A több barkácsboltot, zárszaküzletet és lapszabászatot üzemeltető faipari vállalat tulajdonosa, Bakos Miklós számára ma már nem az a kérdés, hogy családjának lesz-e ennivalója, hanem az, hogy tudja-e biztosítani a több mint negyven alkalmazott tisztességes megélhetését. A huszonkét éve a piacon lévő vállalkozás célja, hogy a Bakos jól csengő iparosnévvé váljon. A kezdetben vallott elvek azonban továbbra is olyan fontosak, mint az induláskor voltak, sőt!
Asztalosból üzletember
Mondhatnánk, a magyar történelem tette vállalkozóvá Bakos Miklóst. A nyolcvanas évek végén, még a rendszerváltás előtt "maszekolni" kezdett. Volt két reklámszatyornyi szerszámja, ami ahhoz volt elég, hogy a kisebb, mások által nem vállalt javításokat elvégezze az otthonokban. Ajtók és ablakok zárcseréje, apróbb faipari igazítások jelentették a megélhetését. Mivel műhelye nem volt, komolyabb asztalosmunkákat nem vállalhatott, de minőségi munkavégzésének, kitartásának és megalkuvást nem ismerő természetének köszönhetően két éven belül ki tudott lépni a szürkegazdaságból. 1986-ban jött létre a Bakos Faipari Egyéni Cég, majd az egy évvel később egy versenytárgyaláson elnyert 54 négyzetméteres műhelyben már komolyabb munkákat is el tudott vállalni. Az egyre szaporodó és növekvő volumenű megrendelésnek köszönhetően a műhely hamarosan 240 négyzetméteresre bővült, és sikerült felszerelni megfelelő gépparkkal is.
Az asztalosmunkák elvégzésére létrejött vállalkozás 1990-ben barkácsboltot nyitott a Móricz Zsigmond körtér mellett, mivel a korszakot jellemző alapanyaghiány mellett Bakos Miklós csak így tudta biztosítani dinamikusan bővülő megrendeléseihez a megbízható alapanyag-ellátást.
Komoly marketingeszközök nélkül, az elégedett vevőknek köszönhetően a cég forgalma gyorsan bővült, és ez folyamatosan alapot teremtett az újabb beruházásokhoz. 1993-ban megnyílt a faáru- és zárszaküzlet, majd 1995-ben az önálló lapszabászat. A barkácsbolt kereskedelmi forgalma tette lehetővé, hogy Bakos Miklós szélesítse tevékenységi körét, és vállalkozása második lábat "növesszen". 1997-ben jött létre a speciális biztonságtechnikai szaküzlet, aminek eredményeként mára már több neves külföldi céggel is szerződést kötöttek a termékeik magyarországi forgalmazására. Az alig tízéves üzletág éves forgalma tavaly közel 200 millió forint volt.
A budafoki pezsgőgyár 2001-ben történt megvásárlása azonban még ennél is jelentősebb állomás a cég életében.
- Ehhez is a véletlen segített hozzá. A városvezetés a körteret és környékét papíron iroda- és lakóövezetté nyilvánította, és a műhelyemnek el kellett költöznie. Akkor kerestem ezt a telephelyet, ahol kialakíthatóak voltak az eurokonform munkavégzés feltételei. A 2007 óta tehermentes, ötszintes budafoki gyárterület lett az a biztos háttér, ahonnan építkezhetünk tovább. Itt rendeztük be többek között a cégközpontot, egy 1000 négyzetméteres barkácsáruházat, valamint egy 2000 négyzetméteres asztalosüzemet. És készült egy múzeum is, amelyben látható az asztalosipar története, számos letűnt asztalosszerszám, rég elfeledett munkaeszköz, valamint egy fotótörténeti kiállítás Budafok jellegzetes épületeiről, utcáiról, mesterségeiről.
A folyamatos fejlődés oda vezetett, hogy ma a modern, számítógéppel vezérelt gépeknek köszönhetően évente sok ezer megrendelő igényét tudják teljesíteni, sőt idén egy készülő lakópark konyhabútorainak kivitelezését is elnyerte a Bakos Faipari Egyéni Cég több mint 500 millió forint forgalmú asztalosüzeme.
Idén először: csökken a forgalom
Az utóbbi években a vállalat dinamikus, évi 15 és 20 százalék közötti növekedést tudott elérni, 2008-ban viszont 20 százalékos visszaesésre számít a tulajdonos.
- Ahhoz, hogy ma itt tart a cég, szükség volt a kilencvenes évek eleji Magyarországot jellemző hiánygazdaságra, majd utána a privatizációra. A lehetőségeket azonban csak szakmai hozzáértéssel, határtalan szorgalommal és persze szerencsével lehetett sikeres cégre váltani, hiszen abban az időszakban számtalan üstökösként fellobbanó, majd elhaló vállalkozás jellemezte az országot. Többször néztünk szembe mi is nehézségekkel, de hiszek abban, hogy megalkuvást nem ismerő kitartással a problémák megoldhatóak - magyarázza a cégtulajdonos, és hozzáteszi: most is éppen egy nehezebb időszakot élnek.
