"Miért jöjjünk Magyarországra, ha egyszer ugyanannyi pénzből a holland-német határ közelében építhetünk céget, és több haszonra tehetünk szert?" - zárta rövidre a kört a bolgár üzletember, amikor esetleges befektetési terveiről, az "útitervről" próbáltuk meg kifaggatni. Így gondolkodhatnak honfitársai is, mert a földrajzi közelség, a szinte teljesen eltűnt határ ellenére nincsenek nálunk invesztáló bolgár cégek.

Nem így a "régiek", a német, az osztrák, az amerikai, a brit, az olasz befektetőket megszokta, ismeri, s persze a "helyükön kezeli" a magyar társadalom. Az ezekből az országokból érkező nagy, később közepes és kisebb vállalkozások kicsit úgy is viselkednek, hogy más államok cégeinek már nem is igazán engednek teret. Azt pedig megtanulta a hazai üzleti környezet is, hogyan vezetnek vállalatot, milyen stílusban vesznek részt a helyi piaci szereplőkkel való üzleti kapcsolatok építésében a német, brit, amerikai, olasz cégek, s tudható, hogy a rájuk jellemző munkakultúra mennyire fertőzi meg a megvett, működtetett vagy éppen a semmiből felépített magyar vállalat munkatársait.

Nekünk fel sem tűnt?

Vajon milyennek látják azt az üzleti miliőt, amelyikkel egyelőre még csak ismerkednek? A legújabb befektetők egyikének számít az Infopress Group nevű, izlandi tulajdonú cég, amely üzemet létesít Vácott. Olyat, amilyet nemrégiben a szomszédos Romániában is tető alá hozott.

- A magyar nyomdaipar, jelentős hagyományai ellenére, már hosszabb ideje régi eszközökkel, középszerű minőséget állít elő - szögezte le Birgir Jonsson, az Infopress Group elnöke a nekünk fel sem tűnő állapot jellemzőit, amelyet cége számára mint előnyös piacot fedezett fel. - Jó ideje nem fektettek be Magyarországon ebbe a szektorba, itt az ideje, hogy versenyképesebbé tegyük.

Izlandról felfedezni azt, hogy Budapest számos patinás nyomdáját lebontották, s a kapacitásokat csak módjával pótolták, figyelmet érdemlő dolog. De az izlandi társaság mégsem a távoli szigetről vette észre, hogy van mit keresnie ezen a piacon. Romániát találták meg előttünk, két évvel ezelőtt ott vettek meg egy nyomdát. Ott fejlesztenek tovább, de látták, hogy Magyarországon is hasonlóan nagy technológiai lemaradás a jellemző. A Vácott is megtelepülő vállalat abban lát komoly piaci lehetőséget, hogy a Duna menti városból Szlovákiába, Lengyelországba szállít majd termékeket, ezeket az országokat is színvonalasan ki lehet szolgálni a logisztikai szempontból jól megválasztott városból.

A Magyarországon még teljesen új cégalapító Európában azonban már tapasztalt befektető, ezért különösebb kockázatot nem jelent neki az "ismeretlen" helyen való befektetés. A társaság elnöke szerint a jogbiztonság megfelelő, amolyan európai. Ezért nem is tartották fontosnak, hogy megvárják az első izlandi cég magyarországi tapasztalatait, tekintettel a kínálkozó lehetőségre, ők vállalták az első fecske szerepét.

- Izlandi termelő vállalatról nem tudok, vélhetően mi vagyunk az elsők, ugyanakkor ingatlanbefektetők már egy ideje számba veszik Európának ezt a térségét is - határozza meg cége pozícióját a magyar piacon Birgir Jonsson. - Attól pedig nem tartok, hogy a környezet azért lenne egzotikus a szemünkben, mert nem találnánk beszállítókat, hiszen mind a helyben lévő vállalatok, mind a nemzetközileg ismert papír- és festékgyártók készek a korrekt együttműködésre, piacot jelentünk számukra.

Az izlandi cégnek viszont az jelenti majd a magyarországi piacot, hogy a térségben keresnek megrendelőket a náluk készíthető nyomdai termékekre. Kiadókat, újságokat és olvasókat jelent nekik az üzleti lehetőség, s Birgir Jonsson cégének nem jut eszébe félni attól, hogy az informatika, az internet okafogyottá teszi a hagyományos nyomdai lapkészítést. Ezért aztán abban is gondolkodnak, hogy azokat a magazinokat, amelyek a magyar piacra készülnek, de más országokban nyomtatják, "hazacsábíthatják", a lehető legkézenfekvőbb két eszközzel, a jó minőséggel és a reális árral.

Az izlandi befektető a Piac és Profitnak "bevallotta", nem rendelkezik elégséges "hazai" információval arról, hogy mennyire tud az ő vállalata példaértékű lenni a többi izlandi cég számára, s lesz-e belőlük magyarországi letelepedést inspiráló esettanulmány. Birgir Jonsson inkább csak a sejtéseit osztotta meg velünk, miszerint olyan vállalkozások, amilyenek a talajban lévő meleg víz hasznosításának technológiáit alkalmazzák odahaza, kaphatnak újabb biztatást ahhoz, hogy az övékéhez hasonló természeti kincsek kiaknázására magyar partnerekkel vállalkozzanak.

