ELŐTAKARÉKOSSÁG

Válság után spórolósabban

Akár tíz-tizenöt évig az alapjárandóságnál nagyobb nyugdíj-kiegészítést tud biztosítani egy hozam- és adózási szempontból jól megválasztott portfólió - hangsúlyozza Surányi Zoltán, a CIB Bank lakossági üzletfejlesztési szakértője. A válság óta Magyarországon is többen spórolnak a bankok egybehangzó állítása szerint, és az új ügyfelek között szép számmal vannak olyanok, akiknek korábban soha nem volt semmiféle megtakarítása, még lekötött betétje sem. S bár az elmúlt három évben azok száma is nőtt, akik kifejezetten nyugdíj célú megtakarításokkal rendelkeznek, arányuk az aktív dolgozók között még mindig csekély. Az Aviva biztosító kutatása rámutatott arra, hogy Magyarországon a 25-34 évesek - az öngondoskodás szempontjából leginkább érintett korosztály - 65 százaléka elutasítja a havi rendszeres nyugdíj célú megtakarítást, s a 35-54 év közöttieknek is mindössze 30 százaléka él ezzel a lehetőséggel. Zolnay Judit vezérigazgató-helyettese emellett azt is hangsúlyozza, hogy a nyugdíjtervezés olyan folyamat, ami már évtizedekkel a nyugdíjba menetel előtt megmutatja, hogy mekkora rendszeres megtakarításra van szükség adott majdani életszínvonalhoz, így a számok alapján lehet dönteni az előtakarékosság mértékéről. Horváth István, a K&H Alapkezelő befektetési igazgatója szerint az egykulcsos személyi jövedelemadó miatt várhatóan többet tudnak majd félretenni a háztartások, aminek egy része az egyéni befektetések bővülését szolgálhatja. Igaz, 2011-től módosul több befektetési eszközre vonatkozó adózási szabályozás is: 30 százalékról 20 százalékra csökken az adójóváírás mértéke az önkéntes nyugdíjpénztári befizetések és a nyugdíj-előtakarékossági számlára (nyesz) befizetett összegek után. De a magánnyugdíjpénztárak körüli bizonytalanságok és a kisebb kedvezmény ellenére is a hosszú távú megtakarítási formák felfutását eredményezheti, véli a szakember, mert bizonytalan gazdasági környezetben felértékelődnek a hosszú távon biztos befektetési lehetőségek.

A fiatal és középkorú munkavállalóknak még elég idejük van, hogy eddigi befektetéseik visszanyerjék a tavalyi tőkepiaci visszaesések után megcsappant értéküket, jövőbeli megtakarításaik pedig gyarapodjanak. Ráadásul minél fiatalabban kezd valaki gondoskodni a jövőjéről, annál kisebb havi összegeket kell félretegyen ahhoz, hogy megfelelő megtakarítást halmozzon fel. S ha figyelembe vesszük, hogy ma Magyarországon állítólag minden nyolcadik forintot pazarlóan és egészségrombolóan költenek el, a megtakarítások forrása is kirajzolódhat.

