Ha egy kft.-nek csak az egyik házastárs a tagja, és tagsági jogviszonya a házasságkötést előtt keletkezett, akkor az üzletrész - amely a társaságban a tag jogait és az őt megillető kft.-vagyonhányadot testesíti meg - a házastárs különvagyona marad. Azonban a házassági életközösség alatt az üzletrészre jutó osztalék - a különvagyon haszna - a közös vagyonba tartozik. Így a felvett osztalékból vásárolt ingatlanon a házastársak közös tulajdont szereznek függetlenül attól, hogy az ingatlan-nyilvántartásban csak a kft.-tag házastárs szerepel tulajdonosként. Az egyik házastárs szülőjétől kapott jelentős mértékű ajándék viszont a megajándékozott különvagyonába tartozik, ezért az ajándék pénzösszeg felhasználásával is megvásárolt ingatlan az ajándék pénzösszegnek megfelelő arányú tulajdoni illetősége a megajándékozott házastárs különvagyonát képezi.

A jogeset

A peres felek 1991 végén ismerkedtek meg, 1992 decemberében élettársi kapcsolatot létesítettek, 1996 nyarán házasságot kötöttek, és az életközösségük 2006 májusáig fennállt. A férj már az életközösség létrejötte előtt tagja volt egy nyereségesen működő kft.-nek, s vállalkozásából 1993 kivételével minden évben osztalékot vett fel. 1993 januárjában kamatmentes kölcsönt adott a testvérének, aki azt két részletben, 1996-ban és 1999-ben fizette vissza. 2002 nyarán pedig 10 millió forintot kapott ajándékba az édesanyjától. Ezekből a pénzekből 2002 őszén megvásárolt egy budai építési telket, amely az ingatlan-nyilvántartásban kizárólag az ő nevére került. Az ingatlanon építkezésbe kezdett, és a családi ház fel is épült a házassági életközösség megszűnése előtt.

A házassági életközösség megszűnését követően a férj a tulajdonaként nyilvántartott ingatlanra ajándékozási szerződést kötött a korábbi házasságából származó gyermekeivel arról, hogy egyenlő 1/2-1/2 arányban megszerezték az ingatlan tulajdonjogát az ő holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.

A házassági életközösség megszakadása után a feleség a házasság felbontása és a házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perben a családjogi törvény (Csjt.) alapján tulajdoni igényt tartott az ingatlan 1/2 részére tehermentesen, házastársi közös szerzés jogcímén. Arra hivatkozott, hogy az ingatlant a férj a házassági életközösség fennállása alatt vásárolta, ezért az a vagyonközösséghez tartozik, ebből következően a férje és a gyermekei között létrejött ajándékozási szerződés vele szemben hatálytalan. A perben arról nem tudott nyilatkozni, hogy az ingatlan vásárlása és az építkezés finanszírozása milyen eredetű pénzből és mekkora összegben történt, és arról sem, hogy a férj a kft.-től milyen összegű nyereséget vett fel. Az építkezésben ő maga fizikailag sem tudott részt venni.

A férj nem ismerte el feleségének az ingatlanra vonatkozó tulajdoni igényét. Arra hivatkozott, hogy teljes egészében a különvagyonából vásárolta a telket, és építette fel a családi házat, ezért az ingatlan nem került a házastársi közös vagyonba, így a felesége nem hivatkozhat a gyermekekkel kötött ajándékozási szerződés vele szembeni hatálytalanságára sem. A perben igazolta, hogy a kft.-től 2003-ban, 2004-ben és 2005-ben milyen összegű osztalékot vett fel, és bizonyította, hogy ezeket az összegeket, a testvérétől visszakapott kölcsönt és az édesanyjától ajándékba kapott összeget teljes egészében az ingatlanra fordította.

Házassági vagyonjogi viszonyok

A házastársak között sajátos vagyoni viszonyok állnak fenn, azokat is érzelmi vonzatok szövik át. Ezért e viszonyok jogszabályi rendezésénél nem érvényesülnek szigorúan a polgári jogi alapelvek. A Csjt. azt vélelmezi, hogy a házasság megkötésétől a vagyonközösség létrejön, és a szerzett vagyon közös tulajdonba kerül, így a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és -fenntartás költségeit. Közös vagyon a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj is.

A házassági kötelék keletkezésének és megszűnésének időpontja egyértelműen meghatározható, ezeket közokiratok bizonyítják, azonban a házastársi életközösség létesítésének és megszűnésének időpontjára nem állnak rendelkezésre ilyen bizonyítékok. A házasságkötés és a házastársi életközösség létrejötte nem mindig esik egybe, és a házastársak között vitás lehet az életközösség létrejöttének vagy megszakításának az időpontja. Az életközösség kezdetét és végét, tehát a vagyonközösség időtartamát így csak mérlegeléssel lehet megállapítani, és ennek során a házastársi életközösség tartalmi elemeit (a szexuális kapcsolatot, a gazdasági együttműködést stb.) mindig gondos vizsgálat tárgyává kell tenni. Az egymással összefüggő és együttesen értékelendő gazdasági, családi, érzelmi és akarati tényezők azok, amelyek alapján az életközösség fennállta vagy hiánya megállapítható, azonban valamelyik megléte vagy hiánya még nem feltétlenül bizonyítja a házassági életközösség fennálltát vagy hiányát (például: amikor a házastársak külön háztartásban élnek, de az együvé tartozás érzése és akarata megvan, vagy a házastársak közötti szexuális kapcsolat és a gyermekekről való közös gondoskodás ellenére az egyik házastárs kinyilvánította, hogy nem kívánja az együvé tartozást).

