Megkezdődik a 2007-2020 közötti időszakra szóló energiapolitikai koncepció társadalmi vitája, miután megtörtént a közigazgatási egyeztetés - ezt Felsmann Balázs, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) szakállamtitkára jelentette be június közepén az Institute for International Research (IRR) budapesti szakmai konferenciáján. Így az új magyar energiastratégia hamarosan az országgyűlés elé kerülhet. A legutóbbi, 1993-beli koncepció óta sokat változott a világ.
A dokumentum alcíme - A biztonságos, versenyképes és fenntartható energiaellátás stratégiai keretei - az évszázad három legfontosabb célját hordja nevében, amiből mi most az utóbbira, tehát a fenntarthatóságra szeretnénk összpontosítani. Ez azonban természetesen szorosan összefügg a többi kiemelt energiapolitikai kérdéssel is - mint az energiaellátás diverzifikációja, az állami szerepvállalás; az atomenergia-felhasználás; a piacnyitás, ezen belül a hosszú távú villamosenergia-vásárlási szerződések jövője; az országos vagy regionális árak problematikája; az új erőművek és a gázfüggőség csökkentése iránti együttes igény ellentmondása -, amelyeket a szakállamtitkár előadásában a konferencián kiemelt.
Az energiabiztonság és a környezetvédelmi megfontolások nem zárják ki egymást, sőt a megújuló energiaforrások alkalmazása révén egymást erősítő folyamatok - áll a stratégiai tervezetben.
A magyar kormány szerint azonban az EU látszólag nem vett figyelembe egy olyan állásfoglalást Magyarország részéről, amelynek elküldését pedig a bizottság kezdeményezte. Vállalásunk pontos mértéke tehát egyelőre vita tárgya. Egy évvel ezelőtt még azért kellett aggódni, hogy hazánk - 17 másik EU-tagállammal együtt - beadja-e egyáltalán a saját tervét határidőre, hogy annak alapján Brüsszelben dönthessenek a 2008-ban kezdődő új rendszerről, illetve hogy összeállíthassák az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó tervezet második változatát.
Az unió emissziókereskedelmi rendszerében (ETS) összesen mintegy ötezer cég vesz részt, ezen belül magyarországi vállalatok 228 létesítménye. A jövő évtől - a szigorodó szabályok és a jelenleg alacsony kvótaárak növekedése miatt - a magas szén-dioxid-kibocsátásért felelős valamennyi cégnek jobban oda kell figyelnie a gazdálkodására. Erről többek között Ariane Verbeeck, a Fortis Bank amsterdami karbonkereskedője beszélt Budapesten májusban egy szakmai konferencián. Mint mondta: 2008-tól a szűkmarkúbb állami kvótaosztás, illetve az azzal összefüggésben szigorodó szabályok, továbbá a - hosszú évek várakozása után 2005. február 16-án életbe lépett - kiotói egyezményből fakadó éghajlatvédelmi kötelezettségek felértékelik a cégek kvótagazdálkodásának fontosságát. Mint ismeretes, a világméretű klímaváltozásról szóló ENSZ-keretmegállapodáshoz csatolt jegyzőkönyvben tíz évvel ezelőtt, 1997 decemberében 38 fejlett ipari ország vállalta, hogy a 2008-2012 közötti időszakra az 1990-es szinthez képest 5,2 százalékkal csökkenti az üvegházhatásban szerepet játszó hat gázféleség, főleg a szén-dioxid kibocsátását. E vállalás teljesítésének a megkönnyítését szolgálja az emissziókereskedelem, vagyis az, hogy a kibocsátási jogok az országok között tőzsdei árucikként adhatók-vehetők.
A szén-dioxid-kibocsátás volt az egyik fő témája néhány hete, június elején a világ legfejlettebb országai vezetőinek, a G8-aknak a találkozóján is Németországban. Itt abban állapodtak meg, hogy a saját szén-dioxid-kibocsátásukat a felére csökkentenék 2050-ig. A kompromisszumos klímaterv határértékeiről azonban nem döntöttek. S arról sem, hogy a szennyezési jogok kereskedelmét ki kell terjeszteni a szén-dioxidon kívüli többi üvegházhatású gázokra is.
