Európában hol közösségi gazdálkodásnak, hol szerződéses gazdálkodásnak vagy szolidáris gazdálkodásnak hívják, de a filozófia mindenhol ugyanaz: a vidéki kistermelő akkor életképes, ha személyes kapcsolatot alakít ki a fogyasztóval. Az „áruért” a termelőhöz kell menni, vagy egy közeli városban kijelölt elosztópontra, adott napon. A gazdáknak nem kell néhány termény nagy mennyiségű előállítására összpontosítaniuk, fenntarthatják a változatosságot – állítja a Vidékfejlesztési Szaktanácsadók Országos Szövetsége. Miközben biztosított a megélhetésük, hozzájárulnak a fenntarthatóbb mezőgazdasági struktúra kialakításához is: elkerülhető a monokultúrás termelés, nincs szükség vegyszerekre, sem a GMO növények bevonására.
Fogyasztó és termelő közösen viselik a felelősséget: a földtől és az időjárástól függően lesz hét, hogy a kosárban több lesz, lesz, hogy kevesebb. Az ilyen együttműködések lényege a partnerség, kevésbé a vevő–eladó reláció. A közösségi mezőgazdaságnak hosszabb távon sem célja a nagyüzemi termelés, sokkal inkább a korábban haszontalan földek művelésbe vonása, illetve a kisebb termelők – és így a falvak – fenntartása.
Előre fizet, frisset kap
A közösségi termelésben leginkább a családi gazdaságok vesznek részt. Az előre rendezett eladásnak köszönhetően egyetlen kereskedelmi csatornán keresztül értékesítenek, se piacolás, se felvásárlókkal való küzdelem nem terheli őket. Állami támogatás sehol nem segíti ezt a gazdálkodási formát, a gazdák mégis az átlagnál magasabb jövedelemre tehetnek szert.
Ökotanya hat hektáron
– Áttekintettük a meglévő területünk termőképességét, az itt életképes helyi fajtákat, utánanéztünk, mennyi egy család átlagos fogyasztása – mondja Kiss-Kovács Orsolya, a kertészmérnök végzettségű pár hölgy tagja. Adatokat tudtak szerezni a francia AMAP-tól, a kistermelői mezőgazdaságot szolgáló szövetségtől is, így kiderült, egy hektár körülbelül negyven család igényeit képes kiszolgálni. Támogatást leginkább civil szervezetektől kaptak, de induló gazdálkodóként fiatal gazdáknak szóló támogatásra is pályáztak. A közösségépítésre helyezték a hangsúlyt, a helyi Waldorf iskola a fenntarthatóság iránt eleve elkötelezett szülői közösségére kezdték építeni vásárlókörüket. Később a közeli településeken szervezett fenntarthatósági filmklubot is tartottak, és rendszeresen frissítik blogjukat is. Növekedni akarnak, hogy a birtok ne csak kettejük megélhetését fedezze, ezért azt tervezik: összefognak a szomszédos családokkal.