkáltatói béremelések és juttatások forrásának tekinti, a GKI Gazdaságkutató Zrt. számításai nem igazolják ezt a feltételezést. A 2009-es vállalati mérlegek szerint ugyanis 355 ezer cég - az adózó vállalatok 98 százaléka, az összes foglalkoztatott 71 százalékának munkáltatója - nem élvezi az adócsökkentés előnyeit, mivel nincs 50 millió forintot meghaladó nyeresége. Ráadásul ebben a körben foglalkoztatott a legtöbb olyan munkavállaló, aki az egykulcsos szja-val is rosszul járt. A GKI kimutatása szerint mindössze 5702 - a munkavállalók 15 százalékát alkalmazó - vállalat nyert a 10 százalékos társasági adóval összesen 68 milliárd forintot, ami ebben a körben elvileg fedezhetné a bérkompenzációt. „Csakhogy a vállalatok nem a számviteli szabályok szerint kiszámolt adózás előtti nyereség után adóznak, hanem az adóalap után. Ezt pedig számos tétel módosítja. A legfontosabb az előző években elhatárolt veszteség levonása az adott évi nyereségből, amit a 2009. évi válság nyomán feltehetőleg számos cég érvényesített a 2010. évi adóbevallásában" - olvasható a GKI blogbejegyzései között. További 802 cég nyeresége volt 500 millió forint felett. Ezek szintén élvezik a sávba eső nyereségrész utáni adócsökkenést, ám ebben a körben olyan magas az átlagbér, hogy az szja-szabályok változása a dolgozók kis részét érinthette negatívan. Vagyis az adóbevallást benyújtó cégek mindössze 0,2 százaléka tudja komolyabb nehézségek nélkül megvalósítani a saját bérpolitikáját.

A szektor szereplői azonban optimisták. Szerintük a nyugdíjrendszer körül felmerült bizonytalanságok hangsúlyosan rávilágítottak a saját megtakarítás fontosságára. Sokan úgy vélik, hogy az egykulcsos szja következtében keletkező többletjövedelem jelentős része 2011-ben valamely önkéntes pénztárba áramlik.
A munkáltatói hozzájárulás jelentős bővülésére azonban senki nem számít. Ezen a téren legfeljebb az új cégek csatlakozása hozhat némi javulást.

Tudatosabbak a pénztártagok

Egy év alatt majdnem a duplájára nőtt azok száma, akik szüneteltetik az önkéntes nyugdíjpénztári befizetéseiket, és a közel egymillió egészségpénztári tagból is több mint 37 ezren vannak, akik pillanatnyilag nem fizetnek tagdíjat. Ez utóbbi adat közel a háromszorosa az egy évvel korábbinak, és jelentősen meghaladja a válság csúcspontján, 2008 végén regisztrált mértéket is. Akkor az egészségpénztári tagok 2,7 százaléka vonult passzivitásba, tavaly viszont már közel 3,9 százalékuk választotta ezt a megoldást. Öröm lehet az ürömben, hogy valószínűleg mindkét ág esetében sokan a kilépés helyett döntöttek a szüneteltetés mellett, ami a társadalom tudatos gondolkodásának és hosszú távú megtakarítási hajlandóságának erősödését jelezheti.
És talán azt, hogy lesz még jobb is.

Szabályok

- A munkáltató a hatályos jogszabály szerint egészségpénztári hozzájárulást a minimálbér 30 százalékáig, önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítést a minimálbér 50 százalékáig fizethet a dolgozó javára 19,04 százalékos adóteher mellett. A foglalkoztatói hozzájárulás után járulékot nem kell fizetni, így a munkáltató és a munkavállaló is jobban jár a cafeteriajuttatással, mint a hasonló mértékű béremeléssel. Nem véletlenül merült fel több helyen, hogy az egykulcsos szja következtében lecsökkent nettó béreket béremelés helyett a cafeteriakeret bővítésével lehetne kompenzálni.

- Az egyéni tagdíjfizetést is honorálja az állam - az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztári befizetéseket mindig azonosan -, változó módon és változó mértékű adó-visszatérítéssel. Idén havonta 41 ezer 667 forintot kell befizetni valamely kasszába ahhoz, hogy a pénztártag a maximális
100 ezer forintos visszatérítésre jogosult legyen, miután a befizetésének 20 százaléka írható jóvá adókedvezményként. (De például az, aki legfeljebb havi 10 ezer forintot tud nélkülözni, mindössze 24 ezer forint visszatérítésre jogosult.) Ha valaki egészségpénztárba és nyugdíjpénztárba is fizet, a plafonösszeg 120 ezer forint, a 2020. január 1-je előtt nyugdíjba menőket megillető kedvezmény pedig 130 ezer forint.

- Az egészségpénztári tag által az adóévben prevenciós céllal igénybe vett szolgáltatás összegének 10 százaléka után szintén jár adókedvezmény.

