Az emberek egyre többet fogyasztanak – ennek örülünk, nő a GDP, növekszik az életszínvonal. Ezt tanultuk, hogy ennek örülnünk kell, hogy a növekedést várjuk, ezt halljuk mindenhonnan. El is hisszük, hogy az a fontos, hogy a GDP emelkedjen, nem is kérdőjelezzük meg ezeket az igazságokat – kezdte a Fenntarthatósági Csúcs egyik délutáni szekciójának vita felvezetőjében Demcsák Mária, a Piac&Profit alapító főszerkesztője. A klímatudósok viszont azt állítják, hogy a nyugati típusú társadalom veszélybe sodorta a jövőnket. Azon küzdünk, hogy ne lépjük át a 2 fokos hőmérsékletemelkedést – amire egyesek szerint már nincs is esély. Ha most azonnal abbahagynánk a széndioxid kibocsátást, 200 évig tartana, amíg hatása kiürülne. A túlnépesedés is egyre nagyobb problémát okoz. Reménytelen a kormányok globális érdekek mentén való gondolkodása, az üzleti szektor pedig nem hajlandó önként lemondani a profitról. A termelés az igényekhez igazodik – vagyis amíg van kereslet a termékeire, addig nem lesz hajlandó változtatni. Tehát az igények változásának oldaláról lennének megközelíthetőek a problémák – tette fel a kérdést.
Az V. Fenntarthatósági Csúcson elhangzott előadások összefoglalóit itt olvashatja!
Ugyanakkor, tette hozzá, úgy tűnik, a GDP növekedése viszont nem hozza magával a boldogságot. Nem lettünk boldogabbak a pazarlástól – globálisan legalábbis. Az embereknek viszont szüksége van a Földre a túléléshez. Kevés ember jutott el a tudatosságnak arra a fokára, hogy felelősséget érez nem csak magáért és a családjáért, hanem a tágabb közösségéért is. Ennek a legfőbb oka, hogy sokak számára az alapvető szükségletek kielégítése is problémát okoz. De nincs időnk rá, hogy megvárjuk, amíg kritikus számú ember tudatosodik ebben a kérdésben.
A cselekvés szintjén
Az eddig megkérdőjelezhetetlen pontok nem működnek. A pénzpiac összeomlik, az időjárás megbolondul, a hitelek visszafizethetetlenné válnak, a fejlődés nem pénzben mérhető, a holnap pedig tervezhetetlenné válik. A biztosnak hitt társadalmi és gazdasági rendszerek összeomlanak – erre kellene reagálni cselekvéseinket. Elindult ugyanakkor az etikusság számon kérése: kényszerítő eszközök jelennek meg a fair bank törvénytől a környezetvédelmi előírásokig. De elegendően eredményesen működnek?
A működő megoldás az egyszerű, emberi értékek beemelése lenne az üzleti, társadalmi életünkbe – fejtette ki Demcsák Mária.
- Tisztességesnek lenni, másokra tekintettel lenni, gondoskodni, tekintettel lenni másokra olyasmi, amit otthon természetesnek gondolunk, a legtöbb ember a magánéletében eszerint cselekszik, de valahogy az üzleti és nyilvános életünkben, a társadalommal és a környezettel szemben nem érezzük ezt annyira alapvetőnek – fogalmazott.
Vissza kell térni az egyszerű emberi értékekhez és tudatosítani a haszon és a hasznosság fogalma közötti különbséget! A hasznosság a társadalomhoz, a haszon pedig a gazdasághoz kötődő fogalom. A kettő között éppúgy hidat kell képezni, mint a társadalom és gazdaság között.
Az etika és a fenntarthatóság összefügg! De milyen az etikus gazdaság? Nem káros az egyénre, a társadalomra és a környezetre – tehát mindhárom területre egyformán tekintettel van! Nem a mindenáron való haszonszerzés motiválja, hanem a fentiekre tekintettel működik.
Hajnal Klára a Pécsi Egyetem docense a beszélgetésben ugyanakkor hangsúlyozta, nem ért egyet azzal a felvetéssel, hogy a Föld ne kérne az emberekből. Szüksége van a Földnek az emberre, csak nem olyanra, amilyenek most többségben vannak.
Rúzsa Ágota a SOL Magyarország elnöke azt hangsúlyozta, hogy az egymást támogató együttműködés újabb kreativitást termel ki, ami csodálatos. A szeretet fontos, de nem mint érzelmi kategória, hanem az élet támogatásának elengedhetetlen feltétele. Ott van élet, ahol megvan az a kohézió, amit szeretetnek is hívunk időnként. Egy felmérés szerint azon kis cégeknél, ahol ez a szeretetteljes együttműködés létezik, ott magasabb az innovációk aránya. A közösség közös gondolkodást és közös cselekvést hoz létre, ami mindenki számára fejlődést jelent majd.
A szeretet nem spiritualitás pusztán, lehet kőkemény üzlet is – tette hozzá Horváth Anna a NESsT országigazgatója. A társadalmi vállalkozások épp azzal foglalkoznak, hogy olyan üzleteket hozzanak létre, amelyek valamilyen kritikus társadalmi (vagy környezeti) probléma megoldásában működjenek közre. A problémák megoldásához azonban nem támogatásra, hanem piaci alapon működő fennmaradásra koncentrálnak. Tehát piaci alapú tevékenységet végeznek, amely azonban mérhető és követhető pozitív társadalmi hatást vált ki –például segíti a foglalkoztatást, megélhetést biztosít olyanoknak, akik máshonnan nem jutnának ilyenhez. Ezen cégek esetében az üzleti modell része a pozitív társadalmi hatás kiváltása. Ez a mozgalom 17 éve van jelen Magyarországon, a NESsT munkájának eredményeként. Vagyis a fent említett haszon és hasznosság a társadalmi vállalkozásokban ért össze – tette hozzá Demcsák Mária.
