Június elsejétől a pénztártag által igénybe vett úgynevezett életmódjavító egészségpénztári szolgáltatások - ide tartoznak a természetgyógyászati szolgáltatások, a rekreációs, a gyógy- és az egészségügyi üdülés, a sporttevékenységhez kapcsolódó szolgáltatások kiadása, a sporteszközök vásárlásának támogatása, az életmód javítását elősegítő kúrák, a gyógyszer és a gyógyászati segédeszköz árának az életmódjavító önsegélyező szolgáltatási körbe tartozó támogatása - adókötelesnek minősülnek.

Hiába várt bevételek?

Az egészségpénztári szövetség véleménye szerint a törvény e rendelkezése ellentétes az egészségügyi kormányzat és az Államreform Bizottság egészségügyi reformjával, mert az eddigiekkel ellentétben nem ösztönzi a 624 ezer önkéntes pénztári tagsággal rendelkező család egészségmegőrző, prevenciós magatartását. Ráadásul megtöri azt a kedvező tendenciát is, amely szerint a pénztártagok által igénybe vett, az egészség megőrzését szolgáló szolgáltatások ha nem is rövid távon, de csökkentik az OEP gyógyításra fordított költségeit.

Lukács Marianna, a Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetségének (MÖESZ) elnöke szerint több indokból is rossz a tervezet. Egyrészt valószínűtlen, hogy bármilyen áfabevételi növekményt lehetne azzal elérni, ha az érintett körbe tartozó tevékenységeket adókötelessé tennék, a magyar ember ugyanis inkább az adómentes lehetőségeket keresi. Jó példa erre a munkáltatók által adómentesen nyújtható egészségpénztári támogatás, amelyet az állam idén január elsejétől a mindenkori minimálbér 20 százalékában határozott meg - jelenleg ez az összeg 13 ezer 100 forint -, azt remélve, hogy a többletbefizetések utáni adóbevételek megtámogatják majd a szigorú költségvetést. Az első néhány hónap adatai alapján azonban elmondható, hogy a munkáltatók inkább lecsökkentették az egészségpénztári hozzájárulás mértékét, mint hogy adózniuk kelljen utána.

Ugyanerre lehet számítani a tagok felhasználási gyakorlatában is. Mivel a gyógyszertárakban adómentesen költhetők el az EP-számlán felgyülemlett forintok, ezért nyilvánvaló, hogy a tagok inkább oda járnak majd, bármennyire is ellentmond ez a gyakorlat az egészségügyi reformtervezetnek a prevencióról szóló passzusainak.

Sport = egészség?

Az eredetileg tervezett szigorítás már valamelyest enyhült az egészségpénztári szövetség korábbi javaslatai alapján, hiszen az OGYI-termékek finanszírozását, valamint a gyógy- és egészségügyi üdülést sikerült visszaemelni a finanszírozható szolgáltatások közé, ám a sportolás és sporteszközök vásárlása továbbra is kívül esik az adómentes tevékenységek körén.

Ez a rendelkezés már csak azért is meglepő, mert az üdülési csekkel januártól már mehetnek a magyarok sportolni, így logikátlan, hogy az egészségpénztári szolgáltatások közül viszont ez a lehetőség kikerüljön.

Egyes vélemények szerint ez azért alakulhatott így, mert az üdülési csekket igénybe vevők spektruma jóval szélesebb, sőt nagyobb összeget is fordítanak üdülési csekkre a vállalatok, mint egészségpénztári megtakarításra. Ezért jogosnak tűnhet a feltételezés, hogy az üdülési csekkek mögött álló lobbinak nagyobb az érdekérvényesítő súlya, mint az egészségpénztárak prevenciós célú kiadásként tavaly elkönyvelt mintegy kilencmilliárd forintjának.

Más vélemények szerint azonban a probléma arra vezethető vissza, hogy a sportolás és sporteszköz-vásárlás jóval nagyobb arányt képviselt a tagok kiadásaiban, mint az egyéb költések. Az új tervezet viszont éppen azt célozza, hogy a megtakarításokból az emberek inkább maguk állják az egészség-helyreállító kiadások, szűrések, kezelések költségét, ezzel is csökkentve a társadalombiztosítási alapok terheit.

Ismét más vélemények szerint a honatyák szemszögéből a sport egyszerűen nem sport, hanem szórakozás, így nem tartják jogosnak, hogy az adófizetés kikerülésével jussanak egyes "kivételezettek" sportolási lehetőséghez.

Nem adják fel

Az egészségpénztárak azonban nem adják fel, és megtesznek minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy a prevenciós - elsősorban sportolással kapcsolatos - kiadások ismét visszakerüljenek az adómentesség körébe - mondja Lukács Marianna. A szövetség elkészítette a törvénymódosításhoz szükséges szakértői anyagokat, és azokat eljuttatta a megfelelő fórumokra: így az Egészségügyi Minisztériumhoz, a Pénzügyminisztériumhoz és a pénzügyi felügyelethez (PSZÁF) is. A PSZÁF ígérete szerint támogatja a javaslatokat, a módosításokat pedig a Pénzügyminisztérium illetékeseinek továbbították.

Az elnöknő szerint azonban a módosításig rendelkezésre álló rövid idő alatt már semmit nem lehet tenni, céljuk azonban az, hogy 2008-ra helyreálljon a status quo. Több ötletük is van arra vonatkozóan, hogyan lehetne meggyőzni a törvényalkotókat a prevenció fontosságáról.

Az egészségpénztári szövetség többek közt összevetné az adatait az Országos Egészségbiztosítási Pénztár számaival. Így pontosan kiderülne, hogy az egészségpénztári tagok mennyivel részesülnek az OEP kiadásaiból, szemben a nem tagokkal. Hiszen az eddigi tendenciák azt mutatták: a pénztártagok által igénybe vett prevenciós szolgáltatások hosszú távon tehermentesítik az OEP gyógyítókasszáját. Lukács Marianna szerint ezt jól példázza a tény, miszerint az egészségpénztári tagsággal rendelkező családok alig egy ezreléke fordult vizitdíj-kifizetési kérelemmel a saját pénztára felé.