- A visszatérítésről a pénztártag évente az adóbevallásában rendelkezhet. Jóllehet, a bevallás benyújtásának hivatalos határideje május 20., aki korábban készíti el, az előbb évezheti a megtakarítás előnyeit: a visszatérített összeg hamarabb kamatozhat egészség- vagy nyugdíjpénztári számláján.

Az egészségpénztári költések közül a gyógyszerre, gyógyászati segédeszközre és orvosi ellátásra fordított kiadások (ezek teszik ki a költések több mint 90 százalékát) adómentesek, míg a wellnessüdülésre, sportszervásárlásra, alternatív gyógyászatra költött forintok után adózni kell.

Kasszaválasztás

A közel egymillió egészségpénztári tag több mint 55 milliárd forint vagyont halmozott fel, ez - a Stabilitás Pénztárszövetség számításai szerint - a magyar lakosság éves egészségügyi magánkiadásainak közel 10 szá-zaléka. Jelenleg 35, banki/biztosítói, illetve magán/munkáltatói hátterű egészségkassza osztozik a piacon. Taglétszám alapján az OTP, az MKB, az AXA és a független Patika állnak az élen. Az egészségpénztárak közötti verseny az átlátható és minél költséghatékonyabb működés mellett a kínált szolgáltatásokban zajlik. A szereplők közül nem könnyű választani. A tagdíjat, a kínált szolgáltatásokat és a működési költségre levont összeg nagyságát érdemes összevetni. Miután megtakarításról van szó, a hozam sem lényegtelen. Ennek alapján azonban nehéz rangsorolni, mert - szemben a nyugdíjkasszákkal - az egészségpénztárak számára a törvény nem írja elő sem a közzétételt, sem az azonos számítási metódust. A legtöbb társaság a fel nem használt összeg után fizet kamatot, amelyet időnként jóváír a tagok egyéni számláján. A tagok számára a legfontosabb, hogy a kasszák milyen üzletekkel, szállodákkal, sportlétesítményekkel kötnek szerződést, és azok milyen kedvezményeket adnak a pénztártagoknak. Az egészségforintok optimális felhasználása a vásárlásokon elérhető megtakarítások és az adókedvezmények eredőjeként értelmezhető.

BIZTOSÍTÁS

Humán casco és kakukktojás

Amerikai filmekben látni, ahogyan a biztosítási kockázatkezelő kíséri a főhőst, és a szerint határozza meg a biztosítási díjat, hogy az illető mennyire él kockázatosan. A tengerentúlon egy üzletember státusához szorosan hozzátartozik számos a biztosítás, amelyet egyrészt maga, másrészt a cége fizet. A hazai gyakorlat ettől fényévekre van, a piac szereplői azonban a befektetési jellegű biztosítási termékek iránti kereslet dinamikus növekedését jósolják. A TB-kiadások szűkítése, a táppénzrendszer átalakítása, a nyugdíjrendszer fenntarthatósága kapcsán felmerült dilemmák egyaránt az élet-, a baleset- és a betegségbiztosításokat helyezhetik előtérbe a dolgozói juttatások kialakításakor is.

- Egy év alatt nyolc százalékkal bővült a biztosítási piac, elsősorban az életbiztosítás-jellegű termékek révén. Ezek negyvenhárom százaléka betéthelyettesítő konstrukció, amely mögött különböző eszközalapok állnak. Tíz év után mindegyik kamatadómentes, ez az előnye a bankbetéttel szemben, és rugalmasabb, mint a nyugdíj-előtakarékossági számla, mert nem csak nyugdíjba menetelkor hozzáférhető a megtakarítás - mondja Skonda Mária, a Victoria Volksbanken Biztosítótársaságok vezérigazgató-helyettese.

Gaál Csaba, a CIG Pannónia Élet-biztosító Nyrt. vezérigazgatója úgy véli, a munkáltatónak is van edukációs feladata, hogy dolgozóját a hosszú távú megtakarítások felé terelje, de a „hosszú táv" nem csak nyugdíjcélú spórolást jelenthet. Szerinte a jól kereső fiatalabb közép- és felsővezetőknél előtérbe kerülhetnek a menedzserbiztosítások szerves részeként kialakított egészségbiztosítások is:

- A munkáltatónak fontos lehet, hogy egy-egy terület vezetője csak rövid ideig essen ki a munkából, és kiváló orvosi ellátást kapjon. Ennek ellenére a „humán casco" típusú biztosítások kevésbé elterjedtek Magyarországon, mint más uniós országban. Valószínűleg azért, mert míg a balesetbiztosítás kedvezményesen adózó juttatás, az egészségbiztosítás semmilyen támogatást nem élvez.

A betegségbiztosítások dinamikus bővülését azonban nemcsak az állami ösztönzők, hanem egy ország társadalombiztosítási rendszere is befolyásolja.

- Ausztriában például, ahol a szociális védőháló nem terjed ki a szabadidős tevékenységek során elszenvedett balesetekre, szinte mindenkinek van valamilyen balesetbiztosítása - magyarázza Juhos András, az Uniqa Biztosító Zrt. igazgatósági tagja, és hozzáteszi: - Az egészségbiztosítási ágazat hazai kihasználatlanságában pedig a tisztázatlan ellátási szabályoknak is szerepük van.

