Perverz társadalmi szerződés cinkosai vagyunk

Egy nappal a korrupcióellenes világnap után rendezte meg az Átláccó Fesztivált a Transparency International (TI) magyarországi szervezete. Ezért a nap folyamán többször is előköszönt az "emlékezés" szó, ami mintha nemcsak az egy napos csúszásra utalt volna, hanem szimbolikus jelentéssel is telítődött: hiába nagy a korrupció, megfékezését mintha már senki nem látná reális lehetőségnek. Nagy a társadalomban az "apátia" és talán ez lehet az oka, hogy nagy a "demokrácia- és jogállamiságdeficit" is, fejtegette felvezetőjében az esemény moderátora, az országos lefedettségű televíziózásból kiszorult Kálmán Olga.

Az EU-n belül is "óriási tagállami különbségek vannak" a korrupció mértékében, mondta Arató Krisztina, a TI kurátora, ám Gilles Pelayo, az Európai Bizottság Európa a polgárokért programjának vezetője inkább elmosta a különbségeket: "Nincs nyugat-kelet megosztottság ebben, minden EU-országnak vannak integritásbeli problémái."

Perverz társadalmi szerződés: apátia & véleménybuborék

"Perverz társadalmi szerződés van kialakulóban" - mondta Martin József Péter, a TI magyarországi részlegének igazgatója, mely szervezet eredményekben (publikált adatokban) és támadásokban (sorosozásban) gazdag évet zárt. A perverzitást illusztrálandó, Martin az Eurobarometer felmérését idézte: száz emberből Magyarországon csak 35 tartja elfogadhatatlannak a korrupciót. Ez a második legalacsonyabb ráta az EU-ban. Finnországban például 84 százalék a korrupciót helytelenítők aránya.

A cégvezetők negyede természetesnek tartja a megvesztegetést

A cégvezetők közel 40 százaléka szerint az üzleti életben gyakori jelenség a vállalati visszaélés. Magyarországon minden ötödik válaszadó úgy véli, iparágában elterjedt gyakorlat a vesztegetés, ami felülmúlja mind a régiós országok, mind a fejlődő piacok átlagát.

Persze ennek nálunk hagyományai vannak, elegendő felüteni egy-egy Móricz vagy Mikszáth könyvet, szemléletesen írnak az urambátyámkodó mutyizásról, aminek mai megfelelő csókos/haveri kapitalizmust (crony capitalism).

A magyar polgárok részéről van egyfajta "cinkos-cinikus-beletörődő attitűd a korrupció felé. Valós vagy vélelmezett félelmekből kiindulva csökken a civil kurázsi" - mondta Martin.

"A demokrácia fizetőeszköze a szabadság, de egyre kevesebb a szabadság, veszélyben a sokszínűség az Európai Unióban egyedülálló központosítás miatt..." - fogalmazott Martin. Nemcsak a sokszínűség van visszaszorulóban, hanem a párbeszéd is. Mindegyik kormánypárti politikus, akit meghívtak a rendezvényre, visszautasította a párbeszédet és megjelenést. (Nem tudni, hány személynél és pontosan kiknél próbálkoztak - pedig az lett volna az igazi transzparencia, ha Martin megnevezi őket. Ahogy az angol mondja: naming and shaming. Megnevezéssel megszégyeníteni.)

"Véleménybuborékban" élünk, az emberek pártszimpátia alakítanak ki véleményt a korrupciós esetekről.

Ingerküszöb és legyintés: "Az előző kormányok is loptak!"

"A közbeszerzés nem mondható egy tiszta elméjű polgár esti olvasnivalójának", viccelődött Gilles Pelayo. Vagyis nem érdekli, sőt mi több, egy-egy korrupciós botrány sem feltétlenül háborítja fel az átlagembert. Vagyis nem üti meg az "ingerküszöbét", mely kifejezés némi feszültséget indukált a panelbeszélgetés résztvevői között.

