Cégek ponyván

Évekkel ezelőtt eléggé általános volt, hogy a cégek végelszámolással fejezték be pályafutásukat, de az ügyintézés nem bizonyult sem egyszerűnek, sem gyorsnak, s belekerült akár 100 ezer forintba is. A szakember több fantáziát lát abban, hogy inkább eladni igyekezzenek a tulajdonosok a vállalkozásukat. A meghirdetett cégek iránt tapasztalható érdeklődés: el lehet adni több éve működő, tehermentes bt.-ket, kft.-ket. A vevők között vannak, akik pályázatokon szeretnének nyerni, de erre csak akkor nyílik módjuk, ha cégüknek években mérhető a múltja, köztartozása pedig nincs.

A cég jövője

Egy többéves cég érték

„Eladná a cégét, de tartozás terheli?” – kérdezi szakmai blogjában dr. Pámer Zsuzsanna ügyvéd, aki szerint egy veszteségessé váló cég még egy ideig finanszírozható, de aztán elfogynak a tartalékai, s ekkor sokan úgy gondolják, hogy nem érdemes vele tovább foglalkozni. A szakember a blogjában ezt a tanácsot adja: „Bármekkora is az ön cégének jelenlegi tartozása, ne várjon tovább egy percet sem! Minél előbb megteszi a szükséges lépéseket, annál több az esélye, hogy jól ki tud jönni ebből a helyzetből. A legfontosabb, hogy szerezzen annyi készpénzt, amit egy összegben le tud tenni a hitelező elé azzal, hogy tekintsen el a kamatoktól, és engedélyezze a tőketartozás részletekben történő megfizetését.” Lapunknak válaszolva a szakember kifejtette: nem csupán a rosszul menő cégek tulajdonosai keresik az eladás lehetőségét: vannak, akik például külföldre igyekeznek, de akadt a praxisában olyan is, aki már csak a nyugdíjaséletre vágyott, s ezért akart megválni evás kisvállalkozásától.

A piacon azokból a vállalkozásokból jelentős a kínálat, amelyekből a legtöbb található az országban, s amelyeknek egyik fő jellemzőjük, hogy nincs bennük vagyon. Az egy „léptékkel" értékesebb vállalkozásoknál - kiváltképp, ha termelőcégről van szó - már nem az a fő motívum, hogy a tulajdonosok pénzzé tegyék a céget. Előbbre való, hogy gondoskodni akarnak a vállalkozás jövőjéről, még akkor is, ha már kiszállnak belőle.

Az eladó és vásárló cégek összehozására szakosodott társaság nagyobb vállalkozások tranzakcióit szervezi, még most, a válság második évében is, noha a vállalat vezérigazgatója, Préda István a Piac & Profitnak már így fogalmazott: a „munkadarabok" kisebbek lettek. Tavaly sem volt kevés az önmagát eladásra kínáló vagy éppen a saját piaci pozícióit például cégvásárlással erősíteni akaró cég, de nem a nagyobb és a közepes vállalkozások tulajdonosai döntöttek úgy, hogy kivonulnak a piacról, hanem a kisebbek. Az MB - azaz a Magán Bankár - Partners Zrt. szolgáltatásai a kkv-k azon körére terjednek ki, amelyek legalább 200-300 millió forint körüli nyereséget érnek el, illetve megvan bennük a potenciál, hogy ilyen eredményt produkálhassanak. Professzionális befektetők ugyanis ritkán vesznek 2-3 millió euró értékűnél kisebb vállalatokat.

Előfordul, hogy olyan valakik a megbízók, akik szembekerültek a ténnyel: nem rendelkeznek megfelelő örökössel. De az is gyakori, hogy a kisebb családi vállalkozás megnő, s eléri a familiáris menedzselhetőség képzeletbeli plafonját. Préda István szerint a nagyobb vállalkozásoknál is járható út, hogy az addigi tulajdonos ott marad, és végzi tovább azt, amihez ért, de az ügyvezetésből kilép. Az is megoldás, hogy két-három év alatt adja át az eredeti tulajdonos az újnak a kapcsolatrendszert, a know-how-t. Több példa is volt már rá, hogy a többségi tulajdonossá váló pénzügyi befektető az általa bevitt új jövőképet kezdte el „életre kelteni". A kisebbségi tulajdonossá lett korábbi főtulajdonos és az új befektető a közösen felerősített vállalatot később együtt adja el. Ez azért jó, mert ekkor már a kisebb üzletrész is legalább annyit ér, mint korábban a nagyobb: a hajdani cégalapító tehát másodszor is tisztességes haszonhoz jut.