Magyarországon a hatályos törvények miatt alacsony a kórházberuházás megtérülési rátája, így nem alakulnak magánszolgáltatók, az állami rendszerben pedig nem rendezett a magánbeteg intézménye.

A klasszikus értelemben vett cafeteria - amikor a munkavállaló választhat a felkínált juttatások közül a megadott keretösszegig - inkább a nagyobb cégekre jellemző, a kis- és középvállalatoknál a munkaadó által választott konkrét juttatás vált bevett gyakorlattá. Ilyen például az egyes alkalmazottakra kötött biztosítás, amely fokozhatja a dolgozó lojalitását, és - ellentétben a cafeteriával - az eltérő teljesítmények elismerésének is eszköze lehet. A törvény viszont nem támogatja adókedvezménnyel az ilyen jellegű juttatásokat, egyetlen kivétellel. A kakukktojás a kockázati életbiztosítás.

- Az értékhatár nélkül adómentesen nyújtható juttatások köre a 2000-es évek közepe óta folyamatosan zsugorodik. Míg sokáig az étkezési utalvány, a közlekedési bérlet, az üdülési csekk és az önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj-hozzájárulás is idetartozott, 2009-ben már csak a védőszemüveg és az internet-előfizetés maradt a csomagban. Azóta ezek is kiszorultak. Van viszont három életbiztosítási módozat, amelyek díját a munkáltatók ma is korlátlan összegig adómentesen fizethetik, ha az életbiztosítást valamely munkavállaló javára kötik - ismerteti Gaál Csaba, aki szerint a közép- és felsővezetők esetében a kockázati életbiztosítás komoly vetélytársa lehet az önkéntes nyugdíjpénztárakba fizetett munkáltatói tagdíj-hozzájárulásnak.

A kockázati (halál esetére szóló) életbiztosításra, a csoportos vagy egyéni balesetbiztosításra, valamint a teljes és végleges munkaképtelenség esetére szóló konstrukcióra vonatkozó adószabály tíz éve változatlan: csak akkor van adóvonzatuk, ha a kedvezményezett visszavásárolja a biztosítást, és akkor is csupán szja és eho terheli a kifizetést, a hozam kamatadómentes. A munkáltató értékhatártól függetlenül adó- és járulékmentesen fizethet a dolgozója számára kockázati biztosítást, szemben a tőkegyűjtésre szolgáló módozatokkal, amelyek után a foglalkoztatónak járulékot, a kedvezményezettnek azonnal szja-t kell fizetnie. Az élethosszig tartó kockázati életbiztosítás viszont kilóg a kockázati termékek sorából, a konstrukció ugyanis képes megtakarításként működni: bár elvileg a biztosított halálakor fizet, a díjába beépített jelentős tartalékok miatt - szemben a hagyományos, egy-, öt-, tízéves futamidőre kötött életbiztosítással - van visszavásárlási értéke. A juttatásban részesülő a szerződéskötést követően bármikor - három-öt év után kedvezőbb feltételekkel - visszavásároltathatja a biztosítóval a biztosítást, részben vagy teljesen.
A hozam attól függ, hogy milyen eszközökben pihent addig a tőke.

A munkáltatók kedvelik a juttatási formát, amely bérhelyettesítőként is viselkedhet, ráadásul a minimálbérből fakadó anomáliák elkerülésére is alkalmas lehet. Az egyéb jövedelemként megjelenő kifizetéseket terhelő elvonás lényegesen kisebb, mint ha a cég jövedelemként fizetné ki, vagy a tulajdonosok nyereségként vennék ki. A jogalkotó szeme elől évek óta megbújó lehetőséget a brókerek előszeretettel kínálják adóoptimalizálási megoldásként a kisebb cégeknek, ahol a tulajdonos egyben alkalmazott is. Több biztosítótársaság viszont a megtakarítási jellegű konstrukciókra vonatkozó szabályok egységesítését sürgeti. Juhos András szerint nincs kézzelfogható oka annak, hogy az egyéb, kimondottan felhalmozási célú unit-linked termékek vagy a nyugdíjbiztosítások miért szorulnak ki az adókedvezménnyel adható juttatások köréből, az öngondoskodás támogatása ugyanis fontos össztársadalmi érdek.

Sok biztosító nem is reklámozza a lehetőséget, mondván, a folyamatos díjas életbiztosítás körüli kusza helyzet bármikor változhat, és akkor az ügyfelek nem azt kapják, amire szerződtek. Pedig a konstrukciónak az eredeti módozatban is lenne szerepe a vállalatok életében. Vannak munkatársak - főkönyvelő, üzlettárs, operatív vezető -, akiknek az elvesztése működési kockázatot jelent a cég számára. A kockázati életbiztosítás tehát mindenképpen fontos eleme lehetne egy körültekintően kialakított kkv-biztosítási csomagnak.