Az életközösség létével vagy nemlétével kapcsolatos álláspont kialakítását a házastársi életközösség házasságkötéssel való létrejöttének törvényi vélelme segíti. Vita esetén azokat az okokat és tényeket kell bizonyítani, amelyek megléte a házastársi életközösség létrejöttének hiányát vagy megszűnését igazolják.

A házastársi életközösség fennállása alatt közösen vagy valamelyik házastárs által szerzett vagyon főszabályként a házastársak közös tulajdonába kerül, ha az a törvény értelmében nem képezi különvagyon tárgyát. A Csjt. értelmében különvagyon: a házasságkötéskor megvolt; a házasság alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott; a személyes használatra szolgáló szokásos mértékű, illetve mennyiségű; a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy. Az a különvagyonhoz tartozó vagyontárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgálja, és amely a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, 15 évi (a házasság megkötésétől számított) házassági együttélés után közös vagyonná válik.

A házasulók, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a házassági életközösség tartamára - közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalt szerződéssel rendezhetik, és a Csjt. rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös-, illetőleg a különvagyonba. A szerződés nem vonatkozik ingó dolgok ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént, valamint az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra.

Házassági vagyonjogi szerződés híján a házassági vagyonközösségbe tartozik például a házastársak foglalkozásából és tevékenységéből eredő jövedelme - függetlenül attól, hogy azt milyen jogviszonyban folytatják, és mi a kifizetés jogcíme -, a borravaló, a hálapénz, a hálapénz helyett kapott ajándéktárgy, a kitüntetésekért, címekért kapott anyagi juttatás, az életközösség alatt kötött jogügylettel vagy egyéb jogi ténnyel szerzett pénz, a különvagyonnak az együttélés alatt keletkezett (esedékes) tiszta haszna. Haszon mindaz a vagyoni többlet, ami a különvagyon használata vagy hasznosítása eredményeképpen keletkezik.

Az élettársi kapcsolatra is érvényes?

Napjainkban gyakori a házasságkötés előtti élettársi kapcsolat, de az is előfordul, hogy a házastársak a házasság felbontása után is együtt élnek, és közöttük élettársi kapcsolat jön létre.

A törvény értelmében az élettársak az együttélésük alatt szerzett ingó- és ingatlanvagyonon a szerzésben való közreműködésük arányában szerzenek közös tulajdont. Ha ez az arány nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít. Az élettárs különvagyonába tartozó vagyontárgyakra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a házastárs különvagyonára.

Ha a felek az élettársi kapcsolat alatt közösen vagy külön-külön szerzett és közösen használt vagyontárgyaikat a házasságkötésük után is közösen használják és kezelik, akkor vélelmezni kell a közös tulajdonba utalást. Az ítélkezési gyakorlat szerint ilyenkor a házasságot megelőző együttélés vagyonjogi vonatkozásban egységbe olvad a házassági életközösséggel, tehát a vagyonközösség kezdete a tényleges életközösség kezdete. Ez a vélelem nem alkalmazható arra a vagyonra, amely a Csjt. szabályai szerint különvagyonnak minősül.

A volt házastársaknak a házasság felbontását követő élettársi kapcsolatát azonban a bírói gyakorlat nem tekinti a házassági vagyonközösség folytatásának. A házassági életközösség megszakításával a házassági vagyonközösség is megszűnik, és az élettársi kapcsolat alatt keletkezett vagyon elszámolására az élettársak vagyonszerzésére irányadó szabályokat kell alkalmazni.

A házassági életközösség ideje alatt keletkezett vagyon a Csjt.-ben megfogalmazott vélelem szerint a házastársak osztatlan közös tulajdonát képezi, azonban lehetőség van annak bizonyítására, hogy az mégis valamelyik fél különvagyona. Ezt az a házasfél köteles kétséget kizáróan bizonyítani, aki a törvényen alapuló vélelmet meg akarja dönteni. Az ismertetett perben tehát a férjnek kellett ezt bizonyítania.

Mikor és hogyan szüntethető meg a házastársi vagyonközösség?

A házassági életközösség fennállása alatt a vagyonközösséget a bíróság csak fontos okból, de bármelyik házastárs kérelmére megszüntetheti.

A házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér, és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását. Ennek során igényelni lehet a közös vagyonból a különvagyonba, illetőleg a különvagyonból a közös vagyonba történt beruházások, továbbá a kezelési és a fenntartási költségek megtérítését is. Nincs helye megtérítésnek, ha a kiadás a lemondás szándékával történt. A közös életvitel körében elhasznált vagy felélt különvagyon megtérítésének csak különösen indokolt esetben van helye.

