Az üzleti élet számos új kihívással szembesül az egyre inkább összekapcsolódó vállalati környezetben a 2015-ös Allianz Kockázati Barométer szerint. Emellett a hagyományos, listavezető ipari kockázatok, mint az üzletmenet-folytonosság és a beszállítói lánc megszakadása (a válaszadók 46 százalékánál), a természeti katasztrófák (30 százalék), valamint a tűz és a robbanás kockázata (27 százalék) aggasztják továbbra is leginkább a kockázati szakértőket. A kiber- (17 százalék) és a politikai kockázat (11 százalék) léptek előre a legnagyobbat a rangsorban.
Az egyre erősödő kölcsönös függőség az iparágakon belül és azok között azt eredményezi, hogy a vállalatok jobban ki vannak szolgáltatva a zavarkeltő fennakadásoknak. A negatív hatások gyorsabban megsokszorozódhatnak; egyetlen kockázat is egy sor másikat eredményezhet. „A természeti katasztrófák, illetve a kibertámadások az üzletmenet megszakadását eredményezhetik, méghozzá nem csak egy vállalatnál, de akár egy egész szektorban” – állítja Chris Fischer Hirs, az Allianz SE vállalati és ipari biztosítással foglalkozó részlegének (AGCS) vezérigazgatója. „A kockázatkezelésnek éppen ezért alkalmazkodnia kell ehhez az új valósághoz. Az összefonódások hatásainak időben történő beazonosításával a bekövetkező veszteségek megelőzhetőek vagy mérsékelhetőek. A modern kockázatok kezeléséhez alapvető fontosságú, hogy a vállalaton belül a különböző területek együttműködjenek.”
Magyarországon a vállalatvezetők kockázatkezelése is fejlődött az elmúlt években.
Új kihívások: kémkedés, adatlopás
A kockázati jelentés szerint Magyarországon a tűz és a robbanás, az üzemszünet, és az ellátási lánc zavarai, valamint a természeti katasztrófák jelentik a legnagyobb kockázatot. A top 10 félelem közé a tavalyi évhez képest négy új elem került be, a kiberbűnözéssel, informatikai hibákkal, kémkedéssel, adatlopással összefüggésbe hozható kockázatok, a környezetszennyezés, a politikai eseményekkel kapcsolatos forrongások, valamint a hitelfelvételi nehézségek. Idei évben kikerültek a top 10-es listából a piaci stagnálással, hanyatlással valamint a törvényi és szabályozási változással kapcsolatos félelmek, a válaszok alapján a cégek kevésbé tartanak a piaci ingadozástól, valamint az egészségügyi problémákkal, járványokkal kapcsolatos kockázatoktól. Három helyet léptek előre a terrorizmussal, valamint a hírnév és márkaérték romlásával kapcsolatos félelmek, viszont tavalyhoz képest a lopást, csalást és korrupciót illető aggodalmak egy hellyel hátrébb kerültek.
A kiberkockázatokat egyre nagyobb figyelem övezi, ugyanakkor a válaszadók 73 százaléka szerint sok vállalat még mindig alábecsüli a lehetséges következményeket. A másik ok a költségvetési megszorítás, ami miatt nem kellőképpen felkészültek a vállalatok a kiberkockázatok leküzdésére. Jens Krickhahn, az AGCS Németország és Közép-Európa pénzügyi szolgáltatásainak kiber- és hűségprogramjának vezetője elmondta: „Ezek a kockázatok igen komplexek. A vállalatok különböző funkcionális egységeinek kellene megosztani tudásukat a fenyegetések azonosítása és a lehetséges forgatókönyvek felvázolása érdekében. A leghatékonyabb az lenne, ha a korábban megszerzett, szétforgácsolt ismereteket összesítve, holisztikusan tekinthetnénk át a kockázatokat. Nem szabad ugyanakkor alábecsülni az emberi tényezőt sem, hiszen a munkavállalók is okozhatnak informatikai incidenseket, véletlenül vagy akár szándékosan is.”
Növekvő politikai kockázatok
A politikai, társadalmi elégedetlenség jóval nagyobb kockázatot jelent a vállalatok számára, mint a korábbi években, a globális ranglistán 9 helyet előrelépve a 9. helyet foglalja el. Az EMEA (Európa, Közel-Kelet és Afrika) régióban ma már az első 10-ben – 8. helyen – tartják számon. Brazíliában először került az első 10-be, Oroszországban és Svájcban már a top 3 kockázat közé tartozik, Ukrajnában pedig az első helyre került. Továbbá a természeti katasztrófák után ez a kockázat a második legfőbb oka a beszállítói lánc fennakadásainak. Christof Bentele, az AGCS válságkezelési részlegének vezetője szerint a geopolitikai helyzet romlik, és ez sérülékenyebbé teszi a vállalatokat. „Az országok kockázati besorolása ma már sokkal gyakrabban változik, mint régebben, ami megnehezíti a kockázatbecslést.” 2015-ben politikai feszültséget okozhat az alacsony olajár is, ami komoly költségvetési problémát jelenthet a kőolaj-bevételektől függő országokban. A következő öt év legjelentősebb kockázatkezelési kihívásai között a szakértők a politikai kockázatok és a terrorizmus leküzdését nevezték meg.
