Magyarországnak elegendő a hasznosítható vízkészlete, ám ezek eloszlása egyenlőtlen. Már ma is előfordulnak vízhiányos időszakok egyes országrészekben, a jövőben pedig, a feltételezett klímaváltozás miatt, ez még általánosabb és gyakoribb lehet. Felszíni vízkészleteink több mint 90 százaléka ráadásul külföldről ered, s az, hogy mekkora az érkező vízmennyiség, és milyen a minősége, nem tőlünk függ. A nemzetközi együttműködés így fontos szerepet kap vízgazdálkodásunkban.

Túlméretezett kapacitások

Nem csak a lakosságot kell vízzel ellátni, az ipar, a mezőgazdaság, de a vízi sportok, a szabadidős tevékenységek és sok minden más is igényelnek vizet. Szerencsére számos elképzelés van arra, hogyan lehet a jelenleginél is kritikusabb helyzetben kielégíteni a reális társadalmi vízigényeket.

- Az ország szinte teljes lakosságát el tudjuk látni vezetékes vízzel, de megfelelő minőségű ivóvíz sajnos nem minden településen van. Hol a természetes szennyezőanyag-tartalom jelent problémát, hol az elmúlt évtizedekben a felszínről a víztartókba bejutott szennyezés. A Kisalföld térségében - a kavicsos réteg alatt - azonban nyolc-tízmillió embernek elegendő, nagyon jó minőségű vízbázis van, de Budapest térségében, a Duna teraszán is - mutat rá dr. Mayer István, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Kht. Vízgazdálkodási Igazgatóságának szakmai igazgatója. - A Dél-Alföldön azonban már kevésbé jó minőségű az ivóvíz, mivel arzént és vasat tartalmaz.

- A múltban a vízgazdálkodás arra törekedett, hogy minden körülmények között kielégítse a vízigény maximumát. Most, hogy a víz ára jelentősen megközelítette az értékét, sok településen a túlméretezett vízkapacitás negyven-hatvan százalékát használják ki csupán. Budapestnek a víz árának emelése, a kilencvenes évek eleje óta soha nem volt ivóvízproblémája, a hálózatot a legszárazabb időszakban sem használják ki. A túlméretezettségnek a vízfogyasztók és a vízszolgáltatók ma már inkább a kárát, mint a hasznát látják, mert a nagyméretű, mértéktelen fogyasztásra, olcsó vízre épült vezetékekben olyan hosszú utat tesz meg a víz a fogyasztóig, hogy közben megromlik. Ez sok településen okoz problémát és többletköltséget - vélekedik dr. Ijjas István, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke, BME egyetemi tanár.

- Az ivóvíz előállítására használt vagy a jövőben felhasználható felszín alatti vízkészleteink legnagyobb része jó állapotban van. Ez a készlet óriási értéket képvisel, és ezért nagyszabású "ivóvízbázis-védelmi" program megvalósítása folyik. Azokon a településeken, ahol az ivóvíz minősége nem felel meg az EU szigorú követelményeinek, folyamatban van az ivóvízminőség megjavítása is. Néhány évtizeden belül olyan nagy érték lesz az egészséges, normális ivóvíz, mint ma az olaj. Az ivóvíz nagy kincs. Magyarországnak ugyan van elég belőle, de ez nem azt jelenti, hogy felelőtlenül lehet bánni vele. Sok szakember és politikus vélekedik úgy, hogy a 21. század az egészséges ivóvízért folytatott harc százada lesz - foglalja össze a víz jövőbeli értékét Mayer István.

A bükki karsztforrások tragédiája

Miskolc-Tapolca ivóvízbázisa a tavaly pünkösdkor lezúdult felhőszakadáskor jelentősen elszennyeződött. A tényfeltáró vizsgálatok megállapították, hogy a rendkívüli mennyiségű csapadékvíz a bükki karsztfelszínen illegálisan elhelyezett kommunális hulladékot - helyenként szennyvizet - sodorta magával az ivóvíz-kitermelés helyére. Több ezren betegedtek meg. (Lásd keretes írásunkat!)

A talajvíz, az elsődleges vízadó réteg nem eléggé tiszta, mert felette élet van, s innen átszivárog a szennyezés. Ettől vízzáró réteg különíti el a nagy távolságból összegyűlő artézi vizeket. Ez a második vízadó réteg már jó minőségű ivóvizet ad, számos helyen azonban csak az első rétegből tudnak vizet kinyerni. A készlet jó része felszín közeli helyen van, ember által könnyen szennyezhető helyzetben. A szerves anyagok lebomlása szerencsére elég gyors. De a kőolajszármazékok vagy nehézfémek nagyon lassan bomlanak le, ezekből akár egy molekulányi mennyiséget is meg lehet érezni a vízben.

