Kicsik kontra nagyok

2017. július 05. szerda - 07:30 / piacesprofit.hu
  •    

Csatát lehet nyerni, de háborút nem, azaz a helyben aratott győzelem még nem vezet automatikusan világsikerhez – tömören így foglalható össze az elmúlt hónapok nagy sörvédő háborújának lényege. A Piac & Profit a csíki sörök összecsapása és váratlan kibékülése kapcsán feleleveníti a legemlékezetesebb eseteket a magyar cégek multikkal vívott harcaiból.

„Azok a magyar vállalkozások, amelyek bajba kerülnek, számíthatnak a magyar kormány segítségére. Azok a multinacionális vállalatok pedig, amelyek egy magyar vállalkozás kárára visszaélnek a hatalmukkal, arra számíthatnak, hogy a magyar kormány keményen fel fog lépni velük szemben” – jelentette ki Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter azután, hogy március 24-én – a hódmezővásárhelyi önkormányzati testület tagjainak társaságában – ellátogatott a Csíki Sör Manufaktúra erdélyi üzemébe, hogy a gyár magyar tulajdonosát, Lénárd Andrást, valamint a holland Heinekent megegyezésre bírja. Mint ismeretes: Romániában a marosvásárhelyi táblabíróság a január végén meghozott jogerős ítéletében betiltotta az Igazi Csíki Sör gyártását és forgalmazását a szomszédos országban. A Heineken Románia ugyanis beperelte az Igazi Csíki Sör márkanevet levédő sörmanufaktúrát, mert úgy vélte: a cég elorozta szellemi tulajdonát.

cégek

Kép: Fotolia

Ez a harc lett a végső?

A két román sörgyár pere termékük elnevezéséből eredt. A holland multinacionális vállalat még 2003-ban vezette be a román piacra a Csíkszeredán gyártott Ciuc premium (Csíki prémium) névre keresztelt sörét, ami az erdélyi magyarok körében csíki sörként terjedt el. Néhány évvel ezelőtt, 2014 végén Lénárd András cége, a Lixid Project Kft. viszont piacra dobta az Igazi Csíki Sört, amire romániai és európai jogi védelmet is szerzett. (A gyártó az Igazi Csíki Sör mellett Székely Sör néven egy másik ismert terméket is előállít. Mindkettő elnyerte a Székely termék védjegyhasználati jogát. A cég a nagy múltú csíkszentsimoni keményítőgyár telephelyén hozta létre a kézműves sörgyárat, magyar szakemberek pedig kifejezetten a manufaktúra számára fejlesztették ki a modern serfőző berendezéseket.) A marosvásárhelyi bíróságnak január végén azt kellett eldöntenie, hogy egy termék román megnevezésének védelme vajon kiterjed-e ugyanannak a terméknek a köznyelvben használt magyar megnevezésére is? A Ciuc esetében a bíróság e kérdésre igennel felelt.

Ezután a magyar kormány új fejezetet nyitott a történetben, s többfrontos támadást indított a Heineken ellen. A holland cégre nézve az egyik legveszélyesebbnek a lex Heineken törvényjavaslat bizonyult, amely akár kétmilliárd forintos büntetést vagy letöltendő szabadságvesztést helyezett kilátásba az önkényuralmi jelképek – mint például a vörös csillag – kereskedelmi célú felhasználójára. (A Heineken 1889 óta használja a vörös csillagot, amelyre középkori szimbólumként tekint.) Az Orbán-kabinet sietős törvényalkotási szándéka mögött egyértelműen a csíki sörök között kirobbant konfliktus húzódott meg, hiszen a vörös csillag korábban egyáltalán nem zavarta a kormányt, amikor stratégiai megállapodásra lépett a gyártóval néhány éve.

A másik ellentámadás a magyarországi sörgyárak működésének felülvizsgálata és szabályozása lett volna. Ezt ugyancsak Lázár János jelentette be korábban egy lakossági fórumon, mondván: a magyar tulajdonban lévő kisebb kézműves manufaktúráknak alig van esélyük életben maradni az országban működő, a piacot uraló négy nagy sörgyárral szemben, amelyeknek még a hazai vendéglősök is kiszolgáltatottak. A közöttük lévő, „a kizárólagossághoz igen közeli megállapodások ugyanis versenykorlátozó jellegűek”.

A Gazdasági Versenyhivatal 2015-ben például kénytelen volt beavatkozni a magyarországi sörpiacba. Megállapította ugyanis, hogy a Heineken, a Borsodi, a Dreher és a Pécsi Sörfőzde kizárólagos szerződések révén a maga számára tartotta fenn a hazai vendéglátóhelyek sörforgalmának összességében 43,5–44,3 százalékát. Az öt legnagyobb piaci szereplő (kiegészülve a Carlsberggel) már a 82–95 százalékát adta a HoReCa (étterem, kocsma, kisvendéglő, szálloda)-piac teljes értékesítésének. Így sem az import, sem a kisüzemi sörfőzdék nem tudtak piacot nyerni a nagy sörgyárakkal szemben a kizárólagossági kikötések miatt – summázta a vizsgálat megállapításait a hivatal.

Lázár János érveiben tehát sok igazság volt, „végsőkig való elszántságát” azonban váratlan siker koronázta: a csíkszentsimoni üzemlátogatást követően, március 27-én a harcoló felek békét kötöttek. A két cég magyar és angol nyelvű közös közleményben tudatta országgal, világgal, hogy a jövőben a Ciuc és a Csíki Sör márkanevek békésen meg fognak férni egymás mellett a piacon. A békekötésnek része lett az is, hogy minden peres ügyet megszüntetnek egymás ellen, igaz, az Igazi Csíki Sör nevéből eltűnik az „igazi” jelző. (A holland sörgyár meghátrálását viszont nem követte azonnal a lex Heineken visszavonása.)

