A csokoládé - legyen kerek, hosszú vagy szögletes, a népszerű mesehőst, Gombóc Artúrt idézve - minden formájában kelendő, és a virág után a leggyakoribb ajándék névnapokra, születésnapra, évfordulókra és bármilyen ünnepi alkalomra.
A csokoládé fogyasztásának hatalmas szakirodalma van, amely többek között azt taglalja, hogy a benne lévő több mint háromszáz vegyület együttese miként hat kedvezően vagy éppen ellenkezőleg, károsan, akár függőséget okozva, az egészségre. Mindkettő mellett és ellen bőven akadnak érvek. Ahogy bőséges a kínálat is, mindenféle csokoládéból. Az édességek összforgalmából ugyanis
- mind a hazai, mind a nemzetközi adatok szerint - a csokoládé részesedése a legmagasabb.
A világban évi 100 milliárd dollár méretűre becsülik a piacát. Magyarországon évente több mint 60 ezer tonnát adnak el belőle. Ezt követik a tartós sütemények, a maguk 30 ezer tonnájával. Az úgynevezett snack termékekből 12 ezer, cukorkákból mintegy 9-10 ezer tonna fogy el az Édesipari Szövetség nyilvános adatai szerint. Ez utóbbiak több mint tízéves csökkenése három éve állt meg, és 2006-ban már enyhe növekedést tapasztaltak. S ne felejtsük el a jégkrémeket: 34-35 millió litert eszünk belőle évente, és elsősorban családi csomagolású, dobozos formában, de természetesen inkább nyáron. De míg a fagylaltok szezonja a nyár, a csokoládéból télen fogy több. Igaz, a szezonális ingadozás évek óta egyre kisebb.
Folyamatosan újítani kell
Az édesipari piac sokszereplős. A nemzetközi nagyvállalatok mellett számos kis- és középvállalat igyekszik megfelelni az igényeknek. A fogyasztók kegyeiért tehát kiélezett verseny folyik. Ennek tudható be, hogy a hazai kínálat sem szerkezetében, sem külső megjelenésében nem különbözik a fejlett európai országokétól.
A kisebbek közül az maradhat talpon, aki megtalálja a saját szegmensét - például a szezonális cikkekben vagy a különleges alkalmakra szánt prémium kategóriában -, és aki - legyen szó gyártóról vagy forgalmazóról - folyamatosan újít.
A hazai alapítású cégek közül a Szamos Marcipán Kft.-t, illetve a Sweet Point Kft.-t mint különlegességek gyártóit kell megemlíteni. Úgynevezett snack termékeket a Chio-Wolf Magyarország Kft., a Cerbona Rt., a Cornexi Rt. és a Karamell Snack Kft. gyárt. A tartós édesipari sütemények listavezetője a Győri Keksz Kft., de ne hagyjuk ki a felsorolásból a Detki Keksz Kft.-t, a Danesita Hungária Kft.-t és a Ziegler Ostya Bt.-t sem.
Bár korábban az olcsóbb termékeket keresték a vásárlók, ezek iránt már nem nő a kereslet. Így a kommersz csokik részaránya - az édességpiac évi mintegy 4-5 százalékos növekedése mellett - már 2005-ben is csökkent, és ez marad a trend. A hazai piacon arra is oda kell figyelni, hogy a magyar fogyasztók inkább a hagyományos, például tiszta csoki- és mogyoróízeket kedvelik, és nehezen fogadják el az olyan különlegességet, mint mondjuk a borsmentás desszert.
Változnak az arányok
A múlt évre vonatkozóan egyelőre még nincsenek adataink, hiszen egyes kategóriákban az év vége adja a teljes éves forgalom közel egyharmadát, amit a cégek most összesítenek. 2005-ben viszont a GfK adatai szerint a legjobban, 15, illetve 17 százalékkal a táblás csokoládék és a pralinék eladása nőtt az előző évhez képest, és az édes kekszeké és az ostyáké is több 4, illetve 7 százalékkal. A szeletes és a figurás csokiké, mint a nyuszi és a Mikulás, azonban 2, illetve 4 százalékkal csökkent. De tegyük hozzá, hogy csokifigurákból ezt a csökkenést 2004-ben egy váratlan mennyiségi növekedés előzte meg. Az ACNielsen felméréséből kiderül, hogy a Mikulás-figurák részesedése 2005 novembere és 2006 januárja között meghatározó volt: mennyiségben 54,1, értékben pedig 47,5 százalék.