- Ma egy vállalkozó azért küzd, hogy életben tudjon maradni - mondja Bakos Miklós. - Az elmúlt huszonkét év alatt ez az első év, amikor a forgalmunk csökkenni fog, de nem azért, mert rosszabbul végezzük a munkánkat, hanem mert a működési környezetünk változott meg jelentősen. Az erőnk nagy részét a hatóságoknak való megfelelés köti le. A munkaidőnk egynegyede azzal megy el, hogy tanulmányozzuk a környezetvédők, a kéményseprők, a KÖJÁL, az APEH vagy éppen a munkavédelmi felügyelet újabb előírásait, és próbálunk válaszolni az adminisztratív kihívásokra. Ez persze nemcsak időt, hanem pénzt is elvesz a fejlesztésektől. A keszekusza politikai helyzet sem segíti a kisvállalkozások boldogulását, hiszen a terhek jelentősen nőttek az utóbbi években, hol nyíltan, hol burkolt formában. A gazdasági környezet pedig hat a vevői aktivitásra is, ebben az esetben negatívan. A szűkülő kereslet mellett ráadásul szembe kell néznünk a nagyobb áruházláncok jelentette egyre élesebb versennyel is.
Bakos Miklós azonban most sem esik kétségbe, úgy véli, szívós kitartással ez az időszak is túlélhető, igaz, most nem merné megbecsülni, hogy az áhított évi egymilliárdos forgalmat mikorra tudják elérni. A kezdetekben kitűzött célok és a három pillérre - kiegyensúlyozott üzleti stratégia, hosszú távú partnerkapcsolat a vevőkkel, valamint korrekt együttműködés és lojalitás a szállítókkal - épülő üzletpolitika azonban ebben a helyzetben is fogódzkodót nyújt.
- Az árképzési politikánk lényege a minimális, de stabil árrés. Arra törekszünk, hogy a vevők kiszámítható, versenyképes árszinttel és tökéletes kiszolgálással találkozzanak az üzleteinkben. A beszállítóinkat sem váltogatjuk néhány százalékos árkülönbségért, mert szerintünk a megbízható együttműködés komolyabb üzleti haszonnal jár hosszú távon. Ez a politika eddig sikerrel járt. Amikor a körtéri barkácsboltot megnyitottam, ötven méterre az üzlettől volt az Óbuda Tsz barkácsüzlete. Néhány hónap múlva az én üzletem forgalma nagyobb volt, és napjainkban ez a másik bolt már tönkrement. Egy tulajdonos motiváltsága ugyanis semmivel nem pótolható. Ez lehet többek között a kicsik versenyelőnye. Van még egy előnyös tulajdonságuk a kisebb cégeknek: a nagy hajó mindig lassabban fordul, vagyis mi rugalmasabban, gyorsabban tudunk reagálni a különböző igényekre, kihívásokra. Nekünk a megélhetésünk múlik a sikeren, így értelemszerűen nagyon akarjuk azt. Az egyik külföldi biztonságtechnikai céggel folytatott versenytárgyalás után például az ottani cégvezető elmondta, hogy voltak nálunk tőkeerősebb, nagyobb vállalatok, de mi "éhesebbnek" tűntünk, ezért kötötték meg velünk a forgalmazói szerződést. Tény, a fejlődésünkhöz nagyon kellett ez a megállapodás.
Igazi családi vállalkozás
A Bakos Faipari Egyéni Cég ténylegesen családi vállalkozás. Bár a tulajdonos kizárólag Bakos Miklós, a megfelelő motiváltság megléte érdekében az egyes üzleteket az öccse, illetve a nővére vezetik, míg a biztonságtechnikai üzletág operatív munkáit a fia és a lánya vette át.
A cég további fejlődéséhez azonban most újabb lépésekre van szükség. A naponta bevezetett újabb termékek vagy a bővülő szolgáltatási portfólió, a meghosszabbított nyitva tartás nem elegendőek a piac befolyásolásához. Fel kell venni a harcot a nagyobb áruházláncok alacsonyabb árszintjével és intenzív marketingkommunikációs lépéseivel is. Bakos Miklós hálózat kialakításában látja a megoldást. Azon dolgozik, hogy összefogja a számos apróbb hazai tulajdonban lévő faipari cégeket, barkácsáruházakat, és egy olyan láncolatot építsen ki, amely egységesen jelenik meg a vevők előtt.
- A magánkézben lévő üzleteknek is fel kell ismerniük a kiterjedt láncolatban való működésben rejlő előnyöket. Ezért szeretnénk újraéleszteni egy régen elfeledett hálózatot, és megalkotni egy olyan bevásárlási cégcsoportot, amelyről a vevő tudja, hogy magyar tulajdonban lévő vállalkozásokból áll, és elsősorban hazai termékeket kínál magas színvonalon. Évek óta például a CBA vezet az élelmiszer-ipari forgalomban, megelőzve a nagy hipermarketeket. Biztos vagyok abban, hogy hasonló szerveződés a mi ágazatunkban is kialakítható.