Uniós és hazai vállalások
Ismert, de nem lehet elégszer ismételni, hogy a legfrissebb nemzetközi szakértői jelentések szerint a klímaváltozásért elsősorban felelős üvegházhatású gázok (ÜHG) 80 százaléka az energiafelhasználásból származik, s a jelenlegi trendek a szén-dioxid-kibocsátás növeléséhez vezetnek, ami ökológiai szempontból fenntarthatatlan. Vagyis mind az európai uniós, mind a magyar új energiapolitikai koncepció egyik - ha nem a - legfontosabb feladata ezen változtatni. Bár, tegyük hozzá, egyes szakértők szerint egységes európai energiapolitika mint olyan, nem létezik.
Az uniós bizottság kitűzött célja, hogy az általános felmelegedés ne lépje túl a 2 Celsius-fokot. (Ha nem teszünk semmit, a tudósok szerint 2100-ra a 11 fokot is meghaladhatja!) Ehhez azonban a fejlett országokban a bázisnak tekintett 1990-hez képest 30 százalékos ÜHG-csökkentésre lenne szükség 2020-ig, amiből az EU 20 százalékot vállalt. Ez úgy érhető el, ha a hatékonyság javításával 2020-ra 20 százalékos lesz az energiamegtakarítás, és az összes energiafelhasználáson belül szintén 20 százalék lesz a megújuló energiák részaránya. Ennek érdekében - áll az uniós energiapolitikai koncepcióban - a szén-dioxid felfogása és deponálása 12 nagy, demonstratív beruházást követel meg 2015-ig. Továbbá csökkenteni kell a légi közlekedés és a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátását, aminek az egyik járható útja a bioüzemanyagok részesedésének a növelése, mégpedig 2020-ig 10 százalékra. Az épületek energiatakarékosságát 2015-re 30 százalékkal kell javítani.
Az unióhoz hasonlóan a magyarországi energiaforrás-szerkezetben is meghatározó a földgáz és a kőolaj (2006-ban 38,2, illetve 34,1 százalék volt), amit az atomenergia, majd a szén követ (11,2, illetve 10,7 százalék). Az egyéb energiahordozók aránya jelenleg 5,8 százalék, beleértve a megújulókat is, mint a nap, a szél, a víz és a biomassza. Magyarország az EU-bizottsággal lebonyolított tárgyalásait követően azt vállalta, hogy a megújuló energia felhasználásának részaránya az összes energiafelhasználáson belül 2010-ig eléri a 7,2 százalékot (ez 2001-ben még 1 százalék alatt volt!), illetve az újabb célkitűzés szerint 2013-ra az összes energiafelhasználás 14-15 százalékát.
Jelenleg a megújuló energiaforrások döntő hányadát - több mint 80 százalékát - a szilárd biomassza alkotja: tűzifa, erdőgazdasági melléktermékek, fahulladék, mezőgazdasági hulladék és melléktermékek. Ez mind a termikus célú hasznosításra, mind a villamosenergia-termelési technológiákra jellemző. Dinamikusan nőtt a szélenergia-hasznosítás az elmúlt néhány évben - 2001 és 2005 között a tízszeresére -, de részaránya még jelenleg is 1 százalék alatti az összes megújuló energián belül. A villamosenergia-termelésen belül a szélenergia aránya 5 százalék körüli, de ez az ország összes villamosenergia-termelésének ma még csupán néhány ezreléke. Az európai statisztikai hivatal, az Eurostat 2004-es adatai szerint Magyarország az uniós rangsorban az ötödik helyen áll a geotermális energiafelhasználásban. Ezen belül a napenergia-hasznosítást tekintve az EU-25-ök listájának második felében, a biomassza esetében az utolsó harmadban, víz- és szélenergiában az utolsó negyedben helyezkedünk el.
#page#
Az Európai Unióban a szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 12 százaléka valóban a személygépkocsik által fogyasztott tüzelőanyag származéka. Mit lehet tenni? Az ajánlások szerint például elő lehet írni a légkondicionáló-rendszerek hatékonysági minimumkövetelményeit, kötelezővé tehető a kellően pontos gumiabroncsnyomás-ellenőrző rendszerek beszerelése, bevezethető a sebességváltó-visszajelző használata, javítható a tüzelőanyag-hatékonyság, növelhető a bioüzemanyagok használata. Mindezek megvalósítása azonban megint csak versenyképességi kérdés (is).