A legérzékenyebb ivóvíz-forrásoknak, a karsztvizeknek a védelme tehát a klímaváltozás hatásainak tükrében rendkívül sürgetővé vált, s bár a szabályozás jelenleg is elég konkrét -egy-egy karsztforrás körül meghatározott távolságra lehet csak bizonyos tevékenységeket végezni, hogy a leszivárgó víz még véletlenül se kerüljön az érintetlen vízgyűjtő rétegbe -, a várhatóan gyakori, nagy mennyiségű csapadék miatt valószínűleg érdemes lenne újragondolni azt. A bükki karszt kristálytiszta vízbázisába is a heves esőzés következtében került a szennyezés, megkeserítve több ezer ember életét.

#page#

Tározók szükségesek

Az Új Magyarország fejlesztési terv foglalkozik a hegy- és dombvidéki tározóépítési programmal, amit azonban a zöldszervezetek még nem fogadtak el, a biológiai folytonosság megszakítására hivatkozva. Annyi bizonyos, hogy tározókra mindenképp szükség lesz, sőt környezetvédők, ökológusok is sok helyen szorgalmazzák ilyen építmények létrehozását. Ez nagyon komoly felkészülési lépés a klímaváltozás várható hatásaira.

- Lehet, hogy előkerülhetnek majd a régi tervek: nagy tározók építése a Tiszán, a folyó mellett, a Duna összekötése a Tiszával. Ilyen nagy volumenű projekteket nem lehet egyik napról a másikra elvégezni. Időben el kell kezdeni a felkészülést - vélekedik Ijjas István.

A Vásárhelyi-terv keretében már megindult az árvízvédelmi és ökológiai célú tározók építése, amelyek segítségével visszaállíthatók az árterekben létezett régi vizes élőhelyek. Az ökológusok által is támogatott megoldások azt szolgálják majd a jövőben, hogy az évente előforduló kisebb árhullámok vizét ki lehessen vezetni az árvízvédelmi töltések mögött lévő vizes élőhelyekre. A jelenleg épülő tározók a nagy árvízi vízmennyiségek visszatartására is képesek lesznek. Ha az ország vízkészletei csökkennek, így biztosítékként is szolgálnak.

A Vásárhelyi-tervben több mint tíz tározóhelyet jelöltek ki a Tisza völgyében, ezek létesítését - amelyet várhatóan EU-s források is segítenek - már megkezdték: épül a cigándi és a tiszaroffi tározó, és több előkészítése folyamatban van. A szakemberek - köztük ökológusok -az építkezések felgyorsítását szorgalmazzák.

- Ha Magyarország éghajlata melegebbre vált, akkor is lesz csapadék és víz, de lehet, hogy kevesebb, és rosszabb területi eloszlásban. A tározók ezekre a problémákra is jó megoldást adnak. Meg kell egyezni a társadalommal és a zöldszervezetekkel, természetesen hatástanulmányok és adatok összevetésével, hogy a tározók időben megépüljenek - hangsúlyozza az elnök.

Az emésztők problémája

Magyarországon ugyan elég fejlett a csatornázás, a családi házakban élők azonban - a bevezetés költségei és a csatornadíj miatt - szívesebben vezetik a szennyvizüket általában szabálytalanul megépített és működtetett emésztőbe, mint a csatornába. Társadalmi méretekben is jelentős e magatartás veszélye az ivóvízkészleteink tisztasága szempontjából. A jogalkotók ezt a problémát szabályozással kívánják megoldani: annak, aki nem a csatornába vezeti be a szennyvizét, környezetterhelési díjat kell fizetnie.

A vízfelhasználás mennyiségére is oda kell figyelnünk, ha komolyan vesszük a klímaváltozással kapcsolatos előrejelzéseket. Egy érdekes kezdeményezés a virtuális vízpiac, amelynek keretében megpróbálják felmérni és felhívni rá a figyelmet, hogy egy ország az előállított termékeivel együtt virtuálisan mennyi vizet exportál vagy importál: például a rizzsel, amelynek nagy a vízigénye, a virtuális vízpiacon a termékkel együtt tulajdonképpen jelentős mennyiségű vizet is exportálnak. Lehet, hogy a vízkérdés egyik jövőbeli megoldása az egyén és a termelők, gazdálkodók önszabályozó vízgazdálkodása, ami globálisan azt jelenti majd, hogy a nagyobb vízigényű termékeket ott állítják elő, ahol több víz van?