Az üzemszünet következményei még súlyosabbak
Immár harmadik éve szerepel az első 3 kockázat között az üzemszünet és a beszállítói lánc megszakadása: a megkérdezettek 46 százaléka jelölte meg ezt a kockázatot az első három között, ami évi 3 százalékos növekedést jelent. A tűz és robbanás a válaszadók 43, a természeti katasztrófák a 41 százaléka szerint jelentik a legnagyobb fenyegetést az üzletmenetre. Ezeknek a vállalatot, a beszállítókat és az ügyfeleket is érintő zavaroknak a hatásai általában felülmúlják a fizikai károk nagyságát. A jelentés szerint az átlagos, 1,36 millió dolláros üzemszünet biztosítási kárösszeg 32 százalékkal magasabb, mint a közvetlen vagyoni kár, aminek átlagos összege 1,03 millió dollár. „A vállalatok sok időt töltenek azzal, hogy felmérjék, mekkora közvetlen káruk keletkezik az üzemszünetből, azonban a beszállítókkal és a fogyasztókkal kapcsolatos kockázatokat is mérlegelni kell” – magyarázza Paul Carter, az AGCS globális kockázati konzultációs vezetője. A beszállítói láncok kockázatmenedzsmentje ma még sok multinacionális vállalatnál is hiányzik, sokan nem rendelkeznek alternatív beszállítókkal. „A beszállítói lánc gyenge pontjainak beazonosításához komplex folyamatokat kell kialakítani a vállalat különböző területeinek együttműködése révén” – magyarázza Volker Muench, az AGCS vagyonbiztosítási globális ügyviteli csoportvezetője.
Noha a globális lista első három helyét elfoglaló kockázatok az EMEA régiótól kezdve az amerikai, ázsiai, és csendes-óceáni régiókig mindenütt azonosak, így is jelentős eltérések figyelhetőek meg a rangsorban. A kiberkockázatokat például sokkal előrébb sorolták idén az EMEA régióban és Amerikában, míg az ázsiai-csendes-óceáni régióban ez nem szerepel az első 10-ben, ami csak annyit jelent, hogy a vállalatok még nem mérték fel ezen kockázatok lehetséges hatásait. A szakképzett munkaerő hiánya, valamint az idősödő munkaerő-állomány az USA-ban jelent egyre nagyobb kockázatot, ami idén először szerepel az első 10-ben. Ázsiában a vállalatok a kereskedelmi környezetben rejlő kockázatoktól és a piac stagnálásától félnek jobban, így ezek bekerültek az első 10-be.
A hajózás a versenytől, a pénzügyi szektor a szabályozás változásától tart
A földrengéshez hasonló természeti katasztrófák (42 százalék) jelentik továbbra is a legnagyobb kockázatot az építőiparban. A gyártók esetében pedig az üzemszünet (68 százalék) jelenti a legnagyobb fenyegetettséget, még inkább, mint egy évvel ezelőtt (60 százalék), ami nem csoda, ha azt nézzük, hogy például a félvezető- vagy az autógyártás esetén a hatalmas kárigények lehetősége nő. A pénzügyi szolgáltatók esetében a jogszabályi változások (33 százalék) kockázata jelenti a legfőbb veszélyt, nem véletlenül, hiszen mindenütt komoly felügyeleti beavatkozás folyik a világban. A hajózási ágazat a verseny fokozódásától (29 százalék) fél leginkább, míg a közlekedés és áruszállítás terén a lopás (47 százalék) kockázata a legfenyegetőbb a vállalatok számára.
Kettős kockázat: klímaváltozás és forradalmi technológiai újítások
Hosszú távon két kockázat dominálja az elemzéseket: a klímaváltozás nyomán kialakuló természeti katasztrófák, és az olyan forradalmi technológiai újítások, mint például a 3D-s nyomtatás és a nanotechnológia. „A vállalatok számíthatnak arra, hogy újabb forradalmi újításokkal kell versenyezniük, és ki vannak téve a klímaváltozás hatásainak, amelyek olyan kockázatot jelentenek számukra, amit nem tudnak kezelni – fejti ki Axel Theis, az Allianz SE igazgatósági tagja. – Az egyéni legjobb gyakorlatok, valamint a vállalati, iparági és regionális együttműködés hozzájárulhat a környezeti károk enyhítéséhez, a biztonságos jövő megteremtéséhez, a növekedéshez és az innovációhoz egy fenntarthatóbb világban.”
