A jogeset

A felperes a betéti társasággal szemben 2006. év elején keresetet nyújtott be, amelyben a betéti társaság kötelezését kérte meghatározott pénzösszeg megfizetésére. A bíróság a 2006. október 14-én jogerőre emelkedett ítéletével helyt adott a felperesi keresetnek, és az alperesi betéti társaságot a keresetben foglaltaknak megfelelően marasztalta.

A per idején, 2006. július 13-án a betéti társaság felszámolás alá került. A felperes a felszámolóhoz az egyéves jogvesztő határidőn belül a hitelezői igényét nem jelentette, így a felszámoló hitelezőként nem vette nyilvántartásba őt. A felperes az elsőfokú bíróságnál 2006. október 31-én benyújtott végrehajtási lappal kérte a betéti társaság elleni végrehajtási eljárás megindítását, ami sikertelen maradt. 2007. augusztus 23-án ezért újabb keresetet nyújtott be, amely a felszámolás alatt álló betéti társaság beltagjai ellen irányult. Ebben azt kérte, hogy a bíróság egyetemlegesen kötelezze az alpereseket az előbbi jogerős ítéletben foglalt marasztalási összeg megfizetésére, amennyiben az a betéti társaságtól nem lenne behajtható. Keresetét arra alapította, hogy a társasági törvény rendelkezése alapján a betéti társaság ki nem elégített tartozásaiért a beltagok a saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A véleménye szerint a keresetének elbírálása szempontjából a betéti társaság felszámolási eljárásának a befejezése nem minősül előkérdésnek, hiszen az alperesekkel szembeni igénye jogerős ítéleten alapul, amelyért az alpereseket törvény alapján helytállási kötelezettség terheli.

Az alperesek a keresetre úgy nyilatkoztak, hogy a felperessel szembeni tartozásukat csak akkor ismerik el, ha a jogszabály alapján a felelősségük valóban fennáll, egyébként nem. Utaltak arra, hogy a betéti társaság felszámolási eljárása még nem fejeződött be, így álláspontjuk szerint a felszámolási eljárás befejezése az ügy eldöntése szempontjából előkérdésnek minősül, ugyanis még nem lehet tudni, hogy a hitelező a követeléséhez hozzájut-e a felszámolási eljárásban, és a beltagok felelőssége csak mögöttesen és olyan összegre állhat fenn, amely tartozást a betéti társaság vagyona nem fedez.

A kezdő időpont

A törvény rendelkezése alapján a gazdálkodószervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárások a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak, de a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdálkodószervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Az igényérvényesítés úgy történik, hogy a hitelező a felszámolónál bejelenti a követelése jogcímét és összegét.

Az ismertetett jogesetben a betéti társasággal szemben a pénzkövetelés érvényesítésére irányuló per a felszámolás kezdő időpontja előtt indult, ezért azt annál a bíróságnál kellett befejezni, amelyik előtt megindult. Ennek eredményeként született a betéti társaságot marasztaló ítélet, amely jogerőre emelkedett. A felszámolás kezdő időpontjától az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet.

Totális végrehajtás

A csődtörvény rendelkezése alapján a felszámolás kezdő időpontjában az adós valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik. A felszámolási eljárás körébe tartozik az adós minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően a felszámolási eljárás tartama alatt szerez, függetlenül attól, hogy az adott vagyon az adós tulajdonában vagy csak kezelésében van. Ezen általános szabály alól kizárólag a törvényben kifejezetten nevesített vagyon képezhet kivételt (például az adós által állami vagyonkezelő szervezettel kötött szerződés alapján kezelt vagyon, az adós munkavállalójának munkabéréből levont vagy a felszámolás alatt levonásra kerülő szakszervezeti tagdíj).

A jogerős ítéletben foglalt fizetési kötelezettségét a betéti társaság nem teljesítette, ezért vele szemben a felperes végrehajtási eljárást kezdeményezett, de akkor a betéti társaság már felszámolás alatt állt.

