Látszik-e a fény a pince mélyén?

Miközben a hazai borászat dinamikus fejlesztésen és fejlődésen ment keresztül az elmúlt másfél évtizedben, jelentős nemzetközi sikereket is aratva, valódi versenyképességének megteremtését, a magyar bor forgalmazását a hazai és külföldi piacokon számos külső és belső tényező gátolja, anomáliák kísérik. Nemrégiben egy, a 2005-ös évjáratot értékelő konferencián összefoglaló áttekintést kaphattak a résztvevők a hazai borászat azt megelőző két évének legfontosabb eseményeiről, a 2005. évi változásokról s a jövőbeli legfontosabb tennivalókról, amelyek nem csupán a borászatokat érintik, hanem - közvetve vagy közvetlenül - a fogyasztókat, illetve az ágazatba befektetni szándékozókat is. Mindezekről Horváth Csabát - a konferencia e témájának előadóját -, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkár-helyettesét kérdeztük.

- Beigazolódtak-e az Európai Unióba való belépésünket kísérő félelmek, aggodalmak, illetve, több mint egy évvel a csatlakozás után milyen valós hatások érzékelhetők a piacon?

- A csatlakozási felkészüléssel valóban voltak gondok, hiszen azok a jogszabályok, amelyek az ágazat jogharmonizációjához kellettek, későn születtek meg, ezért néhánynak a végrehajtása megvalósíthatatlanná vált, így mindjárt az első évben felmentést kellett kérni például a melléktermékek kötelező lepárlása alól. Az ágazat uniós piaci viszonyait viszont a csatlakozás alapvetően nem borította fel, a magyar borászat évek óta kialakult értékesítési kapcsolatokkal rendelkezik. A borra vonatkozó gazdasági szabályzók - elsősorban a jövedéki adó és az áfa magasabb mértéke -, valamint a specifikusan magyar adófajták - mint például az iparűzési adó - azonban méltánytalanul hátrányos helyzetbe hozzák a hazai borászatot az unió piacán. Ezért egyre erőteljesebben szorgalmazzuk - és ezt jelezzük a törvényalkotóknak és a kormánynak -, hogy racionalizálják a borágazatot érintő szabályzókat.

- 2005 második felében több döntés is született. Milyen hatásuk lesz ezeknek az ágazatra?

- Az egyik legfontosabb, hogy 2006. január 1-jétől nullakulcsos a bor jövedéki adója. Igaz, ez a döntés kompromisszum árán született. Hiszen a jövedéki adó eddigi mértékének megfelelő összeget továbbra is be kell fizetniük majd a borágazatban működő vállalkozásoknak. A parlament 2005 decemberében elfogadta az egyes agrárágazati törvények módosításáról szóló CLVII/2005. (12. 19.) számú törvényt, amelynek 4. fejezete a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvényt érinti. Ez a bor belföldi forgalomba hozatali engedélyének a kiadásához az FVM részére literenként nyolc forint forgalomba hozatali járulék befizetését szabja feltételül. Az FVM a befizetett összeg negyven százalékát az Országos Borminősítő Intézetnek utalja át egyes ellenőrzési feladatok ellátására, míg hatvan százalékát a közösségi bormarketingprogramok finanszírozására köteles fordítani. Ebbe beletartozik az unió által meghirdetett borreklám- és -marketingfeladatok társfinanszírozása, valamint a Magyar Bor Marketing Kht. tevékenységének finanszírozása. A Magyar Bor Marketing Kht.-t - amelynek cégbejegyzése már meg is történt - a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége, a Magyar Bor Akadémia, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a Pannon Bormíves Céh alapította. Ezzel, úgy gondoljuk, hatékonyabb kül- és belpiaci fellépést lehet megvalósítani, mint korábban az Agrár Marketing Centrum keretein belül.

- Az uniós támogatások terén mi a helyzet?