Önkéntesen

Az önkéntes nyugdíjpénztárak - a harmadik pillér - hozamrátája 2000 és 2009 között portfóliótól függően 7-8 százalék körül szóródott, míg ugyanebben az időszakban az átlagos éves infláció 5,9 százalék volt a pénzügyi felügyelet honlapján megjelent adatok szerint. Mivel a nyugdíjpénztári befektetések időtávja jellemzően több évtized, ezért a befektetési teljesítményt is hosszabb távon kell értékelni. Ezt a célt szolgálja a tízéves hozamráta, amit az elmúlt 10 év nettó hozamaiból mértani átlagolással számítanak a pénztárak. Mivel átlagos mutató, értékét úgy értelmezhetjük, mintha az elmúlt 10 év mindegyikében ez lett volna a pénzár nettó hozama. Ennek ellenére az elmúlt két évben mintegy 100 ezerrel csökkent a tagok száma, és a munkáltatók által fizetett hozzájárulások volumene is apadt, vélhetően a béren kívüli juttatásokat érintő adóváltozások miatt. 2011-től viszont az eddig 25 százalékos adómérték alá tartozó cafeteriaelemek adóterhelése az egységes személyi jövedelemadó-kulcs és az újonnan bevezetésre kerülő adóalap-korrekciós tényező hatására 19,04 százalékra csökken. Ha a munkáltatók átengedik alkalmazottaiknak a különbséget, nőhet a kasszákban halmozódó megtakarítás. A GfK Hungária tavasszal közzétett tanulmánya szerint a felsőfokú végzettségűeknek a 25, az alapfokú végzettségűeknek pedig csak 6 százaléka rendelkezik önkéntes nyugdíjpénztári tagsággal, és ugyanez a tendencia figyelhető meg a jövedelmeket vizsgálva is: a 200 ezer forint feletti jövedelemmel rendelkező háztartásban élők 19 százaléka önkéntes nyugdíjpénztári tag, a 100 ezer forint alatti jövedelmű háztartásban élőknek pedig csak 9 százaléka.

Vélekedések és tettek Európában

A magyarok csaknem 40 százaléka a rendszeres megtakarítással felhalmozott vagyont tekinti a nyugdíjas korban várható bevételi forrásnak, míg 33 százalékuk szerint elegendő, ha akkor tesz félre, ha van rá lehetősége, és az ingatlanbefektetést is jó lehetőségnek tartja a megkérdezettek csaknem 10 százaléka - állapítja meg az Aviva csoport által egész Európára évek óta elvégzett, a lakosság megtakarítási szokásait vizsgáló kutatás. Honfitársaink háromnegyede azonban aggódik, hogy nyugdíjas éveinek jövedelme nem lesz elég megszokott életszínvonalának fenntartásához, Európában ez a mutató 60 százalék. Lengyelországban a legnagyobb azoknak az aránya, akik elsősorban az állami nyugdíjra számítanak, míg Franciaországban a legalacsonyabb. A franciák 47, a spanyolok és a lengyelek 39 százaléka, az osztrákok harmada, míg a németek több mint 60 százaléka tesz félre rendszeresen nyugdíjas éveire. Az állami nyugdíj, a megtakarítások és a valós igények közti különbség fedezésére a nyugdíjas kori munkavállalást tartják a legkézenfekvőbb megoldásnak Európa polgárai. Ám ennek esélyeit kevesen latolgatják.

NYUGDÍJRENDSZER

Borul a matematika

Az európai országok közül Ausztriában a legnagyobb, közel 80 százalékos a nyugellátásban az állami szerepvállalás. Nyugati szomszédunk ugyanakkor kiugróan magas, 71 százalékos foglalkoztatottsági rátával büszkélkedhet, így az eltartók és eltartottak aránya az elöregedő társadalom ellenére is kedvezően alakul. Még úgy is, hogy európai átlagban viszonylag alacsony a nyugdíjkorhatár - igaz, a tervek között szerepel, hogy 67 évre emelik -, és a dolgozók átlagosan öt évvel a korhatár előtt nyugdíjba mennek az OECD statisztikája szerint.

Ma Magyarországon két és fél eltartó jut egy nyugdíjasra „papíron". De ez csak akkor lenne igaz, ha mindenki, aki a munkaerőpiacra bevonható, dolgozna, és járulékot fizetne. Ezzel szemben jelenleg a 6,4 millió aktív korú népességből mindössze 2,5 milliónyian fizetnek elégséges nyugdíjjárulékot, 1,8 millióan - a járulékfizetők 42 százaléka - pedig minimálbéren vannak bejelentve. A Magyar Nemzeti Bank tanulmányából kiderül: a járulékok 88 százalékát a „jól fizetők" termelik meg, nekik kell eltartaniuk hárommillió nyugdíjast. Vagyis ténylegesen egy nyugdíjasra 1,4 járulékfizető jut. Egy dolgozó tehát egyik nyugdíjas szülője juttatásának legfeljebb 70 százalékát fedezi a jelenlegi modellben. A jövő még baljósabb.

