<P>A lakossági ügyfelekért folyó küzdelem után az egyre vastagodó hazai kis- és középvállalati (kkv) rétegben rejlő lehetőségeket is felismerték a bankok. A kkv-k megszerzése azonban jóval nehezebb feladatnak minősülhet, mint egy lakossági ügyfélé.</P>
<P><B>Az idők változnak</B></P>
<P>A kisvállalkozások megalakuláskor kötelező számlanyitás esetén csak a legelemibb paramétereket veszik figyelembe - bankfiók távolsága, havi számlavezetési díj, elektronikus bank léte -, s később sem veszik a fáradságot, hogy egy esetlegesen kedvezőbb ajánlatra bukkanva a bankváltás rögös útjára tévedjenek. Persze a bankok sem törték magukat, hogy kedvezményekkel, akciókkal magukhoz csábítsák a kisebb forgalmú cégeket. Nem traktálták őket akciós hitellehetőségekkel, sem egységes díjcsomagokkal, melyek megkönnyítették volna a hitelintézetek közti összehasonlíthatóságot.<BR>A tapasztalat egyébként is azt mutatta: ahol alacsonyabb a havidíj, ott a tranzakciós díjszabás jóval magasabb, és vica versa. Kivételt talán csak az internetbank jelentett, amely a legtöbb pénzintézetnél jóval olcsóbb, mint a hagyományos, bankfióki ügyintézés. Ennek oka, hogy a bankok igyekeznek átterelni ügyfeleiket azokra az ügyintézési csatornákra, amelyek neki magának is kevesebb pénzébe kerülnek. Márpedig a legkisebb kiadást a teljesen elektronizált bankolás jelenti, ahol nincs szükség munkatársra, szemben a hagyományos, bankfióki ügyintézéssel.<BR>Az idők azonban változnak, s a bankok is felismerték: a közel 800 ezres bejegyzett gazdasági szervezet nagy részét az egyéni vállalkozók, illetve a kkv-k teszik ki, s gazdasági súlyuk is egyre meghatározóbb az évek során. A megindult folyamatoknak köszönhetően a pénzintézeteknél megjelentek a különféle vállalkozói csomagok, amelyek ugyan már bankon belül is ajánlanak különféle számlavezetési alternatívákat a cégek és egyéni vállalkozók számára, ezzel azonban még nem indult meg az igazi verseny a piacon, csak a káosz lett nagyobb.</P>
<P><B>Hiteltelenül</B></P>
<P>A legtöbb csomagról hamar kiderül, hogy valami turpisság rejtőzik benne. Az ingyenes átutalásokat tartalmazó díjszabásban például eleve benne foglaltatnak a tranzakciós költségek, az alacsony havidíj mellett pedig lehet, hogy komoly pénzeket kell kifizetnünk egy egyszerű pénztári befizetésért is. Persze a kondíciós listák és a saját vállalkozás pénzügyeinek ismeretében néhány órányi fejszámolással hamar kikalkulálható, mely bank melyik díjcsomagjával jár a cég a legjobban. De akkor még ott áll a hitelezés kérdése, ami továbbra is fehér folt a kondíciós listák térképén.<BR>A hitelkondíciókat minden bank saját hatáskörben, egyedileg állapítja meg minden vállalkozás számára, ami a kockázati tényezőket figyelembe véve nem túl meglepő. A kisvállalkozásra hatalmas teherként nehezedhet egy-egy pénzhiányos időszak, ám épp a kisebb forgalmú, néha pénzszűkébe kerülő cégek azok, amelyeknek nem szívesen hiteleznek a bankok. Számukra megoldást jelenthet a Széchenyi-hitel, ám ez egyrészt rögvest behatárolja a választható pénzintézetek számát, másrészt a tapasztalatok alapján nem is olyan könnyű megszerezni és felhasználni, mint az elsőre tűnhet. A Széchenyi-kártyához bevont bankoknál új folyószámlát kell nyitni, megfelelő forgalmat generálni ahhoz, hogy lehívható legyen a hitel. </P>
<P><B>A nagyhal jobban jár</B></P>
<P>A középvállalati réteg egyes szereplőit az előbbiekkel szemben akár a direkt marketing eszközeit is bevetve, azaz személyes megkeresés útján próbálják becsábítani ügyfeleik közé a hazai pénzintézetek. A nagyobb cégeknek természetesen a kedvezmények jóval szélesebb skáláját fel is tudják kínálni: private banking rendszerű ügyfélkezelés, cash pool és persze előnyös hitellehetőségek. A Széchenyi-hitel kamatlába például a 3 havi budapesti bankközi forinthitel-kamatláb (BUBOR) aktuális szintje, plusz három százalék, valamint az egyes kezelési jutalékok, igénylési költségek. A nagy forgalmú vállalatoknak viszont nem elérhetetlen a BUBOR + 1 százalék kamatú hitel sem, amelyek így mindenképpen helyzeti előnyben vannak a kisebb cégekkel szemben. A kedvezményes banki hitellehetőségekre természetesen jó magyarázatot ad a nagyobb vállalatérték által megtestesített alacsonyabb kockázat, ám egy jó ügyfél megszerzése ugyanilyen fontos a hitelintézetek számára.<BR>Bármily kecsegtetők is a bankok ajánlatai ugyanis, a középvállalatok már meglehetősen fontosnak tartanak olyan "mellékes" tényezőket is, mint a bank vagy az esetleges anyavállalat mérete és renoméja, azaz - a kisebbektől eltérően - jóval finnyásabban választanak. Ráadásul egy nagyobb méretű vállalat már akár azt is megteheti, hogy "megversenyeztet" két pénzintézetet, melyik tudja számára a kedvezőbb kondíciókat kínálni. </P>
<P><B>Mit hoz a jövő?</B></P>
<P>A pénzintézetek - felismerve a kis- és középvállalkozások növekvő fontosságát - tehát harcba szálltak értük, ám ennek egyelőre az érintettek szemében látványos eredménye nincs. Egyes bankok már leválasztották a kkv-szektor pénzügyi kezelését, s teljesen új szervezeti struktúrában, új termékstandardok alapján foglalkoznak e cégekkel, a licitálás rájuk azonban még nem kezdődött el. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, a verseny két irányba indul el. A kisebb vállalkozásokat egységesített, lakossági tapasztalatok alapján összeállított díjcsomagokkal szeretnék majd magukhoz édesgetni a bankok, ami remélhetőleg a közeljövőben komoly díjcsökkenést hoz nekik, hisz a mostani feltételek mellett ezek, de főleg az egyéni vállalkozók jelentős felárat fizetnek a lakosságival megegyező szolgáltatásokért. A nagyobb cégek megnyerésére azonban épp az egyéni bánásmód, a cég igényeire szabott szolgáltatások lehetnek a megfelelő eszközök. <BR>Így vagy úgy, a bankok számára a hitelkínálat területének "liberalizációja" lehet a legjobb eszköz arra, hogy a lehető legtöbb ügyfelet szerezzék. E téren ugyanis még mindig meglehetősen konzervatív felfogás uralkodik közöttük, ám a piaci verseny rákényszerítheti őket arra, hogy egy-egy kockázatosabb ügyfelet is kiszolgáljanak némi magasabb hasznot remélve.</P>