A fizetési határidők hosszabbodása, a vállalati körbetartozások, a kis- és középvállalkozások (kkv) tőkehiánya, az uniós pályázatokhoz szükséges kezdeti források hiánya, a faktoringszolgáltatás általános ismertségének és elfogadottságának növekedése és a bankok belépése együttes hatásaként tavaly a hazai faktorált forgalom 2005-höz képest közel 45 százalékkal, mintegy 700 milliárd forintra nőtt.
Nincs várakozás
A faktoringszolgáltatások elsősorban kkv-k számára kínálnak kedvező forgóeszköz-finanszírozási megoldásokat, olyan cégek számára, amelyek készpénz szűkében nem vagy csak nehezen tudják megfinanszírozni a hosszú átfutási idejű számláik ellenértékét.
A faktoring keretében olyan cégek is finanszírozhatók, amelyek a hitelezéshez kapcsolódó hagyományos vagy szokásos banki minősítések alapján nem, illetve nehezen juthatnak banki forrásokhoz, mint például induló vagy tőkeszegény vállalkozások. Hiszen a kevés tőkével rendelkező szállító esetében a vállalkozás mérlegében a bankok számára a legbiztosabb pont a vevőkkel szembeni követelésállomány, mivel ezek már teljesített és általában elfogadott szállításokra/szolgáltatásokra szerződés szerint kiállított számlákat jelentenek, amelyek lejáratkori kifizetése főleg a vevő fizetőképességén múlik.
Ennek ellenére a vevők sok esetben jelentősen tőkeerősebb nagyvállalkozások, amelyek fizetési kockázata jóval kisebb lehet a szállító kockázatánál.
A faktorcég ráadásul képes kezelni a megnövekedett finanszírozási igényeket is, hiszen alapvetően a szállító és vevő közötti szerződést vizsgálja, és ha az ügyfélnek a jövőben nagyobb megrendeléseket kell finanszíroznia, akkor a faktoringügylet elbírálásakor a szállító előző évi alacsonyabb forgalma sem jelenthet problémát.
A kockázati szempontból gyengébb vevő sem kizárandó, hiszen a faktorcég hitelbiztosítót vonhat be, amely fedezi a vevők fizetésképtelenségéből adódó kockázatokat.
Összefoglalva: egy kisvállalkozás a már tőkeerős vevőjének teljesített munkája után kiállított számlájának megvásárlása hasonló kockázatot rejt, mint magának a tőkeerős vevőnek a közvetlen megfinanszírozása. Mivel a szolgáltató számára a kockázatot a vevő jelenti, ezért a faktoringszerződéshez nem szükséges tárgyi fedezet sem.
Eltérő ajánlatok
A faktoring elsősorban azoknak a vállalkozásoknak ajánlható, amelyek olyan megállapodással rendelkeznek, amely szerint a vevők halasztott fizetéssel egyenlítik ki tartozásaikat; megfelelő biztosíték vagy banki múlt hiánya miatt nem jutnak hozzá a növekedéshez szükséges bankhitelhez; több nagy - multinacionális - vevőjük van, akikkel szemben nem tudják kellő eréllyel érvényesíteni jogaikat; és nincs elegendő rálátásuk partnereik pénzügyi helyzetére.
Egy faktorszerződés általában a következőképp néz ki: a szolgáltatási, illetve szállítási szerződés alapján megtörténik a szállítás, szolgáltatás nyújtása. Következő lépésben a szállító a vevő(k) felé kibocsátott számlákat eladja a faktorcégnek. A faktorcég a számlakövetelések egy meghatározott hányadát előlegként kifizeti a szállítónak. Ezzel a követelés tulajdonjoga (és egyben a vevő nemfizetésének a kockázata) átszáll a faktorcégre. A faktorcég a költségek levonása után a fennmaradó összeget átutalja a szállító részére.