- Tavaly 105 ezren érték el az öregségi nyugdíjkorhatárt, tíz év múlva pedig évente 160 ezerrel nőhet az eltartottak száma, miközben egyre kevesebben lépnek a munkaerőpiacra. A Ratkó-unokák nincsenek elegen ahhoz, hogy finanszírozni tudják nagyszüleik járandóságát. A felosztó-kirovó rendszer lényege ugyanis, hogy senki nem a saját befizetését kapja vissza, hanem az adott évben befolyó járulékokat osztja fel az állam a nyugdíjra jogosultak között. Az állami nyugdíj szintje függ tehát az adott évben járulékot fizetők számától és a befizetett összegek nagyságától, azaz az ország gazdasági teljesítményétől. Emellett a nyugdíjkorhatár, a jövedelemből elvont járulékok nagysága és az indexálás befolyásolja az időskori ellátás színvonalát - mondja Lambó Judit, a CIB Bank lakossági üzletágának igazgatója és hozzáteszi: ha csökken a járulékfizetők száma, miközben nő a nyugdíjra jogosultaké, a rendszer fenntarthatatlan.

Életképessé tétele pedig mindenképpen fájdalmas. Emelni kell a nyugdíjkorhatárt, vagy a bérekből fizetett járulék szintjét, illetve csökkenteni a nyugdíjakat. Esetleg mindezt együtt. A gazdaság kifehérítése is javítaná a helyzetet, mint ahogyan az is, ha hirtelen sok gyerek születne, és ők korán munkába állnának, azonnal magas keresettel.

- A kormány elvileg megváltoztathatja a nyugdíjrendszert, de azt is látni kell, hogy az első pillér sem maradhat így: hamarosan felborul az egyensúly akkor is, ha a kötelező nyugdíjpénztári befizetések a jövőben az állami rendszerbe áramlanak. Az 56 százalékos foglalkoztatottsági ráta biztos, hogy nem fog gyorsan emelkedni, a munkahelyteremtés nem megy egyik napról a másikra. A jövedelmek dinamikus növekedésével sem kecsegtet a hazai gazdaság. Eddig a bruttó kereset 33,5, jövőre 34 százalékát vonják el nyugdíjcéllal. Az átlagkereset tükrében ez ma havi 68 ezer forint, miközben az átlagnyugdíj 84 ezer. A nyugdíjkassza bevételi oldala reálisan akkor fog bővülni, ha nőnek a járulékok. A 34 százalék azonban régiós összehasonlításban már így is a legmagasabb - magyarázza dr. Kovács Erzsébet egyetemi tanár, a Corvinus Egyetem Biztosítási Oktató és Kutató Csoportjának vezetője.

A szakember szerint idén még egyensúlyban lehet az állami kassza, ugyanis - feltételezve, hogy mindenki visszalép ebbe a rendszerbe - befolyik havonta 253 milliárd forint, és 250 milliárd körül alakulnak a kifizetések. A különbség éppen fedezi az állami intézmény működését. Jövőre viszont a 3,8 százalékos nyugdíjnövekmény ígérete és a nyugdíjasok számának növekedése kibillenti a mérleget. Ha a bevételi oldalon nem lehet változtatni, a kiadási oldalon kell faragni.

- Ez az amúgy is alacsony nyugdíjak csökkentését feltételezné - teszi hozzá Kovács Erzsébet, aki szerint 2035-ben, változatlan nyugdíjkorhatárt feltételezve, a mostani foglalkoztatási szint mellett egy eltartóra egy eltartott jut, ezt követően pedig a nyugdíjasok száma meghaladja majd a járulékot fizető foglalkoztatottakét. A csapdából egyedül a népszerűtlen korhatáremelés jelenthet kiutat. Dániában az intézkedés politikai élét úgy vették el, hogy a várható élettartamhoz kapcsolták a mindenkori nyugdíjkorhatárt. A kettő viszonyát bizonyos időközönként - a regnáló hatalomtól függetlenül - felülvizsgálják. Megoldásként szóba jöhet a járulékfizető ösztönzése, hogy minél többet adjon a rendszerbe. Ez azonban nem elképzelhető a kirovó-felosztó modellben, ahol az egyéni számla is csupán névleges - ugyanazt a pénzt csak egyszer lehet kiosztani -, a tőkefedezeti pillér viszont már lehetne ilyen.