Hegyközségek

A magyarországi szőlőtermő terület mintegy 60 százaléka, 76 ezer hektár - borvidékek és bortermő helyek - tartozik a hegyközségekhez. A hegyközségekről szóló első, 1894-es törvény az 1940-es évek végéig volt hatályos. Az új jogszabályt, amelyet a régi nemzeti hagyományok, a korábbi hegyközségi törvény és az európai uniós szabályozás figyelembevételével dolgoztak ki, 1994. december végén fogadta el az országgyűlés. Ennek alapján jött létre a jelenlegi hegyközségi rendszer, amely köztestületként működik - vagyis a szőlő- és borágazatban tevékenykedők: szőlészek, borászok és borkereskedők számára kötelező a tagság -, ugyanakkor a hegyközségek a jogi szabályozás szerint önkormányzati testületet alkotnak. A hegyközségi rendszer három szintből áll: a 313 hegyközség a település(ek) körüli szőlőültetvényeket képviseli; a 22 hegyközségi tanácsot az egy adott borvidékhez tartozó hegyközségek képviselői alkotják; ezek elnökei és egy-egy további képviselője, valamint a főtitkár alkotják a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát, amelynek munkájában tanácskozási joggal részt vesznek az ágazat oktatási és kutatási intézményei, valamint az állami közigazgatás és az ágazat számos szervezetének képviselői is. Legfontosabb feladatai közé tartozik az eredetvédelem biztosítása, valamint az arculat kialakítása és védelme. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa képviseli a hazai borgazdaság érdekeit, koordinálja a borvidékek szakmai és gazdasági érdekeit, és egyben terméktanács is, vagyis a kormányzat partnere az ágazat szabályozásával, az arra vonatkozó piaci intézkedésekkel vagy egyéb témákkal kapcsolatos kérdések megvitatásában.

- Neuralgikus pont a borágazatban is az uniós támogatások kérdése. Az agrárpiaci intervenciós rezsim keretében Brüsszel jelentős támogatási összegeket mozgat az agrárium s ezen belül a borágazat belső feszültségeinek kezelésére. Örömteli, hogy például a szerkezetátalakítási program keretében majdnem két és félmilliárd forintot sikerült lehívni 2004-ben. Más piaci irányokban, például az alkoholpiac ellátását szolgáló lepárlásoknak vagy a mustsűrítmények felhasználásának a terén még korántsem tudjuk kihasználni ezeket a lehetőségeket.

- Melyek a jövőbeni legfontosabb feladatok, s milyen jövőkép rajzolódik ki a magyar borászatban?

- Főként az adómegkerülő forgalmazás területén kell hatékony intézkedéseket hozni. Az APEH-től kezdve, az Országos Borminősítő Intézeten át több olyan hatóság van, amelyik egyrészt a jelenlegi szabályzók markánsabb alkalmazásával, másrészt új, pontosító szabályozások bevezetésével segíthetne sokkal tisztább, áttekinthetőbb képet nyerni. Ez a befektetők szempontjából is fontos lenne, hiszen olyan ágazatba, ahol a szürkegazdaság jelentős tényező, nem szívesen invesztálnak. Emellett nem csupán Brüsszelben, hanem még a hazai bortermelők körében is a borhamisítás képzetét kelti az adómegkerülő forgalmazás. Holott valójában, a mai igen alacsony szőlőfelvásárlási árak mellett, egész egyszerűen nem gazdaságos hamis bort készíteni.

Egészen biztosan számolni kell az ágazatban az ültetvényfelületek további csökkenésével. Egy 2005-ös felmérés szerint tízezer hektárt tesz ki az a terület, amelyet a gazdák azonnal kivágnának, ha erre a kivágási támogatás mint intézmény megnyílik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az ágazat teljes mértékig leépülne, hiszen a jelenlegi ültetvényfelületnél lényegesen kisebb területen is, ha jó minőségű szőlő van benne, a mai belső piaci igényeket meghaladó mértékű termelésre van lehetőség. Biztos, hogy lesz egyfajta területi koncentráció is. Nagyon sok idős termelő, aki eddig érzelmi okokból szőlészkedett, abba fogja hagyni, hiszen gazdaságilag nem éri meg nekik folytatni. Biztos, hogy a jelenleg egyszerűsített adóraktárnak minősített - ezer hektoliternél kevesebbet előállító -, zömében kényszervállalkozásként működő majdnem tizenkétezer kis pincészet egy része is abba fogja hagyni. Tehát itt is koncentráció várható.

A jövő útja a pinceszövetkezetek létrehozása, azaz a termelőeszközök, technológiák közös használata a kisebb termelők összefogásával. Ettől ma még sokan berzenkednek, pedig több mint száz éve Dél-Franciaországban alakultak már ilyenek, s máig hatékonyan működnek. Az igazi jövőképe akkor fog kirajzolódni a magyar borászatnak, ha olyan marketingstratégiát alakítunk ki, amellyel megtaláljuk a választ arra, miként lehet ma Magyarországon gazdaságosan szőlőtermesztéssel és borászattal foglalkozni.