Hadházy Ákos független képviselő -aki bevallotta, hogy nem nagyon jár be az Országgyűlésbe, mert alapvetően hiábavalónak tartja a kétharmados többség miatt - úgy véli, a korrupció igenis megüti a nép ingerküszöbét, a közvéleménykutatásokból megmutatkozik, hogy tudnak korrupciós esetekről és dühíti őket a korrupció.

Van korrupció, de senkit sem érdekel

Az elmúlt évben keveset változott a magyarországi korrupció megítélése. Nőtt ugyan azon cégeknek az aránya, akik rendszeresesen felmérik a működésükből fakadó kockázatokat, de a korrupciós kockázatok és a cégen belüli visszaélések feltárására a cégek 60 százaléka továbbra sem fordít figyelmet.

Állatorvosként egy iskolai példát említett: egy professzor leszidta a tanítványát, amiért olyan gyógyszert adott be egy öreg lónak, amelytől az kis híján kimúlt. A férfi a végeredménnyel igazolta tettét: "Meggyógyult, nem?" "Igen, de nem mindegy, hogy azért gyógyult meg, mert ezt a gyógyszert adtad neki, vagy annak ellenére." Hát így vagyunk valahogy a korrupció megítélésével is. "Nem azért nyer a kormány, mert nem zavarja az embereket a korrupció. Nem hülyék az emberek, csak hülyítik őket" a közmédiában, amit "törvényileg ki kell venni a kezükből" - körvonalazta következő küldetését Hadházy.

Szembe kell vele nézni, hogy vidéken is "a politika a meggazdagodás útja, a atársadalmi felemelkedés módja. Ha szerencséd van, ki tudod mosdani magad belőle. Vagy nem. És az embereknek fogalmuk sincs, hogy lehetne ezt megakadályozni. Ezért maradtak érintetlenek régi helyi politikusok" - magyarázta Hadházy.

A kulcs nem feltétlenül az apátia, hanem talán az a közvélekedés, hogy nemcsak most lopnak, az előző kormányok is ezt tették. Ezt már Kálmán Olga pedzegette. Vagy lehetséges, hogy a korruptság valamiféle zsigeri dolog nálunk? Valahogy ilyesfajta tanulság érződött egy anekdotából: ha Hollandiában a villamoson az ellenőr bliccelőt fog, az utasok az ellenőrrel szimpatizálnak. A 4-es/6-oson ez már aligha van így, mondta az egyik felszólaló.

Szó sincs arról, hogy egyfajta fatalizmusnak kéne átadnunk magunkat e kérdésben, de ne áltassuk magunkat azzal, hogy ha kilövünk egy-két korrupt alakot, a rendszer rögtön helyreáll, hangzott el egy vélekedés.

Kiskorrupció, nagykorrupció

Ahogy Hofi Géza mondta a pártállami időkben: "Korrupció az, amiből kihagynak engem." Mert a nagyok csinálják. Nagyban. Ez a fehérgalléros bűnözés. De vajon létezik-e kiskorrupció és nagykorrupció, feszegette a dilemmát Kálmán Olga, aki meg is válaszolta saját kérdését: a jogászok szerint létezik különbség, mert más "letöltendő jár" a korrupció mértéke szerint. De erkölcsi értelemben egyenlően mérendő, mindenfajta korrupció korrupció.

Nem bírjuk a korrupciót – de az ajándék, az más

Globálisan tízből négy cégvezető elképzelhetőnek tartja, hogy akár etikátlan eszközökhöz is folyamodjon cége pénzügyi terveinek teljesítése érdekében. Általános elvárás az átláthatóság, de a magyar vezetők jelentős része szerint egy kis ajándék azért még belefér…

Balázs Péter, aki egy évig külügyminiszterkedett a Bajnai-kormány végén, remek, szabatos beszédben vázolta a válságtüneteket, de a bullshit barométerem megmozdult, amikor azt állította, hogy az Antall- és Horn-kormány tulajdonképpen makulátlan volt, "piszkos pénz nem ragadt hozzá." (Balázs csak annyit jegyzett meg, hogy a privatizációt később vitatták.)

