A levegőbe metánt kibocsátó, a szeméttelepeken, erdőkben, szennyvíztárolókban rohadó szerves anyagok huszonegyszer jobban fertőzik a légteret, mint ha begyűjtenénk és felhasználnánk azokat - mondta el „kedvenc" példáját dr. Szerdahelyi György, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium osztályvezetője. Az energetikai szakember nem pusztán hivatali meggyőződését fejtette ki a fenntartható fejlődés érdekében elvárható cselekedetekről, amikor a metán „munkára fogásának" óhaját ecsetelte, aktuális feladatai is a fenntartható fejlődés témájához kapcsolódnak, miután a megújuló energiaforrások hasznosításának európai uniós normákhoz való igazításában öltenek testet.

■ Az uniós normák szerint az összes energián belül a „megújulók" részarányát a magyar energiapolitikának is - az ország adottságaival összeegyeztethető módon - meg kell határoznia, s záros határidőn belül érvényre kell juttatnia a megalkotott programot. Hányadán állunk ezzel a feladattal?

"Azzal számolunk, hogy 2020-ban a fő hangsúly
a biomasszán lesz" - Fényes Gábor

- A múlt évben született meg az a direktíva, amely a tagállamok megújulóenergia-felhasználásáról intézkedik, s az országok között olyan felosztást határoz meg, hogy 2020-ra uniós szinten elérhető legyen a húszszázalékos részarány - magyarázza Szerdahelyi György. - Az egyes államok sajátosságait is figyelembe veszi a direktíva, például Ausztria esetében a vízenergiára helyezi a hangsúlyt. Magyarországnak a tizenhárom százalékos részarányt írja elő Brüsszel, s amint a többi uniós tagnak, nekünk is el kell készítenünk a megújuló energiahordozókra vonatkozó cselekvési tervünket, mégpedig egységes formanyomtatványban szerepeltetett normák szerint. Tagadhatatlan, hogy roppant bonyolult és több tekintetben újszerű, nehezen kezelhető módszer alapján kellett elkészíteni e dokumentumot. A szükséges statisztikák például nem is egy esetben egészen más kategóriákat tartalmaznak, mint amit mi használunk. Elegendő arra utalni, hogy a megújuló energiahordozók között szerepeltetett fát, biomasszát eddig a felhasznált szilárd mennyiség alapján könyveltük el, a brüsszeli igények szerint azonban a bruttó végső energiafelhasználás adatára van szükség, melyben nem szerepelhet egyebek között az úgynevezett átalakítási veszteség.

■ Így tehát a ránk értendő tizenhárom százalékot is másként kell kiszámolni, ha az uniós formanyomtatványt töltjük ki?

- Igen, s ezért is lehetséges, hogy az ország energiafelhasználása 2009-ben 1040 petajoule volt, de az EU-s mérce szerint mégis csak 823 petajoule a „végeredmény". Sőt az uniós normáknál figyelembe kell venni azt is, mennyi a lehetséges energiamegtakarítás, s ezt a mennyiséget is le kell számítani a mérvadó energiafelhasználási adatból. A lényeg: prognosztizálni kell, hogy mennyi lenne az energiafogyasztásunk akkor, ha nem történne semmi, továbbá azt, hogy mennyi lenne a felhasználás akkor, ha csak az irányelvek hatálybalépése előtt meghozott - megújulókra és megtakarításra vonatkozó - intézkedéseket hajtanánk végre. Természetesen kiszámolandó a harmadik szcenárió szerinti adat is, az, hogy a 2009 és 2020 közötti időkre kidolgozott kiegészítő, többletet jelentő intézkedésekkel mi érhető el. E prognózisok még kiegészülnek a fűtésre, a hűtésre, a villamosenergia-termelésre és a közlekedés energiaszükségletére vonatkozó előrejelzésekkel is. Tehát roppant bonyolult módon, a bruttó végső energiafelhasználás szemlélete szerint kell kiszámolni a 13 százalékos részarányunkat a megújuló energiahordozókból, ami 107 petajoule-t jelent - ennyit szerepeltetünk a megújuló energiahordozókra vonatkozó cselekvési tervben.

