A piacon egymással ádáz harcot folytató multinacionális cégek fognak össze a kutatás-fejlesztés területén, a költségek csökkentése érdekében. A magyarázat kézenfekvő: az innováció - ami a kutatás-fejlesztésnél jóval több, hiszen az új termék piacra vitelét is felöleli - nagyon drága. Nemhogy egy cég, de egy ország sem képes önállóan finanszírozni. Régiók tömörülnek, földrészek versenyeznek egymással. Mit tehet akkor a saját innovációja érdekében egy - világméretekben - kis- és középvállalat? Amellett, hogy a saját területén mindig a legjobbra törekszik, figyelnie kell, hogy ötletei miként illeszthetők be a nemzetközi trendekbe. Ugyanis az előbb említett nagy szövetségekbe az innovatív, egyedi termékekkel rendelkező kis- és középvállalatokat is bevonják. Minden területen vannak ugyanis olyan piaci rések, amelyeket a nagyoknak nem éri meg kitölteni, a kicsik viszont óriási sikereket érhetnek el, ha megtalálják ezeket.

Fókuszban a fejlesztés

A nemzetközi trendek figyelésének egyik kézenfekvő módja az európai uniós és a hazai pályázatok figyelése. Az összesen mintegy 8000 milliárd forintos keretből - ami 2007-2013 között áll rendelkezésre az Új Magyarország fejlesztési terv megvalósítására - mintegy 30 milliárd forintra írta és írja ki a magyar kormány ezekben a hetekben az első pályázatokat. "Nem ingyenpénzt osztunk: 60-75 százalék közötti önrésszel kell rendelkezniük programjaik megvalósításához. Az önrész mértéke annál nagyobb, minél fejlettebb területén kerül felhasználásra az országnak" - mondta Kóka János gazdasági miniszter az erről tartott sajtótájékoztatón.

A most megjelent, első gazdaságfejlesztési pályázatokat (lásd Korai fecskék című cikkünket a 27. oldalon) természetesen továbbiak követik még az első félév során, az operatív programok brüsszeli egyeztetésének lezárását követően. A várható pályázati konstrukciók: piacorientált kutatás-fejlesztési és technológiai együttműködések; kutatási központok fejlesztése, megerősítése; innovációs és technológiai parkok támogatása; vállalati kutatás és fejlesztés; vállalati innováció; vállalati K+F tevékenység/divízió kialakításának támogatása; technológiaintenzív start-up vállalkozások segítése; vállalati beruházások támogatása. Továbbá munkahelyteremtő vállalkozásfejlesztő beruházások támogatása a hátrányos helyzetű kistérségekben; vállalati folyamatmenedzsment támogatása; minőség-, környezet- és egyéb irányítási rendszerek, szabványok bevezetésének támogatása; e-kereskedelem, e-szolgáltatások kialakítása, honlapkészítés; hálózati infrastruktúra létrehozása; ipari parkok telephelyeinek és szolgáltatásainak fejlesztése; logisztikai központok és szolgáltatások fejlesztése; vállalatok részére információ és üzleti és piacfejlesztési tanácsadás nyújtása.

Nagyobb esély a sikerre

Januárban megkezdődött az EU 7. Kutatási Keretprogramjának (2007-2013-ig) a végrehajtása is, aminek az előkészítése mintegy két évet vett igénybe, és 2006. december közepén fogadta el az Európai Parlament.

Magyar kutatók, illetve kutatási csoportok először az 5. keretprogramban pályázhattak, akkor még korlátozott jogkörrel, majd a 2004. évi csatlakozás után a 6. keretprogramban immár teljes jogkörrel. Ám egyetemi, intézményi tudósaink sem jártak az elvárható mértékben sikerrel, a vállalkozások számára pedig az előző keretprogramok egyáltalán nem voltak vonzóak. Ezt felismerve a mostani, 7. keretprogram - aminek a teljes összege 50,521 milliárd euró plusz a nukleáris kutatásokat támogató 2,7 milliárd - az évi mintegy 10 milliárd eurót elsősorban a kis- és középvállalkozások versenyképességének a javítására kívánja fordítani. Vass Ilona, az innovációs pályázatokért felelős Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) általános elnökhelyettese egy konferencián így fogalmazott: tisztában vannak vele, hogy maga a pályázás gyakran a megpályázott pénz egyharmadába kerül, s azzal is, hogy mivel jóval több pályázat érkezett be, mint amekkora a rendelkezésre álló keretösszeg volt, sokan nem nyertek. De ezeken a problémákon is segíteni kívánnak a 7. keretprogramban a változtatásokkal. Már maga az EU is segít többek között azzal, hogy a korábbinál hosszabb idő áll majd rendelkezésre a kiírást követően a pályázatok elkészítésére.