Magánkasszák

Sok országban támogatják az önkéntes vagy munkáltatói nyugdíjak térnyerését, hogy majd csökkenjen a költségvetésre nehezedő teher - állapítja meg az OECD 2009-es, a magánnyugdíjak szerepét elemző tanulmánya. Franciaországban, Lengyelországban és Portugáliában 2009-ben új magánnyugdíjalapokat hoztak létre, és különböző adókedvezményekkel ösztönözték a csatlakozást. A korábbi tervekkel ellentétben Németország is fenntartotta az adókedvezményt, Norvégia pedig kötelezte a munkáltatókat, hogy járuljanak hozzá a magánnyugdíjakhoz, igaz, az előírt összeg csekély. Nagy-Britanniában 1988 óta működik a második pillér, és 2000-ben már a kiadások több mint 40 százalékát ez fedezte. Az állampolgárok négyféle magánnyugdíj-megtakarítás közül választhatnak, az állam csak minimális alapnyugdíjat biztosít, és nem garantál minimumösszeget. A lakosság feladata, hogy az aktív évek alatt a különböző nyugdíjalapokban összegyűjtse az időskori évek megélhetését fedező nyugdíjat. Ezt különböző adókedvezmények segítik. Az OECD-országokban összességében a megtakarításokból származó nyugdíjjövedelmek - ideértve a magánpénztári befektetéseket is - csupán az egynegyedét adják a nyugdíjaknak, ugyanakkor Nagy-Britannia mellett további hat országban ez az arány meghaladja a 40 százalékot. Magyarországon is a bevételi oldal fenntarthatósága érdekében dolgozták ki a hárompillérű rendszert - tb, kötelező magán- és önkéntes nyugdíjpénztár -, ennek alapján 2060 után minden nyugdíjba menő a kötelező nyugdíjpénztári megtakarításából kapná a nyugdíja 25 százalékát, 75 százalékról pedig az állam gondoskodna. Az 1998-ban elindított második pillér azonban az első kifizetésekig, azaz 2013-ig évente a GDP 1,5 százalékát elérő bevételkiesést jelent az államnak. A hiány 2035-ig fokozatosan tűnt volna el, és a pénztárak a felhalmozott megtakarításokból 2060 után évente körülbelül a GDP 2,5 százalékának megfelelő összeget fizettek volna a nyugdíjas tagoknak. Az állam nyugdíjkiadása pedig a GDP 10 százaléka lett volna a 2010. januári konvergenciaprogram szerint.

Hiányos kassza

A Társadalomkutató Intézet (TÁRKI) 2010-es felmérése szerint a kilencvenes évek eleji foglalkoztatási válság hatására az állami nyugdíjrendszer nagyobb veszteségeket könyvelt el, mint a magánnyugdíjpénztárak a 2008-as válság során. 1995-1996-ban az állami nyugdíjrendszerben összegyűlt veszteség megközelítette a 40 százalékot, amit csak az 1997-es nyugdíjtörvénnyel, majd a 13. havi járandóságot eltörlő, a korhatárt felemelő és a járadékok éves indexét leszorító 2009-es Bajnai-csomaggal lehetett eltüntetni. Az élőmunka nyugdíjjárulék-terhelésének folyamatos emelése - 2006 és 2011 között 26,5 százalékról 34 százalékra nőtt - szintén az állami kassza hiányát próbálta lefaragni, ahogyan a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolása is. A befizetések azonban még így sem fedezik a jelenlegi nyugdíjak kifizetését, és a 3047 milliárd forintos magánnyugdíj-pénztári vagyon beforgatása is legfeljebb kilenc évig képes a nyugdíjkasszából hiányzó évi 334 milliárd forintot pótolni, állítja a TÁRKI.

