Az érzékelhető melegedés és persze az egyre csábítóbb árak sokakat arra késztetnek, hogy komolyan elgondolkodjanak a hőmérsékletet, páratartalmat, sőt levegőtisztaságot is szabályozni képes légkondicionáló berendezés beszerelésén. Mint minden beruházás előtt, itt sem árt előre tisztázni, hogy tulajdonképpen mire is van szükségünk, és mekkora összeget vagyunk hajlandók rááldozni.

A tervezés során a legfontosabb, hogy a készüléknek hány és milyen típusú helyiségről - például lakás, iroda, üzlethelyiség, üzem - kell gondoskodnia, ezeknek mekkora az alapterülete, belmagassága, üvegfelületeinek nagysága. Nem elhanyagolható szempont a kiválasztásnál a tájolás, a fényviszonyok, és a helyiséget használók létszámát is érdemes figyelembe venni. Fel kell mérni azt is, hogy a falon mekkora terület áll rendelkezésre, és az álmennyezetre is gondolni kell. A kültéri egységet statikailag szilárd, az időjárás viszontagságaitól védett, de tisztításkor mégis könnyen elérhető helyre kell szereltetni. Egyre több gyártó felismerte továbbá, hogy a klímaberendezés megjelenése, formavilága is szempont lehet a vásárláskor, s így ma már aszerint is lehet készüléket választani, hogy a designja illik-e abba a helyiségbe, ahová szánjuk.

Hová tegyük?

Az úgynevezett split - bel- és kültéri egységgel rendelkező - klímák sokak számára megfelelő megoldást kínálnak egy helyiség hűtésekor. Dudás Zoltán, Genex Zrt. vezérigazgató-helyettese arra számít, hogy ebben az évben is a kisebb teljesítményű - de nem a legkisebb, 2 kilowattos - oldalfali mono-splitek lesznek a favoritok, amelyek a piacon a legolcsóbb és a legegyszerűbb megoldás jelentik. A hőszivattyúval ellátott split klímák ősszel és tavasszal a költségtakarékos fűtést is megoldják, ami az egyre emelkedő árú földgáz mellett akár ki is válthatja a hagyományos fűtést. A villanyszámlát kíméli az oldalfalra elhelyezhető úgynevezett inverteres készülék, amellyel akár 30 százaléknyi elektromos energia is megtakarítható.

A falra magasan felszerelt típus a leggyakrabban választott, de nem feltétlenül a legjobb megoldás. Az alacsonyabban szerelt klíma nem annyira feltűnő látvány, és ugyanazokat a szolgáltatásokat nyújtja, mint a magas fali társa.

Az egyik leggyakrabban említett probléma a helyiségek hűtésével kapcsolatban a bent tartózkodók gyakori panasza: ha megy a klíma, akkor megfáznak, mert "dől" rájuk a hideg, ha viszont kikapcsolják, akkor "megbolondulnak a melegtől". Ezekbe a - jellemzően hosszú, keskeny és sűrűn berendezett - irodahelyiségekbe a mennyezetre szerelhető klímákat ajánlják leginkább. A szerkezet a mennyezet vonalában fújja ki a hideg levegőt, akár 10-15 méterre is anélkül, hogy a bent tartózkodókra jeges levegő áramolna.

A mennyezet fölé szerelhetőt típust akkor érdemes választani, ha számít a külcsín, és viszonylag nagy helyiséget kell megfelelő mennyiségű hideg levegővel ellátni. A mennyezeti kazettába szerelhető a légcsatornás klíma, amiből csak a befúvó- és elszívórácsok látszanak, sőt megfelelő terv esetén még azok sem. Egyértelmű hátránya ugyanakkor, hogy technikai felszereltsége miatt a felsőbb árkategóriában tartozik, ezért elsősorban irodákba ajánlják.

Több helyiségbe

Az úgynevezett multi-split, azaz több beltéri és egy kültéri egységgel rendelkező berendezésekkel több helyiség költségtakarékos klímatizálása is megoldható anélkül, hogy minden beltéri egységnek saját kültéri egységre lenne szüksége.

A kültéri egység nélküli berendezések elsősorban olyan helyiségek hűtésére használhatók, ahol a kültéri egységek elhelyezése nem megoldható, úgymint műemlék jellegű épületekben lévő vagy sorházi lakások, kisebb üzlethelységek. Ilyen esetben a mobil klíma is megoldás lehet, ezek a berendezések azonban általában zajosak, mivel a kompresszor a készülékbe van építve. Emiatt nem is túl hatékonyak, bár kétségkívül valamivel olcsóbb formái a léghűsítésnek.

Az ablakklíma is pénztárcakímélő megoldás lehet, hiszen kis költségráfordítással fel lehet szerelni egy megfelelő faláttörésbe vagy ablakkivágásba, ám szintén zajos megoldás, mivel a berendezés csak egyetlen egységből áll.

A klímatípus választásakor egy valamire mindenképpen figyelni érdemes: a "noname" berendezésekkel gond lehet, mert a kis szériában gyártott és behozott légkondicionálók alkatrész-utánpótlása nem megoldott, és a minőségük is kétséges.

#page#

Környezettudatosan

Európa - és talán a világ is - egyre jobban odafigyel a termékek környezetre gyakorolt hatására is, például háztartási cikkek esetében az energiafogyasztásnak, az autóknál a károsanyag-kibocsátásnak is figyelembe veendő tényezőnek kell(ene) lennie vásárláskor.

Az uniós előírások szerint 2006. január elsejétől már csak energiatanúsítvánnyal lehet építési engedélyt szerezni, az elkészült építményekre pedig - az év második felétől - csak ennek birtokában lehet használatbavételi engedélyt kapni. Nem véletlen a szigorodó előírás: az energiafogyasztás 40-50 százalékát Magyarországon a lakások és épületek építése és üzemeltetése teszi ki. Az elmúlt öt évben ráadásul a lakossági energiafelhasználás 5 százalékkal emelkedett, miközben más területen alig 1-2 százalékos volt a növekedés. Az uniós irányelv szerint az új épületek energiafogyasztását az ésszerűség határain belül korlátozni kell, ami a légkondicionálás esetében kiterjed arra is, hogy a 12 kilowattnál nagyobb teljesítményű légkondicionáló rendszereket rendszeres időszakos felülvizsgálatnak kell alávetni.

A megkérdezett klímaszakértők tapasztalata szerint Magyarországon - egyelőre - nem nagyon figyelik a vásárlók a környezetterhelés mértékét, a jobb energiahatékonyságú berendezés választásakor is legtöbbször nem a környezet kímélése, hanem inkább az anyagi érvek - a későbbi energiamegtakarításból adódó alacsonyabb üzemeltetési költségek - számítanak.

Érdemes szót ejteni a radiátor, a konvektor és a klímaberendezések előnyeit egymagában egyesítő fan-coilról, amellyel még a szellőzés is megoldható. Ezek a rendszerek az alacsonyabb üzemeltetési költségnek köszönhetően lassan egyeduralkodó hűtő-fűtő berendezéssé lépnek elő Európa fejlettebb országaiban.