■ Egyszerűbb feladat-e az ország adottságainak a feltérképezése s a legmegfelelőbb energiahordozók hasznosításának „beépítése" a gazdaságpolitikába?

- Igen, hiszen tudható, hogy megmarad a későbbiekben is a biomassza vezető szerepe. De azon belül már komoly átrendeződést szorgalmaz a cselekvési terv. Az eddiginél jóval magasabb lesz a hőtermelésre, mint az áramtermelésre való felhasználása. Az lenne a jó, ha azokon a területeken, ahol jó a biomasszahelyzet „kínálata", ott nagyobb mértékben váltanák ki a földgázt fával, erdei és agrárhulladékkal, biogázzal. Azzal számolunk, hogy 2020-ban a fő hangsúly a biomasszán lesz, de legalább háromszoros fejlődést prognosztizálunk a geotermia hasznosítása területén is, s szintén gyorsan növekvő mértékben vesszük igénybe a napkollektorokat, illetve áramtermelésre a napelemeket.

■ Szinte azonos rangú programként szerepelteti Brüsszel a megújulók ügyét és az energiatakarékosságot: 2020-ra húsz százalékkal kevesebb fogyasztást követel meg a tagállamoktól. Magyarország esetében hogyan alakulhat a mennyiségek és feladatok szétosztása?

- Erre a döntésre egy éven belül sor kerülhet. Folynak a stratégiai egyeztetések, beleértve annak meghatározását is, hogy Magyarországnak mit és mennyit kell majd vállalnia. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium azt képviseli, hogy a „megújulók" tizenhárom százaléka mellett a másik program tíz százalékot tartalmazzon, azaz az energiatakarékosságnak ez a reális mértéke.

■ A nemzetgazdasági tárca mintha szívesebben számolna másfajta kategóriák, mértékegységek szerint, már amennyire a megújulóenergia-iparág munkahely-teremtési lehetőségeit egyáltalán össze lehet vetni például hőtermelési adatokkal. Vajon a két minisztériumnak sikerül egy nyelven beszélnie?

- A nemzetgazdasági tárca elsődleges kompetenciaterületének tekinti például az épületenergetikát. Roppant ambiciózus tervekkel jelentkeztek már eddig is, s igen nagy támogatási programokat fogalmaznak meg. Az nem kérdéses, hogy az uniós vetületű energiatakarékosság különösen hatékony épületenergetikai program birtokában teljesíthető. A Nemzetgazdasági Minisztérium számításai szerint az energetikai tervben 100-150 ezer lakás szerepel, illetve 200 ezer új munkahely jöhet létre a megújuló energia iparágának, szolgáltatásainak kiépülése, fejlődése révén. Az Új Széchenyi Terv pedig olyannyira tartalmazza a zöld gazdaság fogalmát, hogy a hét prioritás mindegyike kapcsolódik hozzá. Az egészségipar energetikai vetülete például olyan programot képvisel majd, amely az országban található mintegy 280 fürdőhely meleg vizének másodlagos hasznosítását igyekszik előmozdítani.

■ A munkahelyeket is teremteni hivatott zöld gazdaság életképességéhez a termékeket - például hőszivattyúkat - gyártó hazai vállalkozások bővülő piaca is hozzátartozik. A mind nagyobb fizetőképes kereslethez mekkora szükség van az állam támogatáspolitikájára?

- Ezt elég jól tartalmazza az Új Széchenyi Terv zöld gazdasági kitörési pontja, azaz nemcsak a megújuló energiahordozók felhasználását kívánja előmozdítani a kormányzat, hanem annak a háttériparát is. Ne olyan legyen például a szélerőművek telepítése Magyarországon, hogy minden kapcsolódó terméket importból hozunk be, hanem cél lehet, hogy építsünk rá egy háttéripart. Hasonlóan erősítendő mind a napkollektorok, mind a napelemek telepítésének hazai gyártó bázisa, nemkülönben fontos az itthoni kazánipar helyzetbe hozása, hogy jó biomasszarendszerek legyenek. Persze jó figyelemmel lenni arra is, hogy amikor növeljük a szélerőművek gyártását, akkor bizony növeljük a változatlanul energiaigényes kohászat kapacitását is, s az sem mindegy, hogy az energianövényeket milyen távolságra takarítják be az erőműtől...