Mert azért ne feledjük, hogy Antallék idején üzletelhetett Budapesten Szemjon Mogiljevics, s az ezt lehetővé tevő esetleges kenőpénzek a politikai elit felé még mindig találgatások tárgyai. A Horn-kormány idején pedig ott van az Energon-ügy, az államkasszát milliárdokkal megkárosító olajszőkítés.

Arról nem is beszélve, hogy "1998-ban megbukott egy kormány, mert volt egy Tocsik-ügy", vetette közbe a közönség soraiból Bojár Gábor milliárdos, a Graphisoft alapítója. Mire Kálmán Olga: "De ez már történelem". Vagyis a korrupciós ügyek ma sokakban nem verik ki a biztosítékot.

Balázs másik problematikus kijelentése az volt, hogy a kommunizmusban "nem voltak nagyok a tétek, s az előnyökért "nyújtott viszontszolgáltatások sem", legfeljebb egy öröklakás, egy autó, egy előléptetés. De ez csak utólagos optikai csalódás, ha egy-egy oligarcha mai vagyonához viszonyítunk. Ezekért a lakásokért, állásokért, kocsikért, külföldi kiküldetésekért akkor is szépen meg kellett alkudni és korrumpálódni. (A panelbeszélgetésben volt is, aki vitatta Balázs eme értékítéletét.)

Mennyit kell visszaosztani?

A TI rendezvényéből igazából a számok voltak hiányolhatók. Inkább csak Balázs Péter egykori külügyminiszter, a CEU tanára szolgált néhány adalékkal nyitóelőadásában:

2009-2016 között 15-24 százalék volt a "korrupciós járadék".
"Hallottunk 90 százalékos igényről is", mondta Balázs a pénzvisszaosztásokkal kapcsolatban.
A Paks bővítéséhez kapcsolódó szerződéseknélt 600-960 milliárd forintra taksálják a mutyit.
A korrupció miatt a GDP 3-4 százalékának elpocsékolása történik.

Célzott pályáztatás

Több felszólaló is hangoztatta azt a szempontot, hogy erős középosztály nélkül az ország melegágya a korrupciónak. E megtakarításokkal, tartalékokkal rendelkező, stabil polgári középosztály hiányzik (ez a rendszerváltás azóta sem korrigált hibájának tekinthető), s folyamatosan egyre szélesebbre nyílik a vagyoni olló.

Nagy Gabriella, a TI munkatársa szerint a "közbeszerzés leszűkíti a kört, aki megfelel a kritériumoknak", a többi meg nem kerül a húsosfazék közelébe. Ha jól belegondolunk, a korrupció tehát a befutók és a lemaradók közötti szakadékot tágító, a jelenséget önmagát továbberősítő visszacsatolás. Vagyis ördögi kört teremt, bár ez így nem hangzott el az előadásokon.

Jól mutatta a közbeszerzés körüli furcsaságok hatványozottságát egy anekdota: az egyik nagy tenderen nem kértek referenciát alapfeltételként a jelentkezőktől. Mivel ez önmagában gyanús, a Transparency International utánakérdezett a dolognak, amire azt a választ kapták, hogy azért nem alapfeltétel a releváns projektreferencia, mert akkor csak a(z akkor Simicska érdekeltségként működő) Közgép Zrt. pályázhatott volna. Vagyis a korrupciógyanús kritériumhiány valójában a korrupciót elűző eszköz volt ebben az esetben.

"Visszautasíthatatlan ajánlat"

"Teszek neki egy ajánlatot, amit nem tud visszautasítani", szólt a híres aranyköpés a Keresztapa című filmben. Aztán a filmstúdió vezetője úgy ébredt egy nap reggel, hogy kedvenc lovának levágott fejét találta az ágyában. Miközben ő szépeket álmodott, este csendben odacsempészték. Máris el volt intézve a maffiabarát énekes szerződtetése az aktuális szuperprodukció főszerepére. (A hollywoodi legenda szerint ez Frank Sinatrára és a Most és mindörökké című filmre volt utalás.)