Megint mások magát a fogyasztói társadalmat, a háztartásokat hibáztatják a globális felmelegedésért, s abban is vannak véleménykülönbségek, hogy ezt ki mely országokon, mely földrészen kéri számon. Amiben viszont egyetértés van: mindenkinek megvan a saját felelőssége, és kinek-kinek a saját teherbíró képessége szerint kell tennie.
Hogy magunkba nézzünk: a magyar lakosság egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátása közel a másfélszerese a világátlagnak. Ez mintegy évi 8 tonna egyenérték, amit 2050-re a felére kell csökkenteni. Korlátozással? A környezetbarát termékek olcsóbbá tételével? A hulladékgazdálkodás megújításával? Szemléletváltozással! Ami jóval több annál, mint hogy lekapcsoljuk a villanyt, ha nincs szükség a fényre. Valahol ott kezdődik, hogy például környezetbarát hőszivattyús hűtést-fűtést alkalmazunk.
Nukleáris alternatíva
A jövő energiaforrásai kiválasztásának szempontjából az uniós bizottságnak nagyon fontos állásfoglalása volt, amikor a közelmúltban leszögezte: a fosszilis energiahordozók kiváltásának egyik lehetséges módja a nukleáris energia részarányának a növelése. Ezzel ugyanis megnyitotta az utat - és persze a tőkét - mind az atomkutatások, mind az atomerőművek fejlesztése előtt.
Magyarország számára ez egyebek között azt jelenti, hogy pozitív irányba változott a paksi atomerőmű üzemidejének a meghosszabbításával kapcsolatos társadalmi vita. Ismert, hogy az 1. blokk tervezett élettartama 2012-ben lejár. Az üzemeltetési engedély (a létesítmény tervezett élettartamán túli) meghosszabbítása évek óta napi renden lévő téma. Most azonban a félelmek helyett olyan érvek kerültek előtérbe, mint az, hogy az erőművi blokkok építésével 5 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást lehet elkerülni. Ezt többek között a Gazdasági és Informatikai Bizottság paksi kihelyezett ülése után a testület szocialista elnöke, Podolák György hangsúlyozta.
A paksi atomerőműről és általánosságban a nukleáris energiáról szóló döntés meghatározó része a - társadalmi vita után hamarosan az országgyűlés elé kerülő - magyar energiastratégiának. S ebben az áll, hogy a szén-dioxid-kibocsátás mérséklése a nukleáris energia segítségével valósítható meg. Vagyis 2020-2022-ig szükség van két új blokk üzembe állítására is Pakson. Mivel az építés és az előkészítés 10-15 évet vesz igénybe, ebben a kérdésben belátható időn belül döntés várható. Már csak azért is, mert az energiastratégiával összhangban, a parlament előtt van az új villamosenergia-törvény. Ennek lényeges eleme, hogy 2013 januárja után az az erőmű, amelyik nem felel meg a magyar energiapolitikának, nem kaphat működési engedélyt. Várhatóan számos hagyományos erőmű élettartam-hosszabbítása hiúsul meg emiatt.
Egy lakás éves fűtési költsége a hagyományos rendszeréhez képest akár 40 százalékkal is csökkenthető például egy integrált hőmérséklet-szabályozású, erőforrás-takarékos és környezetbarát módon működő kondenzációs fűtőberendezés telepítésével, amely a szokványos fűtőberendezések esetében elvesző füstgáz fűtőenergiáját hasznosítja - mondta el mindezt egy düsseldorfi sajtótájékoztatón a Vaillant Group ügyvezető igazgatója. A cégcsoport egyébként épp az energiatakarékos rendszerek és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások integrált kínálata révén ért el rekordforgalmat 2006-ban: például a gázüzemű kondenzációs fali kazánokból 24, a megújuló energiaforrásokon alapuló, a felhasznált energia 75 százalékát a környezetből nyerő újfajta hőszivattyúkból 46, a napenergiás rendszerekből pedig több mint 100 százalékkal adtak el többet.
