- Megfordult valaha a fejében, hogy ilyen szintű elismerést kap azért, mert azt csinálta, amit szeretett?

- Nem számítottam a kitüntetésre. Kaptam egy meghívót az ünnepségre, de csak a helyszínen derült ki, pontosan miért. Pozitív üzenete van az elismerésnek az üzleti szektor felé. A gazdaság szereplőit, mint értékteremtőket, az informatikában történt fejlődést ismerte el a kormány.

- Még csak negyvenéves. Huszonkilenc évesen már egy világcég magyarországi vállalatát vezette, harmincnégy éves korában regionális vezetőként próbálhatta ki magát. Generációjában nem egyedüli karriervonal ez. Ön szerint miért futhatott ilyen gyorsan fel az informatikában egy fiatal, tehetséges ember?

- Jókor voltunk jó helyen. Újdonság volt az informatikai tudásunk, melyre szinte autodidakta módon tettünk szert, a nyolcvanas évek végén, egyetemi éveink alatt. A gazdasági nyitással világcégek kerestek maguknak szakembereket. Nem volt felettünk olyan generáció, mellyel meg kellett volna küzdenünk a posztokért, feladatokért. A most végzetteknek már nincs ilyen könnyű dolga. A multinacionális cégek a rugalmasságot és a kreativitást kérték számon, ami a fiatalokban alaptulajdonság. A világ változására nagyon fogékonyak voltunk. Nem volt bennünk, s azóta sem épült ki, az egymás ellenében létezés reflexe. Megfigyelhető, hogy közel azonos korú, képzettségű fiatalemberek vezetik a hazai informatikai szektor cégeit, jóban vagyunk, tiszteljük egymást. Természetesen a piacokon versenyzünk, de közben emberi, baráti viszonyban vagyunk. S mivel mi már a globális gazdaságban tanultunk meg gazdálkodni, érezzük és értjük a globális direktívákat, transzformálni tudjuk a helyi viszonyokra. Nem csak alkalmazkodunk a világcégek szokásaihoz, fejlettségéhez, magunk is globális gondolkodásmóddal rendelkezünk, és azt tudjuk adaptálni a hazai piacra.

- Hogyan lett gépészmérnökből cégvezető?

- 1990-ben végeztem a gépészmérnöki karon. Inkább villamosmérnök vagy fizikus szerettem volna lenni, de színtévesztésem meghatározta a pályaválasztásomat. Az egyetem első évében akciós áron vásároltuk meg az első Commodore számítógépet, azon kezdtem el programozni. A Novotrade szoftverstúdiójának megtetszett a "Keresd a térképen" című programunk, melyet később a világ több országára elkészítettünk. A Novotrade-ben egy kis csapattal szoftverfejlesztőként és projektmenedzserként töltöttem el az egyetemi éveimet. Amerikai megrendelésekre dolgoztunk, a világ másik felével kereskedtünk. Az egyetem utáni első komoly, kötött munkaidős munkám az Internet Kft. volt, az amerikai érdekeltségű AT&T távközlési cég hazai partnere. Szinte vicces kontrasztokat pordukált az AT&T világába csöppenni a hazai távközlés kezdetleges állapotából. Akkoriban az emberek egyik fele telefonvonalra várt, a másik fele, akinek már volt telefonja, az tárcsahangra. Ebbe a rendszerbe kellett beilleszteni, "lebutítani' a legmodernebb berendezéseket. A céget később megvásárolta az AT&T, majd az AT&T nemzetközi átalakulását követve 1996-ban Lucent Technologies, 2000-ben Avaya Communications lett a nevünk. Összesen tíz évig dolgoztam ugyanannál a cégnél, mégis többször változott a cégnév és a logó a névjegykátyámon. Közben persze az én beosztásom és a kollégáim száma is változott. Kezdetben a műszaki megoldások tartoztak hozzám, majd 1996-ban a Lucent Technologies magyarországi igazgatója lettem. Kicsi csapatunk akkorra már nyolcvanfősre bővült.

- A vállalatvezetés másfajta tudást kívánt, mint az informatikai szakma.

- Közben elvégeztem a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem vezetés-szervezés szakát is. Mikor az Avaya megalakult 2000-ben, már százötvenre növekedett a létszámunk. A call-center üzletágban piacvezetők lettünk, és az IP-telefónia is erőteljesen beindult. Ekkor lettem az Avaya kelet-európai igazgatója. Mintegy másfél év alatt létrehoztuk az Avaya lengyelországi, cseh, szlovák és jugoszláviai országok cégeit. Ez a tevékenyég egészen más volt, mint az addigi. Nagyon izgalmas. Sokat tanultam a környező országok piacairól, üzleti és kulturális szokásairól is. Mikor már minden országban működött a helyi stáb, egy idő után hiányérzetem támadt. A személyes hozzáadott érték, az alkotó munka öröme hiányzott. Tíz év után éreztem, hogy itt az idő a váltásra, és egy másik cégnél kipróbálni magam. Tudatosan kerestem új, vezető állású munkát, ahol a személyes közreműködést, a munkám közvetlen hasznosulásának örömét megtalálom. 2002. júniustól, az Oracle új pénzügyi évének kezdetétől neveztek ki az Oracle Hungary ügyvezető igazgatójává, ami pontosan egybeesett az új kormány megalakulásával.