Kopogtatók

A szakmai és a pénzügyi befektetők között egyaránt lehetnek magáncégek és tőzsdeiek, ez utóbbiak nagy számban egyelőre külföldön találhatók, s leginkább növekedési kényszerük vezérli őket: a részvényesek elvárják a társaság gyarapodását, s ha ez organikus módon nem sikerül, magáncégeket vásárolnak fel, amit a tőzsde a vételárnál magasabbra értékel a felvásárló csoport tagjaként, növelve a részvényárfolyamot. Motiválhatja a vásárlást, hogy többletértéket kíván bevinni szervezetébe a cég, vagy hogy új piacot keres termékeinek, de az is, hogy meg akar szerezni egy terméket a saját piacán. Szert tehet a vevő új, jó menedzsmentre is annak reményében, hogy egy adott régióban növekedni tudjon.

Tulajdonosváltás házon belül

A Győr-Sopron-Moson megye egyik kistelepülésén húsz éve vállalkozást indító iparos ember, mivel már benne van a korban, megoldotta cége tulajdonosváltását: az utód az alapító fia. Ferenczi Gábor a Piac & Profitnak elmondta: „Rugalmas, költséghatékony cég a miénk, édesapám szakmai irányításával dolgozunk az üzemmé terebélyesedett műhelyben.” Azaz a felelősség, a vagyon gyarapítása, az üzlet felhajtása, a cég menedzselése az utódra hárult, az iparos papa pedig amolyan alkalmazottként viheti tovább a szakmát – amíg a kedve tartja.

Sokszor nem elég, hogy jó terméke legyen valamely cégnek, értékes kapcsolatrendszerre is szert kell tennie például egy jó felvásárlással ahhoz, hogy a piacon maradhasson. Létezik olyan kategória is, amelynek „kopogtató lehetőség" a neve, s attól különleges, hogy az ide tartozó cégek a válság ellenére sem nyomott áron kelnek el. A tulajdonosok nem akarják mindenáron eladni a vállalkozásukat, de ha olyan vevő jelentkezik, akinek kifejezetten az ő vállalatuk kell, szívesen tárgyalnak vele. A másik oldalon is akadnak „kopogtató lehetőségek", olyan befektető társaságok, amelyek akkor költenek pénzt, ha váratlanul jó céget ajánlanak nekik.

Az elmúlt két évben nagymértékben megváltoztak mind az eladni akaró, mind a vásárlást tervező cégek céljai. Préda István néhány adattal jellemzi is a változásokat: tavaly értékben számolva 95 százalékkal zsugorodott a piac 2007-hez képest, pedig szinte azonos számú tranzakcióra került sor. S míg három éve sok milliárdos értékű ügylet is volt, a válság időszakában már csak a kisebb vállalkozásokat adták-vették, s az üzletkötések szereplőit is más motiválta, mint korábban. Vannak, akik tudják, hogy előnytelen árat kapnak, mégis túladnak a cégen: elegük van a vesződségből, belefáradtak, nincs kedvük kivárni, míg ismét konjunktúra lesz. Mások a túlélés érdekében keresnek piaci lehetőséget azt remélve, hogy befektetőre találva csökkennek a likviditási problémák, s elkerülhetik a csődöt. Az előremenekülés is válságstratégia lett: a vállalkozás tulajdonosa látja, hogy talpon maradása érdekében ajánlatos a céget konszolidálni, akár az általa kezdeményezett felvásárolással. De úgy is, hogy még időben eladja vállalkozását egy jóval erősebb piaci szereplőnek.

Régi szép idők?

Még három-négy évvel ezelőtt is komoly pénzügyi likviditás jellemezte a piacot, s világszerte óriás fúziókkal, felvásárlásokkal lehetett találkozni. Sokáig a pénzügyi befektetések száma is jelentős volt, sőt a különböző alapok egymásba is rendszeresen befektettek. Az utolsó „békeévekben" a fúziós és felvásárlási (Mergers & Acquisitions, M&A) piac Oroszországban regisztrálta a legtöbb felvásárlást, összeolvadást - egyetlen év alatt több mint 1200-at legalább 100 milliárd dollár értékben -, de Ukrajnát és Szerbiát is jó helyen jegyezték. A magánbefektetésekben nem volt hiány a kelet-közép-európai országokban sem, s azt is kiszámolták, hogy az évtized második felében volt olyan év, amikor Magyarországon is megduplázódott, csaknem 10 milliárd dollárra ment fel a megelőző esztendeihez képest a felvásárlások, tranzakciók értéke.