TBSZ

Kezdő befektetőknek is

December 31-én véget ér a hosszú távú megtakarításokra ösztönző tartós befektetési számlák (tbsz) első felhalmozási időszaka. A konstrukció lényege, hogy adókedvezménnyel ösztönözze az embereket az öngondoskodásra és a hosszú távú gondolkodásra a megtakarítások kapcsán. Aki három évig nem vesz ki pénzt a tartós befektetési számlájáról, annak a 2011-től érvényes 16 százalékos kamat- és árfolyamnyereség-adó helyett csak 10 százalékos terhet kell fizetnie, ötéves megtakarítási idő után pedig a hozam adómentessé válik. Ha valaki a futamidő alatt mégis hozzányúl a megtakarításához, a számla ugyan elveszti az adókedvezményét, de nagyobb „baj" nem történik: a pénze ugyanúgy fog viselkedni, mint egy normál befektetés.

A szabályok szerint minimálisan 25 ezer forint kezdő befizetés szükséges, és kétféle tbsz nyitható: a befektetés történhet bankbetétbe vagy értékpapírokba, de a két számla között nincs átjárás. Egy évben egy pénzintézetnél csak egy-egy ilyen típusú számla nyitható. Ugyanakkor az egy számlához tartozó befektetési portfóliót futamidő alatt bármikor meg lehet változtatni a részvények, kötvények, befektetési jegyek árfolyamának függvényében, illetve lehet mozogni a különböző akciós bankbetétek között. Miután a tbsz keretjellegű szerződés, nem kell lemondani a pillanatnyi előnyökről a hosszú távú elkötelezettség miatt.

- Azok számára, akik eddig nem merészkedtek ki a bankbetét típusú megtakarításokból, ez jó lehetőség, hogy kipróbálják az értékpapírok világát, hiszen a nyereségükhöz az állam is hozzájárul az adókedvezménnyel. Három-öt éves időtávon már jó esély van a betétekénél magasabb hozamra, ha értékpapírokba fektetünk - hangsúlyozta Vízkeleti Sándor, a Pioneer Alapkezelő vezérigazgatója. Tordai Péter, a KBC Equitas vezérigazgatója viszont úgy látja, a huzamosabb ideje tőzsdézők közül kerülnek ki a most tbsz-konstrukcióban tőkeszámlát nyitó ügyfelek.

Egy számlára az adott év december 31-éig lehet pénzt befizetni: ekkor ér véget a felhalmozási időszak, az addig gyűjtött összeg az elkövetkező 3-5 évben már csak a hozammal gyarapszik. Vagyis a 2010. december 31-éig gyűlt összegre 2013-ban, illetve 2015-ben érvényes az adókedvezmény. Január elsejétől új számlán lehet folytatni a megtakarítást, a 3-5 éves várakozási időszak a következő év január első napján kezdődik.

A hároméves lekötési időszak végén kérhető először a teljes, illetve részösszeg kifizetése kedvezményes adózási feltételekkel, a számlán maradt pénz befektetése, illetve lekötése további két évre meghosszabbodik. Az ötödik év végén a konstrukció adókedvezménnyel megszüntethető, vagy ugyanaz a számla továbbvihető. Ebben az esetben gyűjtőév nincs, rögtön újraindul a három-, illetve ötéves kedvezményes adószámítás.

A bankok, befektetési alapkezelők kifejezetten tbsz-re szabott termékeket is kidolgoztak, amelyek lejáratát a konstrukció adókedvezményéhez igazították. Az új felhalmozási időszak kezdetén, 2011 elején valószínűleg több pénzintézet is megjelenik újabb termékekkel.

Ha valaki nem biztos benne, hogy a harmadik vagy az ötödik év végéig bent tudja tartani a pénzét, érdemes több szolgáltatónál, több részletben elhelyezni a megtakarítását. Ha kénytelen pénzt kivenni, nem feltétlenül veszti el az adókedvezményt minden megtakarított forintjára. A CIB Bank lakossági üzletágának szakértői úgy látják, középtávon a megtakarítással rendelkező ügyfelek 35-40 százaléka tbsz-tulajdonossá válhat, még akkor is, ha nem minden megtakarítás kerül át hosszabb távú befektetési formákba.