Ahhoz, hogy valaki sikerrel pályázzon, az első és legfontosabb feltétel, hogy a projekt releváns legyen a meghirdetett célokkal - tanácsolta egy másik fórumon Bognár Vilmos az IST (Information Society Technologies) támogatási program nemzeti kapcsolattartója. Mert ami nem szerepel a munkaprogramban, legyen bármilyen sikerrel kecsegtető, arra nem adnak támogatást. Az EU 7. keretprogram hat fő pillére: kiválósági központok létrehozása; technológiai kezdeményezések elindítása; alapkutatás ösztönzése; az EU vonzóvá tétele a kutatók számára; K+F-infrastruktúra fejlesztése; nemzeti kutatási programok összehangolása.

#page#

Határokon átívelve vagy belül maradva

A kutatási keretprogram általában a kutatási költségek 50 százalékát adja támogatásként, a kis- és középvállalkozások esetében azonban a 75 százalékot is elérheti. Sőt, a 7. keretprogramban először akár 100 százalékos is lehet a támogatás, ha úttörő jellegű kutatásról van szó. Az értékelésnél előnyt jelent, ha a maga a projekt, illetve annak haszna nemzeteken átívelő.

Nincs ilyen nemzeteken átívelő elvárás a hazai forrású támogatást igénylőkkel szemben, van azonban egy sor más. A legfontosabb hazai forrást a 2003. évi XC. törvénnyel létrehozott Kutatási és Technológiai Innovációs (KTI) Alap képezi, ennek pályázatait szintén az NKTH kezeli. A hivatal tavaly a gazdasági tárca irányítása alá került. Egyed Géza szakállamtitkár a közelmúltban több fórumon is elmondta: ezzel az állam a gazdaságfejlesztési stratégiai tervezést és a végrehajtást egy szervezetbe integrálta. Így szerinte megszűnt a korábbi ellentmondás az innovációs alap felhasználási céljai és az uniós forrással gazdálkodó gazdaságfejlesztési operatív program (GOP) között, és kiegészítik egymást. A közvetlen gazdasági fejlesztési célokat elsősorban a GOP-ból támogatják, míg az ehhez lazán kapcsolódó egyéb innovációs célokat, például az EU 7. (nemzetközi kutatás-fejlesztési) program magyar önrészét is inkább az innovációs alapból (lásd a Piac és Profit 2006/12. számát).

Sajátos források, tőkebevonással

Az innovációs alap a vállalkozások által befizetett innovációs járulékokból gyűlik össze, ám azok a cégek, amelyek saját kutatás-fejlesztésre, új termék bevezetésére költenek, mentesülnek a járulékkötelezettség alól. Amellett tehát, hogy egy ilyen elkülönített állami pénzalap kiemelt innováció iránti figyelmet jelent, a járulékmentesség fontos ösztönzője a saját innovációnak. Amire annál inkább nagy szükség van, mert Magyarországon nemcsak keveset költünk nemzetközi összehasonlításban kutatás-fejlesztésre - a GDP nem egészen 1 százalékát -, de annak aránya is rossz. Míg ugyanis az EU fejlett országaiban e tevékenység egyharmadát finanszírozza az állam (beleértve persze az uniós pályázati pénzeket is) és kétharmadát a versenyszféra, addig nálunk ez éppen fordítva van. Némi optimizmusra ad okot, hogy a tendencia jó: vagyis a vállalati hozzájárulás, ha igen lassan és igen kis mértékben is, de növekszik.

Természetesen a versenyszférához tartozó forrásrész a cégek külső magántőke-bevonása is. Innovációhoz banki hitelt vagy klasszikus pénzügyi befektetőt nemigen lehet találni. Szakmai befektetőket már inkább, de mivel ez esetben a lehetséges partner egy versenytárs, a stratégiai célt nagyon fontos előre tisztázni. Marad tehát megoldásnak a kockázati tőke. A Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület (MKME) adataiból viszont kiderül, hogy az állami és a magán kockázati tőkések az elmúlt öt évben összesen évente 30-40 (2004-ben 41, 2005-ben 26, 2006-os adat még nincs) alkalommal fektettek be, évente 100-120 millió (2005-ben 131 millió) eurót, és elsősorban azokba a vállalkozásokba, ahol az eredeti tulajdonos-menedzser nem bánja, ha a finanszírozó szerepe nem merül ki a tőke biztosításában, hanem részt vállal a vállalkozás irányításában is. További feltétel, hogy a befektetett tőkének 3-7 év alatt nemcsak meg kell térülnie, hanem a cég növekedése által meg is kell sokszorozódnia. Ez idő alatt azonban a kockázatitőke-befektető - szemben egy általános pénzügyi befektetővel - nem az osztalék maximalizálását szorgalmazza, hanem ő maga is a vállalat minél gyorsabb fejlődésében és értéknövekedésében érdekelt.

Akár az uniós, akár a hazai pályázatokhoz jelentős önrész szükséges. Ugyanakkor a kutatás-fejlesztés, az innováció a lehető legdrágább és legkockázatosabb befektetés. Új ötletek, új termékek nélkül azonban nincs versenyképesség. Föloldhatatlan ellenmondás? Nem az, ha valaki tanácsadókkal a háta mögött, a buktatókra felkészülten vállalja a forrásszerzés igen összetett feladatát.