Business az éterben
A 90-es években, a Dunaholdingnak, de legfőképp a Klubrádiónak a tulajdonosáról szóló cikkből vett idézetek szerint: "Saját vagyonának működtetését kívánja racionálisabbá tenni a Dunaholding Rt. ... A 600 százalékos árfolyamon elkelt részvénycsomag névértéke közel áll a felkínált maximum 1,2 milliárd forintos összeghez. ... Arató András vezérigazgató-helyettestől megtudtuk, hogy a termelő és szolgáltató cégeket - körülbelül egy tucatnyit - egy egyszemélyes társaságba viszik majd be... Fontosnak ítélik, hogy a profitcentrumokról pontos és tiszta képet kapjanak, erre való a tervezett szervezeti átalakítás is... A Press 2000 néven szereplő vállalkozás a sajtóval foglalkozik... Céljuk szerint az itt lévő erőforrásokkal érdemes racionálisan gazdálkodni, a Dunaholding ehhez ért, s ilyen alapon lát hosszú távú jó lehetőséget a lapokban."
A Dunaholding elnök-vezérigazgatója, Arató András 2006-ban így fogalmaz: "A mérnök, aki kollégája és barátja hívására eljött az állami tervezőcégtől, úgy lépett be abba a másik világba, a polgári demokráciába, a magántulajdonon alapuló piacgazdaságba, hogy arról semmi lényegi tapasztalata nem volt. Ennyivel is elintézhetem azt a korszakot, amelyet a régi Dunaholdingban töltöttem. Olyan világ volt az, ahol a működésükben erősen korlátozott vállalkozásokat kellett privatizálni egy olyan piacon, ahol a vevőkörnek sem volt forrása. Elkezdtünk tehát tojást festeni a tavaszi szélben, s azért mehetett végbe ez a folyamat mintaszerűen és gyorsan, mert rendelkezésre állt egyfajta kreativitás. A tulajdonváltás igazságosságeleme pedig abban mutatkozott meg, hogy annak maradt meg a vagyona a folyamatban, aki elég tehetséget tudott hozzáadni a vállalkozás életben tartásához, versenyképessé tételéhez. Ebben vettünk rész mi is, a privatizációs szakmunka mintegy százfősre növelte a cégünket, de persze egy idő után már elfogyott az ilyen feladat.
Vagyis egy történelmi fordulópont éveiben mások számára ajánlottunk, kínáltunk megoldásokat, akkor erről szólt a vállalkozásunk, s mert idővel kialakult a saját vagyonunk, előbb feladattá, majd fő feladattá vált annak működtetése.
Végül különböző személyi változtatások és pályamódosítások következtek be, s az ezredforduló után azt vettem észre, hogy én vagyok a cég vezetője, nekem kell kitalálni, hogy mivel foglalkozzanak az emberek a környezetemben. Kitaláltam, s az eredmény több nem tradicionális feladat lett. Pedig a hagyományos feladatokra egyszerűbb üzleti tervet készíteni, jobban ki lehet fejezni az inputokat, a várható outputokat. De a jóval több szellemi hozzáadott értékű tevékenységeket - a médiát, a színházat - szerettem meg, s nem a mellékes, hanem a legfőbb befektetésem lett a rádió, s ezért aztán nem is nevezhető hobbinak.
