- A 2005 áprilisa óta folyó "Sikeres Magyarországért" hitelprogramok komoly sikereket hoztak a fejlesztési banknak is. A kibővült hitelkínálattal jelentősen megnőtt a kihelyezett hitelállomány, és a kedvező kamatozású, hosszú lejáratú források iránti érdeklődés folyamatosan nagyon intenzív. A kereskedelmi bankoknál kedvezőbb feltételek mellett nyújtott hiteleket éppen a fejlesztési bank forrásoldalon is jelentkező speciális helyzete teszi lehetővé. Milyen lehetőségei vannak az MFB Rt.-nek, hogy hitelezési tevékenységéhez a szükséges forrásokat a lehető leghatékonyabb módon biztosítsa?

- Mivel a bank olyan állami tulajdonban lévő fejlesztési intézet, amelyre külön szabályozás érvényes, számos olyan forrásszerzési lehetőség elől el van zárva, amely a kereskedelmi bankok számára nyitva áll. Nem vezetünk számlákat, és nem gyűjtünk betéteket. Tehát a forrásaink biztosítására három lehetőség marad: a külföldi, illetve belföldi pénz- és tőkepiacok, a nemzetközi fejlesztési pénzintézetek és az állami tőkejuttatás. Stratégiai partnereink közé olyan nemzeti fejlesztési intézetek tartoznak, mint például a KfW, a Kreditanstalt für Wiederaufbau, vagy olyan multilateriális fejlesztési bankok, mint az Európai Beruházási Bank (EIB) és az Európa Tanács Fejlesztési Bankja (CEB). Állami tőkejuttatásra 2002-ben került sor utoljára. Azóta a tőkeáramlás iránya megfordult, és évről évre az MFB Rt. fizet osztalékot az államnak abból a profitból, amelyet 2003 és 2005 között elért.

- Melyik a legnagyobb forrás mostanság?

- A hitelek körülbelül 85 százaléka a pénzpiacokról származik, a fennmaradó 15 százalék pedig intézményi forrás, amely bár volumenében talán kicsinek tűnik, a bank életében mégis jelentős szerepe van. Az Önkormányzati Infrastruktúra-fejlesztési Hitelprogramot például szinte teljes egészében a nemzetközi fejlesztési bankoktól származó forrásokból finanszírozzuk. Ezeket nagyon kedvező feltételekkel vehetjük igénybe: alacsony kamatozással és hosszú, a projekt időtartamát is figyelembe vevő lejárattal. A csekély részesedés oka, hogy felhasználásuk kötöttebb, mint a piaci hiteleké, így technikailag nehezebben kezelhetőek. Ezek az intézmények mégis stratégiai partnereink, hiszen a finanszírozási gyakorlatukból tapasztalatokat merít az MFB, illetve együttműködésünk egyéb területekre, például a rövid lejáratú forrásigény finanszírozására is kiterjed.

Szintén lényeges a velük való intenzív kapcsolattartás a bank európai uniós integrációjának elősegítésében. Az elmúlt időszakban azonban elsősorban szindikált hitelekkel és külföldi partnerbankokkal, illetve azok hazai leányvállalatával kötött kétoldalú finanszírozási megállapodásokkal fedezni tudtuk a bank forrásszükségletét. Az utóbbi években kötvénykibocsátás nem történt. Amúgy az MFB eddig mindössze egyszer, 2001-ben élt ezzel a tőkepiaci eszközzel, akkor 450 millió euró értékben zártkörű kötvénykibocsátásra került sor egy viszonylag szűk befektetői kör számára.

- A bank eszközoldali sikereihez és kedvező termékportfóliójához olcsó forrásokra van szükség. Milyen feltétellel jut az MFB hitelhez a nemzetközi pénzpiacokon?

- Elsősorban euróban beszerzett forrásokkal gazdálkodunk. A fejlesztési bank - mint állami tulajdonú pénzintézet - az állam készfizető kezessége mellett jut hitelhez a 2001 júliusában elfogadott, a bank működését meghatározó törvény értelmében. Ezen túlmenően 2003-ban - éppen azért, hogy a nemzetközi hitelezők, elsősorban a nem banki tőkebefektetők partnerségét elnyerjük - nyilvános nemzetközi hitelminősítést is beszereztünk. Szerencsére az MFB elérte ugyanazt a szintet - jobb nem is lehet -, amit a Moody's Investors Service nemzetközi hitelminősítő intézet a magyar államnak adott, tehát az A1-t. Az eddigi munkánk eredményeként, a nemzetközi hitelpiacokon az államhoz viszonyítottan egy nagyon szűk felárral sikerül forrást bevonnunk.

- Az euróforrás ellenére a bank forintban hitelez. Ki viseli az árfolyamkockázatot?