A megbízható külső kapcsolatok mellett Bakos Miklós a munkatársak közérzetére is komolyan odafigyel, hiszen nagyon jól tudja, elégedett és lojális alkalmazottak nélkül ő sem tarthatna itt. Olyan ösztönzőket vezetett be, amelyek a vállalkozásnak és a munkatársaknak egyaránt előnyösek. Aki már öt éve a cégnél dolgozik, az a születésnapjára kérhet például bármit, ami jobbá teszi a munkakörülményeit. A megvásárolt eszköz azonban nem csupán a kolléga kényelmét növeli, hanem fokozza a cégközpont komfortját, nem utolsósorban pedig hozzájárul a hatékony munkavégzéshez.
A budafoki épület alagsorában kialakított 500 négyzetméteres edzőteremben pedig 12 sportág gyakorlására nyílik lehetőségük a cég dolgozóinak, hiszen az egészséges életmód és a mozgás szintén jelentősen hozzájárulnak a fizikai és szellemi teljesítőképességhez egyaránt.
- Nagyon büszke vagyok például arra, hogy tizenöt munkatársunk több mint tíz éve velünk dolgozik. Egy családi vállalkozást úgy kell vezetni, hogy az példaértékű legyen mindenki számára. Tisztességből, becsületből vallunk színt a következő generáció előtt. Cégvezetőként tehát ugyanazokat az értékeket kell, hogy képviseljem, amelyeket képviselek magánemberként. Egy főnököt nem kell szeretni, de a munkatársaknak látniuk kell, hogy biztosítani tudja a munkavégzéshez szükséges feltételeket, a megfelelő szintű megélhetést és a cég hosszú távú működőképességét - vallja Bakos Miklós.
Társadalmi felelősség
Ma még általában a nagyobb cégeket jellemzi csupán, hogy van CSR stratégiájuk, a Bakos Faipari Egyéni Cég mégis egyike annak a tíz vállalatnak, amely most bekerülhet a Magyar Public Relations Szövetség (MPRSZ) "CSR Best Practice 2007" című kiadványába. A példamutató vállalati felelősségvállalás szigorú követelményeinek megfelelni tudó kisvállalat példája azt bizonyítja, hogy a felelősségvállalás nem csak a nagyok kiváltsága, hangsúlyozta Lakatos Zsófia, az MPRSZ alelnöke az eredmény kapcsán.
- Miért ne tudnánk mi is felelősen gondolkodni és működni? Természetes, hogy egy cég, ahol negyvenen dolgoznak - köztük két fő csökkent munkaképességűként - jelentősen szennyezi a földet. Ugyanakkor nagyon sokat tudunk tenni azért, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat. Soha nem lesz nulla, de próbáljuk a kollégáinkat is ránevelni az ökotudatos gondolkodásra. Nem dobjuk el az elhasznált elemeket, és a munkatársak kizárólag visszaváltható üvegekkel találkoznak a cégrendezvényeinken. A telephelyünkön nem légkondicionáló építésében gondolkodunk, helyette a fúrt kútból szivattyúzott hideg víz keringetésével szeretnénk a levegőt hűteni, az épület fűtési rendszerét pedig faipari mérnökök tervezték úgy, hogy az maradéktalanul kiaknázza a napi munka során keletkező fahulladék fűtőértékét. Az ugyanis csak annyi káros anyagot bocsát a természetbe, amennyit élete során megkötött. Nem rég igényeltünk egy szelektív hulladékgyűjtőt a telephelyünk mellé, hiszen rengeteg mások által eldobott anyagot mi újrahasznosítanánk.
A család nem csak a cégen belül terjeszti a környezettudatos gondolkodást. Most van folyamatban a palackzsugorító mechanikus prések kihelyezése a kerületi iskolákban. Az adomány célja, hogy a jövő generációjának környezethez való viszonyát alakítsa, de persze az sem mellékes, hogy - ahogy Bakos Miklós mondja - a gépek fölött kirakott tábla hirdeti a Bakos cég létét is. Hiszen a multinacionális nagyvállalatok is így tesznek: különböző módon próbálnak beférkőzni a gyerekek tudatába. Amennyiben az így közvetített érték pozitív, nincs ebben semmi kivetnivaló, hiszen ez a hosszú távú fejlődés kulcsa, vélekedik a tulajdonos.
A jelenleg évi több mint 700 millió forint forgalmú, több lábon álló céget vezető Bakos Miklós hitvallása a kezdetek óta nem változott. A keleti harcművészet elkötelezett híve, a gyerekeivel együtt 2 danos mesterré vált cégvezető számára most is a szamurájelvek a legfontosabbak: tisztelet, becsület és hűség.