Becslések szerint hasonlóan alakult az elmúlt hetekben is. Egész évben egyébként a teljes csokifogyasztás felét a szeletes csokik adják, aminek az aránya viszont 2005 augusztusa és 2006 júliusa között az előző év azonos időszakához képest 51-ről 47 százalékra csökkent. A táblás csokik aránya a korábbi 33-ról 36 százalékra nőtt, és nőtt a praliné aránya is, 16-ról 17 százalékra. A tendencia ezzel a Nyugat-Európában ma ismert fogyasztási szokások felé tart, de például a praliné és a táblás csokik arányában még elmaradunk attól.
A minőség számít
A hazai kiskereskedelemben a kisebb boltokat az édességek piacán is nehéz helyzetbe hozza a hiper- és szupermarketeknek a térhódítása, illetve hogy ezek minden évben már november elején megkezdik a karácsonyi szezonális termékek dömpingszerű árusítását, ami az ünnepek elmúltával a maradék készlet leértékelése után egészen a következő év februárjáig eltart. Ezt követően atán az édességek a bejáratnál elhelyezett akciós polcokról visszakerülnek az élelmiszerek közé. Ami azonban nem enyhíti a piaci versenyt. A már idézett ACNielsen-kutatás szerint ugyanis 2005 novembere és 2006 januárja között - a karácsonyi szezonális édességek 57,3 százaléka a 2500 négyzetméter feletti üzletekben kelt el, a Mikulás-figuráknak pedig a 47,8 százaléka. S ha ehhez hozzáadjuk azt a 22,2, illetve 22,9 százalékot, ami a 401 négyzetméter feletti, de 2500 alatti áruházakban fogyott el, a nagyok értékesítése meghatározó. Az édességboltok zömét jelentő, 50 négyzetméter alatti üzletek részesedése 3,9, illetve 6,9 százalék.
Az egész évet tekintve kicsit más a megoszlás. Ám akár a 6,9, akár az éves 7,2 százalék, ez az egyes kisboltok esetében bőségesen elég lehet ahhoz, hogy megéljenek. S bár összességében is nő a minőségi csokoládék iránti igény, a kisboltokra még inkább igaz, hogy forgalmukat különleges, minőségi áru kínálatával, egyedi díszítéssel, csomagolással tarthatják fenn. Ha ez sikerül, jó évet zárhatnak, akár a nagybevásárlóközpont valamelyikének üzletsorán bérelt helyiségben, akár egy forgalmas csomópontban. Ami biztos kudarc, ha a kisboltok a hipermarketek árai alá próbálnak menni kommersz édességekkel.
A rendszerváltáskor garázsokból átalakított "diszkontok" kora az édességpiacon (is) biztosan lejárt.
Hullámzó és hanyatló árak
A hazai gyártók termelésük háromnegyedét értékesítik itthon, és az egynegyedét exportálják. Főként a jelen lévő multinacionális vállalatok. Az import évek óta körülbelül ugyanannyi, mint az export, kivéve néhány terméket - például a rágógumit -, amiből sokkal több az import, hiszen alig van hazai termelés. A közelmúltban azonban az import jobban nőtt, míg az exportot nem sikerült növelni, és ez az idén kicsit módosít az arányokon.
Ami az árakat illeti, az ACNielsen megállapítja: a szeletes csokoládéét hullámvonal jellemzi az elmúlt két év során. 2005. február-márciusban ugyanis egy kiló átlagosan 1963 forintba került. Az előző évihez hasonlóan ez a periódus jelezte az időszak csúcsát, 2097 forinttal. Míg 2004. február-márciusban viszont 1894 forintot regisztráltak. A táblás csokoládé görbéje azonban egyértelműen lefelé mutat. A 2006. február-márciusi, kilónként 1447 forinttal két évre nézve a mélypontjára jutott az átlagár. A 2005-ös hasonló időszakhoz képest 6 százalék a csökkenés, míg a 2004. évihez viszonyítva mínusz 9 százalékot mutatnak az adatok. A dúsított és a töltött táblás csokoládé átlagára, ha lassabban is, de szintén negatív irányban változott két év alatt.