- Mit örökölt és mit változtatott?

- Így utólag visszanézve, nem volt könnyű szituáció. Akkor csak - pragmatikus ember lévén - a konkrét tennivalókat láttam és csináltam. 2001-ben alig akadt olyan informatikai cég, melyet ne érintett volna hátrányosan az IT-világpiaci összeomlás, komoly leépítéseket eredményezve. Az Oracle hazai cégét ez elkerülte. Nagyon jól felkészült menedzsment dolgozott, akik csak az anyacég problémáin keresztül érzékelték, már semmi sem olyan, mint régen. Ugyanakkor szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy a könnyű, gyors felfutású piaci lehetőségek megszűntek. Új látásmódra, piaci magatartásra volt szükség. 2002-ben még az is nehezítette a helyzetet, hogy az új kormány alig költött informatikára, nem indultak új projektek. Az Oracle számára ez komoly piaccsökkenést jelentett. Eltelt egy jó év, a menedzsment átalakult, és javarészt lecserélődött. Az új piaci mentalitással bíró emberek, a szívüket odatéve, a keményebb piac más módszerekkel való megdolgozásához kezdtek hozzá. Sok munkával, a feladataink újragondolásával, rugalmas hozzáállással igazodtunk a megváltozott piachoz.

- Hogyan lehet új mentalitást kialakítani, motiválni a munkatársakat?

- Az IT-szektorban főként fiatalok dolgoznak. Őket nem lehet csak hagyományos módon - karriervonalak felmutatásával, fizetéssel stb. - motiválni. Nekik érdekes, kihívást jelentő feladatokat kell adni, megmutatni, mire képesek. Fontos számukra megfogalmazni a célokat, és a célokból levezetni a mindennapi teendőket. A célok sikeres elfogadtatása nélkül nem lehet egyben tartani egy csapatot. A jövőkép megfogalmazása, közös céllá alakítása után az odavezető lépéseket és a feladatokat kell kidolgozni és magunkévá tenni. Természetesen a legfontosabb megtalálni és megőrizni azokat a munkatársakat, akikkel megtaláljuk a közös hangot, és egy irányban gondolkodunk.

- Hogyan tudja ezt elérni?

- Sok-sok személyes beszélgetéssel. Nálam az ajtó mindig nyitva. Nagyon figyelek a célok, eredmények rendszeres kommunikálására. Negyedévente tartunk értékelő és a következő időszak céljait, feladatait felvázoló összejöveteleket, amin a cég összes dolgozója részt vesz. Százhatvan embert összetartani természetesen nehéz személyesen, csak a menedzsment szoros együttműködésével lehet a céget a célok felé vezetni. Az eredmények azt igazolják, hogy ez sikeresen működik. Az üzleti alkalmazások üzletág megerősödött, partneri kapcsolati rendszerünk átváltozott, sokkal jobbá, stabilabbá vált.

- Milyen tulajdonságokkal szerezhet egy fiatal ember tekintélyt, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a munkatársai kövessék.

- A közvetlen emberi kapcsolatok, a nyitott ajtó, a közös jövőkép felvázolásának képessége önmagában nem volna elegendő. Fontos, hogy az első számú vezető konfliktusmentesen össze tudja kötni a nemzetközi trendekkel a hazai viszonyokat, főként egy multinacionális cégnél. A tekintélyt, az elismertséget növeli, ha az ember odafigyel az igazságosságra. Ha minden döntésében, megnyilvánulásában tisztességes marad, ha a lelkiismeretesség meglátszik a viselkedésében. Az sem elhanyagolható hatású, ha a vezető a külvilágban is tekintélyt szerez magának, jók a kapcsolatai. Szerintem ezektől alakul ki a tekintély.

- A siker az ön életében mit jelent?

- Két gyermekem van, most várjuk a harmadikat. A boldog családi háttér meghatározza a mindennapjaimat. A munkám persze nagyon fontos, s benne a legfontosabb, hogy érezzem, érdekes, értéket termelő, amit teszek. Szeretem érezni, hogy a globális folyamatok része vagyok, szeretek csapatban dolgozni, s fontos számomra az önállóság. Jól érzem magam, ha a saját standardjaim szerint jól megoldom a feladatokat. Akkor érzem magam azonban a legjobban, ha az eredményeket tisztességes versenyben érjük el, a vevőink és partnereink számára az adott helyzetben a legjobb, legelőnyösebb megoldást megtalálva. Hetvenévesen úgy szeretnék a tükörbe nézni, hogy karrierem során a kemény döntéseket is tisztességgel és becsülettel hoztam meg.