■ A gazdasági élet szereplőinek gondolkodásában milyen arányú megújulásra van szükség?

- Ha ösztönzünk egy megújuló energiahordozót, s az látjuk, van rá kereslet, akkor az is bizonyos, hogy - elvégre piacgazdaság van - rámozdul a háttéripar, a vállalkozói tőke, hiszen ott üzlet lesz. Amennyiben megugrik a pellet iránti igény, s felfut a pellet gyártása, szinte abban a pillanatban kialakul az a háttéripar is, amely a pelletkazánokat fogja gyártani. Amint azt már látjuk is, növekszik a hőszivattyúk iránti igény, s nem kérdéses, a hazai előállításra is mielőbb sor kerül. A jó hatásfokú, zöld árammal üzemelő hazai hőszivattyúk jövője tűnik a legígéretesebbnek.

■ A vidék számára adottság is, lehetőség is, hogy a települések nagyobb arányban gondoskodhassanak az önellátásukról a biomassza, a biogáz, a napkollektor, a szélturbina segítségével. Hogyan lehet e törekvésekben támogatni őket?

- Akkor, amikor a hőenergia esetében minél erőteljesebb felfutást tervezünk a biomassza segítségével, szükségképpen a falvak saját fűtőműveinek megvalósulását is „bekalkuláljuk". Már korábban is volt példa arra, hogy a KEOP keretében energetikai térségfejlesztésekre fordítódjanak uniós pénzek. Ha maholnap komoly méretekben elindul - divatba jön - az energetikai önellátás, akkor igen hamar szinte tömegessé is válik ez a „mozgalom". Mindenesetre néhány jó példát, sikeres beruházást már el lehet könyvelni. Komlón például tizennyolc megawattos kazánrendszert helyeztek üzembe, biomassza-tüzelés oldja meg a helyi távfűtést, de Pornóapátiban, Hangonyban falusi méretekben, Farkasgyepűn pedig egy kórházban vezettek be hasonló hőellátást. A folytatás egyik fontos színtere lehet az országban lévő távfűtő vállalatok „átvilágítása", hogy meg lehessen tudni, hol van lehetőség biomasszakazán telepítésére, a földgáz kiváltására. Lényeges, hogy minél több információ álljon a települések rendelkezésére, megismerhessék a mintákat, kivált, ha a megoldások adaptálására támogatások igénybevételével kerülhet sor.

■ Ugyanígy felértékelődő helyi ügy lehet a helyi vízkincs óvásától kezdve a helyben termelődő szerves hulladékok feldolgozásán át a baromfitelepen keletkező hő munkára fogásáig sok minden.

- Sőt, a világ „túlélése" attól függ, hogy mennyire tudja alkalmazni a fenntartható fejlődést. Az a gazdálkodás pedig, amely az elmúlt évszázadot jellemezte, biztos, hogy nem tartható. A fenntartható fejlődés következésképp egyet jelent a környezet óvásával, amit elsősorban az energiatakarékossággal lehet megoldani: a környezeti ártalmak nyolcvan százaléka ugyanis az energiával függ össze. Hasonló „beavatkozásra" sarkall a fosszilis energiahordozók mind intenzívebb kiváltása. De a sokféle „szabadon" rohadó szerves anyag feldolgozásával - a kibocsátott metán miatt - sürgősen foglalkozni kell például. Ha tehát azt akarjuk, hogy unokáink is ugyanúgy éljenek, ha nem egészségesebb környezetben, mint mi, akkor csak ezt a két utat választhatjuk, az energiatakarékosságot és a megújuló energiahordozók hasznosítását.