Amit én személy szerint hiányoltam a diskurzusból, az a NER-lovagok cégfelvásárlásai. Amikor mondjuk egy kormányközeli vállalkozó vételi ajánlatot tesz egy jól menő cégre vagy cégcsoportja, majd amikor a tulaj közli, hogy a cége nem eladó, az oligarcha a politikai hátszelét kihasználva elkezd félre nem érthető célzásokat tenni, hogy muszáj eladni neki a vállalkozást, különben... A közösségi médián kommentekben elő-előfordulnak ilyen sztorik.

Ez vajon korrupciónak számít-e? Hát, hatalommal való visszaélés, az talán illik rá. De szinte sosem bizonyítható, hacsak nem készül hangfelvétel az ominózus beszélgetésről az önjelölt felvásárló tudta-beleegyezése nélkül. (Ami elvileg önmagában jogellenes aktus, ha jól tudom. Ami szintén pofon a korrupció elleni harcnak.)

A Piac & Profit egyik konferenciáján is elhangzott egy olyan mondat, hogy mai magyar vállalkozói rétegben létezik az a félelem, hogy "csak ne legyen egymilliárd forintnál nagyobb az árbevételem, mert akkor észrevesznek." Martin József az Átláccó Fesztiválon a Piac & Profitnak azt mondta, hallott róla, hogy már egymillió eurós (325 millió forintos) adózás előtti éves árbevételnél (EBITDA) létezik ez a bekebelezési frász - vélhetően nem ok nélkül.

Tagállami felelősségre vonás lehetősége

A magyar lakosság társadalomtudatos tagjai számára 2018 a Sargentini-jelentés éve lehetett. "Lengyelország ellen az Európai Bizottság indította az eljárást, Magyarország ellen a Sargentini-jelentés eredményezte. Jog és politika határán lévő eljárásról van szó, melyben a végső döntéshozó a Tanács", mely az EU-tagállamok kormányfőit és az Európai Bizottság elnökét tömörítő uniós intézmény, magyarázta Arató Krisztina, a TI kurátora.

Magyarországon működő cégekben is vannak büntetett orosz oligarchák

Nagy-Britannia eddig orosz oligarchák biztos menedéke volt, de a mérgezési ügy és amerikai figyelmeztetések ezen változtattak, London nem maradhat az orosz pénzmosás egyik központja. Az amerikai szankciók árnyat vetnek az Ausztria és Oroszország közötti szoros gazdasági és politikai kapcsolatokra is.

"Politikai akarat kell ahhoz," hogy Brüsszel és Strassbourg "megállítson néhány tagállamot a jogállamiság erodálódásának lejtőjén... Az ügyészség pártos működés egyértelmű jeleit mutatja", mondta Martin, aki utalt rá, hogy a Fidesz-kormány államosította a dohánykiskereskedelmet, a kaszinóbizniszt, a termőföldek szétosztását, a takarékszövetkezeti szektort irányító takarékbankot, az MKB-t, és elűzött néhány külföldi tulajdonost a bankszektorból, a médiából és a kiskereskedelemből (E mondatokat a kanadai nagykövetasszony és a holland nagykövet hallgatta sajnálkozó arckifejezéssel az első sorban.)

Egyelőre nyitott kérdés, hogy a Velencei Bizottság kifogásokat talál-e a Közügyek Bíróságának létrehozásában. Fleck Zoltán jogász-szociológus, az ELTE ÁJK Jog- és Társadalomelméleti Tanszékének vezetője azt vélelmezte, hogy ez lesz, de a kormány úgy dolgozta ki a koncepcióját, hogy egy-két módosítást eszközölni fog, "be van építve ez a patron." (Körülbelül úgy, mint amikor a kedvező korhatári besorolás elérése érdekében Scorsese, Tarantino vagy Oliver Stone extradurvára vágták a filmjeiket a '90-es években, hogy a besoroló bizottságot kiengesztelendő kivegyenek néhány erőszakos részletet úgy, hogy így se híguljon fel a tartalom, s közben mégis a kompromisszumos megoldás tényének nagyszerűsége békéltesse a cenzorokat.)