A felszámolási eljárás lényegében nem más, mint az adóssal szembeni totális végrehajtás, amikor az adós valamennyi hitelezőjének követelését az adós teljes vagyonával szemben számolják el. A csődtörvény úgy rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő - a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos - végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító bíróságnak (hatóságnak) haladéktalanul meg kell szüntetnie, a lefoglalt vagyontárgyakat és a befolyt, a végrehajtás költségeinek levonása után fennmaradó, de még ki nem fizetett pénzeszközöket a kijelölt felszámolónak kell átadni. A csődtörvénynek ez a rendelkezése azt is jelenti, hogy a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdálkodószervezettel szemben egyedi végrehajtási eljárás már nem indulhat, ezért újabb végrehajtási lap sem állítható ki, és valamennyi végrehajtási iratot a felszámolási ügyhöz kell áttenni. A felperes tehát a jogerős ítéleten alapuló követelését egyedi végrehajtási eljárásban már nem kaphatja meg, ahhoz a felszámolási eljárás keretében juthat.

Kielégítési sorrend

A felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőzően az adóssal szemben pénzkövetelés érvényesítése céljából indított peres eljárás annál a bíróságnál folytatódik, amelyik előtt megindult, azonban ez - a csődtörvény értelmében - nem mentesíti a felperest mint hitelezőt azon kötelezettsége alól, hogy a követelését a felszámolást elrendelő végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított 40 napon belül a felszámolónak bejelentse, és az úgynevezett regisztrációs díjat befizesse. A regisztrációs díj (a követelés 1 százaléka, de legalább 1000 forint és legfeljebb 100 ezer forint) befizetése előfeltétele annak, hogy a felszámoló a hitelezőt és a bejelentett igényét - elismert tartozásként - nyilvántartásba vegye. Ha a felszámoló a nála bejelentett valamelyik hitelezői igényt nem ismeri el, akkor azt vitatott igényként a felszámolást elrendelő bíróság elé viszi, és arról a bíróság dönt. A felszámoló által elismert vagy a bíróság határozata alapján fennálló hitelezői igényekről és azok kielégítési sorrendjéről a felszámoló nyilvántartást vezet. Külön kell nyilvántartani a 40 napos határidőben bejelentett és a 40 napos határidőn túl, de egy éven belül bejelentett hitelezői követeléseket, mert azokat a felszámolási eljárásban a csődtörvényben meghatározott sorrend alapján lehet kielégíteni az adós felszámolás körébe tartozó vagyonából. A határidőn túl, de egy éven belül bejelentett hitelezői igényi csak akkor lehet kielégíteni, ha a határidőben bejelentett hitelezői igények kielégítése után még van rá vagyoni fedezet.

A csődtörvény az igénybejelentésre nyitva álló egyéves határidő elmulasztását jogvesztő határidőnek minősíti. Ez azt jelenti, hogy a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül a felszámolónál be nem jelentett hitelezői igények többé a felszámolás alatt álló gazdálkodószervezettel szemben nem érvényesíthetőek. Ha pedig az adós gazdálkodószervezettel szembeni igényérvényesítést elmulasztotta a hitelező, akkor a jogvesztés miatt az igényét már nem érvényesítheti az adós tartozásaiért mögöttesen felelős személyekkel szemben sem, mert a mögöttes felelősség csak az adós tartozásaiért áll fenn.

Beltagok felelőssége

A társasági törvény értelmében a betéti társaság vagyonából ki nem elégített tartozásokért a beltagok a magánvagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek az elévülési időn belül. Ebből következően a felperes által a betéti társaság beltagjaival szemben kezdeményezett perben elvileg sor kerülhetne az alperesek marasztalására, azonban a felperes a betéti társaság felszámolási eljárásában a hitelezői igényét az egyéves jogvesztő határidő alatt nem jelentette be, ezért nem szerepel a felszámoló által a hitelezőkről vezetett nyilvántartásban, tehát nem minősül a betéti társaság hitelezőjének. Így a hitelező mint felperes az igényét - bár az jogerős ítéleten alapul - az adós betéti társaság beltagjaival szemben sem érvényesítheti.

A betéti társaság felszámolási eljárásának közzétételétől számított egyéves jogvesztő határidő leteltét követően a betéti társasággal szemben az igény nemcsak a betéti társasággal szemben, hanem annak beltagjaival szemben sem érvényesíthető, ezért a felperes által a beltagokkal szemben előterjesztett kereseti kérelem a felszámolási eljárás befejezésének bevárása nélkül elbírálható. A felperes követelése az alperesekkel szemben alaptalan, ezért a bíróság a felperes keresetét elutasította, amely ítélet jogerőre is emelkedett.