Annyiban persze mégis a legtermészetesebb árutermelő tevékenység a Klub Rádió munkája, hogy megelőzőleg rádöbbentem, a saját fogyasztásomból hiányzik egy termék. Nem tudtam mit hallgatni, nem volt olyan rádió, amely kielégítette volna az igényeimet. Elkezdtem tájékozódni, s kiderült, össze lehet rakni üzleti vállalkozásként is a rádiót, s ma is így működik, üzleti hasznot hozva. Tehát nem valamiféle hobbiról s nem is arról van szó, hogy valamilyen hatalmi pozíciót érjek el a kommunikáció segítségével. A termék tartalmáért és üzleti potenciáljáért hoztam létre öt évvel ezelőtt ezt a kemény üzleti vállalkozást, az más kérdés, hogy igencsak szeretem is, mivel azonosulni tudok belső folyamataival. Beszélgetős, interaktív, intellektuális műsor korábban nem volt a piacon, de nem igazán lehetett tudni, hogy mekkora igény van rá, illetve hogyan fogadja majd a reklámpiac a kisebb létszámú, de jobb minőségű, fogyasztásában intenzívebb hallgatóságot. A vállalkozás a költségek, a beruházás oldaláról jól kalkulálható volt, de a bevételi oldalt jóval nehezebben lehetett tervezni. A tartós, folyamatos örömforrásnak tekinthető Klub Rádióval talán akkor sikerült elérni az első jó üzleti évet, amikor már nem kellett újabb tőkét befektetni, a következő jó év pedig, amikor el lehetett kezdeni a piaci alapú terjeszkedést. És persze az üzletembernek az sem mellékes, hogy a bevételek meghaladják a kiadásokat. Mindemellett a helyzetem nagyon egyszerű, hiszen soha nem szólok bele abba, hogyan és mi hangozzék el, azt a jogot tartom fenn magamnak, hogy elmondhassam, milyennek hallom a rádiót. Bizonyára volt bennem valamifajta igény, hogy egy kicsit antropomorfabb foglalkozást is űzzek. S feltehetőleg lenyomathagyási igényem is lehetett az, ami például kiváltotta belőlem a fényképezést, vagy az, hogy tizenöt éve működtetem a Komédiumot: ugyanis mindannyian azt keressük, hogyan érezzük jól magunkat a világban. A színház természetesen kizárólag költséghely, de miért ne lehetnének teljesen öncélú, pusztán az örömszerzést szolgáló kiadásaim? Természetes tehát, hogy a cégcsoportban vannak megélhetési befektetéseink is, rendes, iparos tevékenységek, melyek azonban nem úgy érdekesek, mint például egy színház vagy rádió.
Manapság nem kerülheti meg egyetlen médiatulajdonos sem a kérdést, milyennek látja a sajtó színlelt szerződésekre épülő világát. Talán tényleg azt a célt szolgálja az ekho, hogy az azonnali kiegyenlítődés helyett fokozatos terheléssel egzisztenciálisan elviselhető feltételek teremtődjenek. Szerintem az a normális, ha mindenki ugyanolyan módon adózik, ugyanolyan arányt vállal a közteherből, függetlenül a végzettségétől, hivatásától. De az is tény, hogy a művészek, újságírók nem az állam becsapói voltak, ugyanis közmegegyezés volt az állam és őközöttük. Amikor tehát az igazságosabb közteherviselést célzó első kormányzati lépéséről beszélünk, jó tudni, hogy sem a rádióknak, sem a lapkiadóknak nem lesz több bevételük, s miközben inkább több költségük lesz, a közmegegyezéses időkben sem túl jól kereső munkatársaik egyik pillanatról a másikra jóval kevesebb pénzt visznek haza. Most tehát az a dolgom, hogy keressem a vállalkozás - a rádió - életben maradásának a lehetőségeit."#page#
Szállodákkal szélárnyékban
Az egykoron rádiót is tulajdonló Wossala Györgyről "A rádiózás története a kezdetektől napjainkig" című írás állította a 90-es évek elején: "A Juventus története 1988-ra nyúlik vissza, amikor néhány balatoni vállalkozó engedélyt kapott egy helyi program középhullámú sugárzására. A csődbe ment vállalkozást 1991-ben vásárolta meg Wossala György. ... Két nagy teljesítményű FM-adóval lényegében országos adóvá vált a rádió. ... A Juventus Rádió volt az, mely meghonosította Magyarországon az agresszív, kereskedelmi szemléletű, amerikai rádiózást."
A Balaton északi partján lévő Ramada és más tóparti, illetve budapesti szállodák tulajdonosa, a vitorlázás többszörös világbajnok szerelmese, Wossala György 2006-ban így fogalmaz: "A háború előtti hagyományos magyar vendégszeretet tetten érhető volt egyebek között a kiválóan menedzselt budapesti szállodákban is. De jött az az időszak, amikor a mesterséget úri huncutságnak minősítette, és szinte elsorvasztotta az államhatalom. A hatvanas évek elejéig semmilyen szakmai képzésnek nem engedett teret. A Kádár-rendszer második felére konszolidálódott valamelyest a szállodaipar, a vendéglátás helyzete. Akkortól járthatott főiskolára az én generációm is, s még éppen át tudtuk venni a háború előttiek stafétabotját és tudását. A GDP tíz százalékát háromszázezer emberrel előállító ágazat szinergiahatását képtelenek voltak az elmúlt tizenöt év kormányzatai a szlogeneken túl valóságosan értékelni. A gazdaság két és félszer nagyobb hozamot realizál az idegenforgalom révén, mint amennyit közvetlenül kimutat a statisztika. Nagyon örülök, amikor egy-egy választási kampányban a jelöltek az élre teszik az ágazat preferálását, majd meg tudomásul veszem, hogy később semmi sem lesz a fellángolásokból. Kedveskedett már nekünk az egyik korábbi gazdasági miniszter úgy, hogy - idézem - mit sírnak ezek a kocsmárosok, eléggé jó húsban vannak... Pedig a fapados légi közlekedés világában már a távolság is eltűnik a versenyt akadályozó szempontok közül, azaz jóval több ország idegenforgalma jelent mind komolyabb konkurenciát nekünk is.