Sokéves története van már a társadalmi vállalkozásoknak és régi gondolat, hogy egy vállalkozás ne ártson, de minőségi ugrás az, amit a társadalmi vállalkozások tesznek, hogy üzleti stratégiájukat a segítő tevékenység köré építik. Ahogy a civil szféra és az üzleti szféra elkezdett közeledni egymáshoz, a találkozási pontban vannak a társadalmi vállalkozások. Kiemelt Uniós prioritás a társadalmi vállalkozások támogatása, de kérdés, hogy Magyarországon ez pontosan hogyan fog megjelenni – de az Uniónak megfelelően a magyar kormány törekvése is.
Az, hogy a kisvállalatok jobban képesek a fenntarthatóság felé menni abban szerepe van, hogy ezek emberi léptékkel átlátható szervezetek – mondta Rúzsa Ágota, de mostanra a nagyvállalatok is képesek ezt átvinni a szerkezetükön. Ugyanakkor fontos tudatosítani, hogy „a társadalom az te meg én vagyunk” – tehát leszűkíteni a felelősséget a hátrányos helyzetűek segítésére még mindig polarizálás, még mindig megvan a veszélye, hogy ha emberek és cégek meg is tesznek ezért dolgokat, de nem az egész működésre érvényes szervező erőként lép be, hanem külső, kipipálandó feladat marad.
Brezovits László a Környezettudományi Intézet igazgatója szerint az etika nem más, mint a természeti törvények spontán kifejeződése az emberi tevékenységben. Ha ezek a törvények megjelennek a gazdaságban, akkor tud jól működni. Ma a gazdaság törvényei nincsenek figyelemmel a természet törvényeire – ezért bukdácsolunk. A technikai fejlődés elképzelhetetlen a természeti törvények figyelembe vétele nélkül, a társadalmi és gazdasági fejlődésnél viszont ez a kényszer nincs meg, ezért próbálkozunk másféle alapokon működni – és nem ismerjük fel, hogy miért nem sikeres.
A változás is természeti alaptörvény, semmi nem tud statikus lenni. A kérdés csak az, hogy merre változunk. Innen jön az, hogy folyamatosan növekedni kell, mert ami stagnál, az meg fog halni előbb utóbb. Azonban a növekedés a fejlődésnek csak az első szakasza! Az ember is egy darabig nő csak fizikailag, onnantól „informatikai” fejlődés van – fogalmazott Brezovits. Ezt a természeti törvényt nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni. A következő szint a rendezettség, a harmónia növekedése. A rendezettség növekedése maga a fejlődés. Ha ma megnézzük a tevékenységeinket, hogy mennyire járulnak hozzá a rendezettség növekedéséhez, látható, hogy elég gyatra a színvonal. Az üzleti életre vetítve ez azt jelenti, hogy a profitnak arányban kell állnia a rendezettség növelésével. Ha valami a környezet rendezettségét növeli, akkor ugyanilyen arányban profitálhat ebből. Ha azonban a profit a rendezettség csökkentésével keletkezik (kizsákmányolás), akkor az a természeti törvényekkel ellentétes, nem etikus és hosszú távon nem is fog működni.
Mint mondta, az etika mindenkiben kódolva van, csak társadalmi hatások ezt letompítják. De ha hagyjuk, akkor kifejlődik. De lehetőség van külső kényszert is gyakorolni, ezt a társadalomnak kéne gyakorolnia – szankcionálni azt, ha egy vállalkozás a természeti törvényekkel ellentétesen fejlődik. Brezovits László szerint a kettőnek együtt kéne működnie.
Hajnal Klára a Pécsi Egyetem docense ehhez csatlakozva az oktatás fontosságára híva fel a figyelmet, aminek a szerepe elengedhetetlen a változás elindításához. Teljes egységként kéne kezelni a társadalmigazdasági (Hajnal Klára szerint így, elválasztatlanul egyben) fejlődést. Hogy az ilyen fajta, minden szempontból etikus működés megvalósítható, arra a Mondragon Szövetkezet példáját hozta fel. Ez 1940 óta működik, kétmillió ember él szövetkezeti köztársaságként, ahol egyszerre dolgozó és tulajdonos. Egy működő példa, ahol ezt a magas szintű működést megvalósítják. Törvényben rögzítették például, hogy négyszeres különbség lehet a legmagasabb és a legalacsonyabb fizetés között.
Bognár Károly a Követ elnöke szerint a vásárlók is egyre inkább kezdik kikényszeríteni a cégek fenntarthatóbb működését. Cizellálódik a rendszer, az, hogy valaki jó áron és jó minőségben halad, az már szinte alap – a következő lépés következhet, ahol már a fenntarthatóság számít.
Fogyasztók vagyunk, nem csak négyévente szavazunk, hanem minden elköltött forintunkkal. Ezért nagyon nagy az oktatás szerepe – hangsúlyozta Hajnal Klára, hiszen át kell adni ennek tudatosságát. Bár az Unió elvileg az elmúlt évtizedben foglalkozott kiemelkedően a fenntarthatóság oktatásával, de ennek ellenére itthon egyelőre ennek semmi támogatottsága nincsen.
A fiatalok nagyon nyitottak az etika és fenntarthatóság témájára – tette hozzá Demcsák Mária, ugyanakkor hangsúlyozta, meg kell találni azokat a fórumokat, ahol a fiatalok tényleg el lehet érni ezen a terülten.