A házastársak vagyonrészét a közös vagyonból és a meglevő különvagyont is lehetőleg természetben kell kiadni. Ha ez bármely okból nem lehetséges, vagy számottevő értékcsökkenéssel járna, a megosztás módját vita esetében a bíróság állapítja meg. A hiányzó közös, illetőleg különvagyon megtérítésének nincs helye, ha a házassági életközösség megszűnésekor nincs közös vagyon, és a megtérítésre köteles félnek különvagyona sincs.

Mi az ingatlan jogi sorsa?

Az ismertetett perben a férjnek kellett kétséget kizáróan bizonyítania, hogy a telek megvásárlásához és az azon álló felépítmény létesítéséhez teljes egészében a különvagyonát használta fel.

Helyesen hivatkozott arra, hogy közvetlenül az élettársi kapcsolat keletkezését követően (egy hónapon belül) a testvérének kölcsönadott készpénz a különvagyona volt, mert az élettársi kapcsolat alatt ilyen összeget nem szereztek, így a házastársi vagyonközösség alatt kamatmentesen visszakapott kölcsönösszeg a különvagyonát képezi. Helyes volt a jogi álláspontja abban is, hogy az édesanyjától a házastársi életközösség fennállása alatt kapott jelentős összegű készpénz a különvagyonához tartozik, ugyanis a szülők vagy más közeli hozzátartozók az ajándékkal eredetileg is csak a gyermeket (vagy a közeli hozzátartozót) kívánták segíteni, és a támogatás csak közvetve érintette a megajándékozott házastársát is. Így az ajándék, valamint az annak helyébe lépett vagyontárgy (a jelen esetben a telek) a hozzátartozó különvagyona. Az alkalmi ajándékok az alkalomtól függően tartoznak közös vagy külön vagyonba (például a házassági évfordulóra vagy a név- és születésnapra kapott ajándék).

Téves azonban a férj jogi álláspontja a társasági részesedésből befolyt osztalék tekintetében, ugyanis a Csjt. értelmében sem az osztalék, sem az osztalékon vásárolt ingatlan nem képezi a különvagyonát.

Nem volt vitás a perben az, hogy a férj a kft.-üzletrészét az élettársi kapcsolatának a kezdete előtt szerezte, ezért az a különvagyonához tartozik. A részesedésnek az a haszna viszont, amely a házassági életközösség vagy az abba vagyonjogi szempontból beolvadó élettársi jogviszony fennállása alatt keletkezett, már a házastársi közös vagyonba tartozik. Ilyen haszon a tag házastársat az üzletrésze alapján megillető osztalék. Az osztalékra való jogosultságot nem a kft. nyeresége, hanem az annak osztalékként való felosztására vonatkozó taggyűlési határozat teremti meg. Mindezek alapján az osztalék közös- vagy különvagyoni jellegének megítélése szempontjából annak van jogi jelentősége, hogy a tag házastárs osztalékra való jogosultsága a házastársi életközösség ideje alatt keletkezett-e vagy sem, vagyis hogy a nyereségfelosztásról döntő taggyűlési határozat meghozatalára a házastársi életközösség fennállása alatt került-e sor.

Általában a nyereségfelosztásról döntő taggyűlés és az osztalékfizetés időpontja elválik egymástól. Ezért a különvagyon életközösség fennállása alatt "megszerzett, illetve esedékessé vált" hasznának a megítélésénél alkalmazni kell azt az általános jogelvet, hogy ha a haszonra vonatkozó tulajdonjog megszerzésének és az arra vonatkozó jogcím keletkezésének az időpontja elválik egymástól, akkor a jogcím keletkezésének időpontját kell a szerzés időpontjának tekinteni.

A férj tehát a perbeli ingatlan megszerzéséhez a különvagyonából származó és továbbra is a különvagyonába tartozó pénzeszközök mellett a házastársak közös vagyonának minősülő osztalékot is felhasználta, így az ingatlanon a házastársaknak - az egész ingatlan értékéhez viszonyítottan a közös vagyon értékének és a férj különvagyona értékének arányában - közös tulajdona keletkezett, ezért a feleség a perben követelheti a házastársi vagyonközösség megszüntetését. A házastársi közös tulajdon létrejötte szempontjából nincs jogi relevanciája annak, hogy a feleség az építkezésben személyesen nem működött közre, és annak részleteiről sem bírt tudomással.

A Csjt.-ben megfogalmazott vélelem alapján a házastársi életközösség fennállása alatt létrejött tulajdonközösségből eredő tulajdoni igény kizárólag a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában, tehát a másik házastárssal szemben érvényesíthető. E jogviszonyban is elenyészik a tulajdoni igény érvényesíthetősége akkor, ha a házastárs a vagyonközösséghez tartozó ingatlan tulajdonjogát érvényes szerződéssel harmadik személyre ruházza át.

A perbeli ingatlant a férj a házastársi életközösség megszűnését követően átruházta a korábbi házasságából született gyermekeire, ezért a feleség a perbeli ingatlanra vonatkozó tulajdoni igényét már nem a Csjt., hanem a polgári jog általános szabályaira alapítottan érvényesítheti sikeresen.