Olyan típusú vállalkozó vagyok, aki elsősorban alkotni szeret. De nyilvánvaló lett számomra is, hogy nem elég jól megépíteni egy szállodát - mint a Ramadát Almádiban -, hanem a működtetését is olyan szinten kell megszervezni, hogy az ne nélkülözze a tulajdonosi szemléletet. A hotelt a visszatérő vendégeken túl felfedezték a cégek, a konferenciaszervezők: az ország szinte mindegyik nagyvállalata megfordult már nálunk rendezvényével, programjával. Ha fiatal vállalkozó lennék, akkor biztosan az lenne a célom, hogy a Ramadában, a Normafában felhalmozott know-how-t elterjesszem, újabb és újabb szállodákban, sőt szállodaláncban meghonosítsam. De mert az életkorom ezt már nem teszi lehetővé, beérem annyival, hogy a meglévő egységeket tökéletesítem. Kiegészítem a borászat s a wellness irányában például. Pár évig biztosan találok fejlődési, fejlesztési lehetőségeket, s idővel bizonyos is lehetek benne: valamit nagyon jól csináltam.
Furcsának hathat, pedig igaz: egy merőben más szakmában is megtaláltam az alkotás örömét. Nota bene, először nem azt kerestem, hanem csak a pénzt, a jövedelmező vállalkozást. A Juventus rádió jó üzletnek ígérkezett, ezért fektettem be, de sikerült beleszeretnem a műfajba, majd meg a rádiós csapatba is. Nagyon kellemes kitérőnek tekintettem a vállalkozást. Abban az időben jelentős és pozitív előjelű társadalmi átalakulásokat éltünk. Igen sokan azonban - a pénzhiány miatt - nem nagyon tudtunk belekóstolni a privatizációba. Akkoriban én dolgoztam ki az úgynevezett lízingprivatizációt. Azért, hogy akinél nincs tőke, s nem is tud előhúzni milliókat, de alkalmasabb a tulajdon menedzselésére, mint akiknek eleve a keze ügyében volt a tőke, ne kényszerüljön kimaradni a nagy osztogatásból. Nem igazán vált be a technika, az ÁVÜ nem mert belevágni, összesen huszonhét tranzakciónál alkalmazták a lízingprivatizációs módszert.
Igazi sikerélményre nem ebből a környezetből tettem szert, hanem a vitorlázásból. Legutóbb például a bankárkupa megnyerésével. Harminckilenc egység indult, én a Fundamenta színeiben - és persze a saját hajómmal - versenyeztem, és lettem az első. A Balaton vizén ma már mind teljesebben jelen van az üzleti élet. Én meg nem szégyenkezem amiatt, hogy az ebből fakadó kapcsolati tőkét hazai vitorlásszövetségi ügyvezető elnökként, illetve európai szövetségi elnökként a sportban is, az üzleti életben is hasznosítom. Jelentékeny a lobbiértéke annak, hogy a nagyvállalatok ma már előszeretettel szerveznek vitorlázással kapcsolatos megmozdulásokat.
Valamikor a Garda-tavon rendezett versenyeket úgy néztük, hogy jó lenne legalább megközelíteni a mieinkkel az ottaniakat. Ma a Kék szalag verseny a Balatonon legalább háromszor akkora, s Európában is a második legnagyobb, legnépesebb, legrangosabb túraverseny. De nem sokáig, a trendeket látva hamarosan az első lesz. Rekorder Európában azzal is a Balaton, hogy 2006-ban hat világversenyt rendeznek rajta.
Kell ennél több annak a szállodásnak, aki szerelmese a Balatonnak és a vitorlázásnak?"