Kínából is pár éve a nagyok közül a szokásos első érkezett meg, a komolyabb cégek biztonságát is jelentő Bank of China. A hatalmas ország kereskedelmi cégei jelentik a folytatást, s - mint megtudtuk diplomáciai forrásokból - hamarosan más szektorok termelő és szolgáltató vállalatainak jövetelére is számítani lehet. Az ugyancsak távol-keleti fejlett ipari ország, a Koreai Köztársaság sem most lépi át befektetni kész cégei révén a magyar országhatárt, megtették ezt már évekkel korábban. Az ő saját "munkamegosztásukba" a legutóbbi időkig termelő cégekkel nem nagyon fértünk be, példa rá az LG Electronics, amely komoly kereskedelmi és szerviztevékenységet valósított meg nálunk, de európai termékei gyártatását például a brit Newcastle-ba vagy Nápolyba irányította. Mostanában azonban másfajta befektetéseknek is helyet találtak Magyarországon, példa rá a dunaújvárosi gumiabroncsgyár.

Ez a termék, a gépkocsikra szerelendő köpeny az, amely egy újabb távoli befektető magyarországi szerepvállalását is reflektorfénybe állította. Egy indiai nagyvállalat készül hasonló produktum előállítására a Mátra lábánál, Gyöngyös határában. Ez a cég még csak készülődik, de egy másik indiai nagyvállalat, a Sun Pharmaceutical Industries már pár éve jól is érzi magát hazánkban.

- A kutatásközpontú gyógyszeripari anyavállalatunk a világ más részein már jelen van, három céggel például Amerikában, egy most megvett vállalattal pedig Izraelben - ismerteti az Alkaloidát megvásárló indiai nagyvállalat hátterét a tiszavasvári gyár ügyvezető igazgatója, Harin Mehta. - Amikor megvettük a magyarországi gyógyszeripari vállalatot, az üzletet nem kifejezetten az európai közvetlen piacnyitás szándékával hoztuk tető alá, hanem azért, mert számunkra teljesen új termékprofilt jelentett az Alkaloida, s nem mellékesen jó áron lehetett hozzájutni az üzemhez, mivel megelőzőleg komoly veszteséggel működött.

A Munbai székhelyű Sun 2005 augusztusában "érkezett meg" 10 millió dollár értékű beruházásával Magyarországra, s vette meg a tiszavasvári vegyészeti gyárat. Az ügyvezető igazgató utalt rá, a jó vásárlási lehetőség volt az egyik fő szempont döntésüknél - a cégből mielőbb kivonulni akaró szerb tulajdonos révén -, ezért például nem "nézték át" az országot úgy, hogy Budapesten vagy Nyugat-Magyarországon iparilag fejlettebb környezetben esetleg előnyösebb lenne tulajdont szerezni. Amikor megvették a tiszavasvári üzemet, az ottani munkakultúrát kész tényként kezelték, s csak arra összpontosítottak, hogy a veszteségeket fokozatosan megszüntessék. Ez a munka még tart, s nem a helyi dolgozók elküldésével érik el a költségek mérséklését.

Közérzet - korrektségre hangolva?

Az elmúlt pár évben a kelet-magyarországi térséget az EU további nyitása is felértékelte, s a régióban megjelennek más vállalatok, üzleti lehetőségek. Az Alkaloidának azonban nincs oka tartani a képzett munkaerő elvándorlásától, mivel éppen arról nevezetes, hogy itt a helyi viszonyokhoz képest magasak a fizetések. Az ügyvezető igazgató sajátos körülményként értékeli, hogy a vállalatnál dolgozók átlagéletkora is magas, eléri az 50 évet, s azt is meglepve tapasztalták, mennyire nagy arányban "vettek meg" alkalmazottakat, nem produktív dolgozókat. Mindez azt is jelenti, hogy a nyugdíjba vonulók, az esetleg kilépők nem okoznak fejfájást az indiai anyavállalatnak, amely a hatékonyabb termelést várja el magyar üzemétől.

A tiszavasvári gyár nincs hermetikusan elzárva a térség gazdasági szereplőitől, lévén az alapanyagot a mezőgazdaságtól szerzi be, de vajon stabil, a szerződéseket betartó szállítókkal ajándékozta meg őket a sors?

- Megbízható partnerekkel vagyunk körülvéve, s mindig korrekt megállapodásokra jutunk mind az árakat, mind a szállítási fegyelmet tekintve - oszlatja el kételyeinket a cég első embere, akinek közérzetére igen jól hatnak a nem csupán üzleti értelemben megbízható helyi vállalkozások, hanem a gyárat befogadó városka vendégszeretete is. - Nem érezni, hogy kevésbé respektálnának bennünket a helyiekhez képest. Nemcsak én gondolom így, hanem a többi itt dolgozó indiai is.

Harin Mehta nem jár szemellenzővel, mint mondja is, ha Budapesten dolgoznának, akkor kevéssé éreznék magukat otthonosan, a nagyvárosban sokkal zárkózottabbak az emberek. Kelet-Magyarországon tisztelettudóbban viselkedők a helyiek a külföldiekkel szemben. A gyógyszergyári vezető arra azonban mérget venne, hogy az indiai Alkaloidának nem lett otthon olyan visszhangja, hogy csupán miattuk elindultak volna más befektetők is a térségbe. Ennek az az egyszerű oka, hogy India hatalmas ország, s roppant nagy a távolság még az üzleti körök között is. De ha már több cég - például a gyöngyösi abroncsgyár is - azt üzeni haza, hogy jó a közérzete, akkor eljöhet az idő, amikor nem véletlenszerűen fedezik fel a magyarországi befektetési lehetőségeket a kontinensnyi ország üzleti körei sem.