Martin József Péter érdekes felvetése volt, hogy vajon a Brüsszel kötheti-e az uniós támogatások folyósítását az Európai Ügyészséghez (EPPO) való csatlakozáshoz? Erre Gilles Pelayo csak annyit mondott óvatoskodó tényszerűséggel, hogy ez nem volt eddig semmilyen javaslat része. (Értsd: nem mondta ki, hogy ez szerinte jó ötlet lenne-e vagy sem.)

Korrupció és háború nyomasztja a fiatalokat

Mára a fiatal munkaerő kevésbé hajlamos elhagyni a munkahely nyújtotta biztonságot, de jobban aggasztja őket a geopolitikai és országos konfliktusokból adódó bizonytalanság, miközben – különösen a fejlett országokban – borúlátóbbak is a jövőbeli kilátásaikat illetően. Azonban tenni is hajlandóak egy jobb világért és a kirekesztettekért, és a döntéshozóktól is elvárják ezt: túlnyomó részük szerint a valódi üzleti teljesítmény megítélésében nem kizárólag a pénzügyi mutatókra kellene hagyatkozni.

Maffiaállam?

"A korrupció nem diszfunkciója, mellékterméke a rendszernek, hanem alapeleme az extrém központosítás miatt. Magyarország a legközpontosítottabb ország az EU-ban" - mondta Martin. A maffiaállam kifejezést vagy kínosan kerülték a megszólalók vagy egyszerűen nem jutott eszükbe, a legközelebbi kifejezés a "state capture" volt Balázs Péter ex-külügyminiszter előadásában. Ez az, amikor a kétharmados többségnek köszönhetően "a fejbólintó országgyűlés törvényeket gyárt jövedelmek és vagyonok átjátszására."

A központosítás, az állami szerepvállalás felerősödése az üzleti szektorban azonban önmagában nem feltétlenül lenne problematikus. Inkább az, hogy milyen célra használják. "Lengyelországban szinte mindent privatizáltak, ami mozog, mégsem haladt Lengyelország a jogállamiság felé, Franciaországban nagyobb az állami szektor, mégsincs baj a jogállamisággal" - mutatott rá Balázs Péter.

Kollaboráló külföldi tőke

Fleck Zoltán dobta be a rendezvény egyik legmerészebb beszólását: "A külföldi tőke máshogy viselkedik otthon, mint például itt. Egy nyugati nagyvállalatnak az az érdeke, hogy alkalmazkodjon a helyszíni viszonyokhoz. Legalább a civil szervezeteket támogathatná, de nem teszi. A nyugat nagyon jól elvan a korrupt gyarmatokkal." Végül egy jó hír a négy órás szóözönből: miközben a fehérgalléros bűnözés, a nagy korrupció virágzik, a rendőrségi vesztegetés az elmúlt években jelentősen visszaszorult. Bravó!

A társadalom nyitottsága és a korrupciós kockázat

A Soros György által szellemi mentora, Karl Popper műveiből eltulajdonított "nyitott társadalom" ideájára rímelt Kertész János hálózatkutató gondolata: azokban a városokban, ahol kevesebb az emberek helyi közösségen kifelé irányuló kapcsolata, ott összezáró (bonding) társadalmi tőke nyilvánul meg, ahol sok a kifelé vezető kapcsolat, ott összetartó, áthidaló (bridging). "Nagyobb a korrupció kozkázata ott, ahol az összezáró társadalmi tőke nagyobb, és kisebb, ahol az összekötő tőke az erősebb."