- Mivel a bank által kezelt hitelprogramok állami fejlesztési célokat szolgálnak, az állam átvállalja az ilyen céllal kihelyezett hitelek árfolyamkockázatát. A kedvezményezettek így bár forintban jutnak a hitelhez, annak ára az euró kamatszintjéhez igazodik: 3 havi EURIBOR plusz legfeljebb 4 százalék, tehát a kis- és középvállalatoknak, illetve az önkormányzatoknak alig valamivel hat százalék feletti kamattal kell a hitelt visszafizetniük. Az MFB-re vonatkozó törvény értelmében a források lejártakor az állam állja a visszaváltásnál keletkező árfolyamveszteséget. Ha viszont nyereség keletkezik, tehát lejáratkor drágább a forint, a nyereséget az MFB befizeti a költségvetésbe.

- Az elmúlt években folyamatosan bővült a bank termékportfóliója és ennek, illetve az ország gazdasági fejlődésének megfelelően a hitelt igénylők köre is. A 2006-os üzleti tervben a korábbinál jelentősen nagyobb összeg szerepel a forrásbevonás címszó alatt. Változik-e ennek függvényében a bank pénzpiaci stratégiája?

- Valóban, 2006-ban 1,1 milliárd euró-forrásbevonással számolunk, miután a szokásos eszközoldali finanszírozási igényen túl komoly törlesztési kötelezettségei lesznek a banknak: például lejár a már említett 450 millió eurós kötvény 2006 júniusában. Évek óta fennáll a nyilvános kötvénykibocsátás lehetősége, de eddig a volumen nem indokolta a piacra lépést. Idén március végéig viszont 500 millió euró értékben tervezzük nyilvános kötvény kibocsátását. Ezenkívül a tavaly aláírt intézményi forrásokból még 150 millió euró az igények függvényében lehívható, illetve legalább további 100-150 millió euró odaítélésére van biztos lehetőség. A maradék 250-300 millió euró beszerzési forrását a piac fogja eldönteni. Ha például ugrásszerűen megnő az önkormányzati hitelprogram finanszírozási igénye, bizonyos, hogy intézményi befektetőkhöz fordulunk.

De származhat a forrás kétoldalú műveletből, szindikált hitelből is, vagy valamivel később akár a márciusi kötvénykibocsátásunk volumenét is megemelhetjük. Meggyőződésem, hogy ekkora összeget csupán intézményi és hitelpiaci forrásokra támaszkodva nem lehet előteremteni. A tőkepiacokon viszont óriási összegek mozognak; likviditási bőség van ma, és várhatóan lesz az elkövetkező időszakban is. De ha változik is a likviditás, az MFB évi egymilliárd eurós forrásigénye szabad szemmel alig látható a világpiacon. Tehát forráshiányra egészen biztos, hogy nem kell számítani. Ha az eszközállomány megugrik, módosítjuk az üzleti tervet, és több forrást próbálunk a piacokról bevonni.

- Persze az ár is fontos kérdés.

- A magyar állam igen kiváló árakat ért el a nemzetközi pénzpiacokon. Az elmúlt években, elsősorban éppen a tőkepiacokon, jelentősen szűkültek a másodpiaci felárai. Miután az MFB az állam által garantált kibocsátó, illetve hitelfelvevő, az ország által fizetett ár a befektetők kiindulópontja, amikor megszabják, hogy milyen összeget ajánlanak a kötvényeinkért, azaz hogy milyen áron adnak kölcsön az MFB-nek. A célunk, hogy minél közelebb tudjunk kerülni az állami kibocsátás árszintjéhez. Persze ez kereslet-kínálat, partnerek, tranzakciók, kamatfeltételek alakulásának kérdése is, de szerintem reális, hogy csak néhány bázisponttal legyünk a magyar állam felett. A nemzetközi példák is ezt támasztják alá, akár a spanyol, a német, esetleg a szlovén vagy más országbeli hasonló fejlesztési bankot nézzük.

- A nemzetközi pénz- és tőkepiacokra lépve önálló politikát folytat a fejlesztési bank, vagy az állam meghosszabbított kezeként jelenik meg?

- A szükséges források biztosítása érdekében az MFB saját forrásgazdálkodási politikát folytat, de rendszeresen egyeztet az állammal. Az Állami Adósságkezelő Központ (ÁKK) és a bank megbeszélik, hogy ki milyen ügylettel, milyen volumenben jelenik meg egy adott pénzügyi évben a piacokon, másrészt megállapodnak az időpontban. Igyekszünk elkerülni - elsősorban praktikus okokból -, hogy egyszerre, egymás befektetői körét esetleg zavarva lépjünk a piacra.