A különféle szolgáltatók közti különbségek első körben a szerződés kapcsán bukkannak fel. A hazai piacon a legtöbb faktorcég valamely nagy bankhoz köthető, amelyek általában követik az anyacég óvatos üzletpolitikáját. Ezért ne csodálkozzon egyetlen vállalkozás sem, ha faktorszerződés kötéséhez elvárják tőle az APEH, illetve a VPOP által kiállított nullás igazolást, holott a faktorálás - épp, mivel a vevő jelenti a kockázatot - akár csődeljárás alatt lévő vállalatok számára is elérhető szolgáltatás kellene, hogy legyen (Lásd Piac és Profit, 2006/8. szám)
Az előleg tekintetében is komoly eltérések lehetnek. Az általános középértéknek a 80 százalék, vagy (20 százalékos áfa esetében) a számla nettó összege tekinthető. Ezt akár a számla kiállításának napján is megkaphatja a szerződő fél, míg a fennmaradó 20 százalék (mínusz faktordíj) összeget a teljesítéskor. Az előleg azonban lehet 70, megbízhatóbb cégek esetében akár 90 százalék is. A differenciálás itt is a vevő hitelképességétől függ. Érdemes tehát versenyeztetni a szolgáltatókat, mert így előnyösebb ajánlathoz juthatunk, ráadásul a bankoknak jó lehetőség, hogy a kockázatossá váló vállalati hiteleket a befolyó bevételekből vonja vissza, ezért megvan a kockázata, ha a hitelek és a faktoring egy bankcsoportnál koncentrálódnak.
#page#
Adok-kapok
Kevés olyan kisvállalkozás van, amely kellően eredményes tudna lenni a vevők bonitásának megállapításában. Különösen, ha határon túliak a partnerek. Márpedig a kezdő vállalkozások léte múlhat azon, hogy vevői - pontosan - fizessenek. A megfelelő nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező bankok könnyedén érdeklődhetnek a külföldi partnerek pénzügyi helyzetéről, segítséget tudnak nyújtani a helyi kereskedelmi szokások megértésében, szükség esetén pedig jogi támasszal is szolgálnak.
A szállító a faktorcég segítségével megfelelő támogatást kaphat abban, hogy felmérje, mennyire bízhat meg üzleti partnerében, milyen értékű árut vagy szolgáltatást szállíthat számára és milyen határidővel. A vevő bonitása ugyanis a bizalom záloga, aki megbízható, korrekt partnernek bizonyul megfelelő anyagi háttérrel, bizton számíthat rá, hogy a szállító megbecsüli ezeket a tulajdonságait.
A faktorálás költségeit a cégek mindig egyedi alapon határozzák meg, mivel a mértékek függnek a faktorált forgalomtól, a szállító pénzügyi minősítésétől és többnyire a vevőétől is, noha, mint azt már említettük, ez a legtöbb ügylet szempontjából irreleváns. A faktordíjak általában 0,5 és 2,0 százalék közt mozognak, az alacsonyabb faktordíjak mellé azonban pénzpiaci kamat is társul, a megelőlegezés napjától kezdve a vevő fizetésének időpontjáig. A vevőbiztosítás díját különféleképp állapítják meg a szereplők, forgalomarányos vagy havidíj formájában: ennek mértéke általában a forgalom néhány tized százaléka.
A faktorálás nem jelent egyértelműen és mindenkinek piaci előnyt, ennek ellenére rendkívül dinamikusan fejlődik a hazai piac. Ennek egyik oka a bankok egyre látványosabb megjelenése, ami erőteljesen befolyásolja a hazai piacot. Az agresszív üzletszerzési politika a faktor- és kamatdíj mérséklődését vonta maga után, ezért középtávon a nem pénzügyi vállalati hitelek bővülési dinamikáját megkétszerezve is nőhet a leggyorsabban növekvő, jóllehet ma még a csekély súllyal bíró faktoringállomány. Olyan üzleti terület lehet, amelyet a kormányzati egyensúlyteremtő intézkedések továbbgyűrűző hatásai még élénkíthetnek, jóllehet jóval magasabb kockázati szint mellett.