Szendvics versus hamburger

A kis magyar sörmanufaktúra kormányerőkkel megtámogatott győzelmét azonban például az 1996-ban elindított McKIWAN’S szendvicsező már nem élhette meg: február közepén lehúzta a rolót Budapest egyik legrégebbi és legkedveltebb szendvicsbárja, amely két boltot üzemeltetett – egyet Pesten, egyet Budán. A cég a honlapján és közösségi oldalán köszönte meg a vásárlók többéves megtisztelő bizalmát és hűségét. „A szendvicsek készítését és forgalmazását befejeztük, üzleteinket bezártuk” – így szólt a lakonikus tömörségű tájékoztató. Pedig a síoktatóból lett szendvicsvendéglátós, Fehér Gábor nem akármilyen harcot vívott a világ egyik legerősebb multijával. A McDonald’sgerősebb multijával. A McDonald’gerősebb  amerikai központja néhány éve ugyanis a teljes jogi arzenálját bevetve egész pályás letámadást indított a McKIWAN’S ellen. A vita tárgya nem a hamburger vagy a sült krumpli volt, hanem a név egy része. Az amerikai gyorsétteremlánc alig titkolt célja, hogy az egész világon magáénak mondhassa a „Mc” előtagot.

Az ügy még 2009 őszén kezdődött, amikor a McDonald’s képviselői felkeresték a McKIWAN’S tulajdonosát, hogy változtassa meg cégének nevét. A multi készpénzt is felajánlott, ami részben fedezte volna a cégtáblák cseréjét. Fehér Gábor azonban visszautasította őket, mondván: közel másfél évtizede építi vállalkozásának jó hírét. A McDonald’s ezért peres úton próbálta eltiltani a McKIWAN’S-t védjegye használatától, illetve a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál kezdeményezte a védjegy törlési eljárását. Mindemellett versenyjogi lépéseket is tett, s anyagi kártérítést követelt a védjegy használatából eredő haszon miatt.

Máig talány azonban, hogy miért várt a McKIWAN’S logójának és védjegyének levédése után több mint 13 évet a McDonald’s azzal, hogy jogi útra terelje az ügyet. A multicég addigra ugyanis már több, kisebb-nagyobb hazai vállalkozással szemben lépett fel sikeresen. Ezek között voltak egyszemélyes büfék és nagyobb kifőzdék is, melyek „bűne” az volt, hogy használták az „Mc” előtagot. A McKIWAN’S ugyanakkor már 1997-ben többször is szállított a McDonald’s központjába szendvicseket üzleti találkozókra, s erről még a számlákat is eltette a tulajdonos – számolt be az esetről az egyik közéleti hetilapnak Fehér Gábor, aki még a kilencvenes évek végéről származó telefonkönyvek és Arany Oldalak másolatait is elrakta, ahol egymás mellett szerepelt a két cég hirdetése. A pereskedés évekig tartott, míg 21 esztendő után idén végleg széttörtek a magyar szendvicsüzletláncról szőtt álmok.

6 módszer, ami sikerre vihet egy induló céget
Az induló cégek sokáig csak viszik a pénzt, de nem termelnek bevételt. Hogyan lehet átvezetni e nehéz kezdeti fázison a cégeket, hogy életben maradjanak? A The Lean Startup című könyvből kiderül. Ez a Facebook vezérigazgatójának, Sheryl Sandbergnek is az egyik kedvenc üzleti szakkönyve.

Egymásba rúgtak

A magyar feltaláló, aki legyőzte az Adidast – így nevezik Oroszi Lászlót, aki a világhírű sportszergyártó vállalatot hívta perbe. A mezőgazdasági gépész végzettségű szakember még a kilencvenes évek elején kezdett bele az „irányítósávos labdarúgócipő” kifejlesztésébe: különféle bordázott felületeket ragasztott fel a sportcipőkre, és azokat próbálgatta focizás közben. Arra jött rá, hogy minél finomabbak és kisebbek a bordák, annál jobb lesz a cipő tapadása, annál pontosabban lehet vele irányítani és rúgni a focilabdát. A sok kísérletezésnek 1996-ra szabadalom lett az eredménye, amivel felkereste a martfűi Tisza Cipőgyárat: a vállalat vezetése pedig bizalmat szavazott az újításának. Két évre rá az Adidas egyik szakembere váratlanul megjelent a Tisza-parti üzemben, s az új cipő iránt érdeklődött igen élénken – a titkon remélt közös üzletből és együttműködésből azonban semmi sem lett. Majd két év hallgatás után az Adidas az ezredforduló évében előrukkolt a Predator Precision névre keresztelt irányítósávos futballcipővel. „2002-ben pedig az összes világsztár már ebben a cipőben feszített.” Oroszi László még ebben az évben pert indított szabadalombitorlás miatt az Adidas ellen.

A közel másfél évtizedig tartó pereskedésnek néhány hónappal ezelőtt, novemberben lett vége. A bíróság másodfokon is kimondta Oroszi László igazát. A győzelem anyagilag azonban nem hozta meg a remélt sikert: a bíróság által megítélt kártérítési összeg végül olyan kicsi lett, hogy még a fejlesztésre és a pereskedésre fordított kiadások sem térültek meg belőle – miközben az Adidasnak szépen bejött az irányítósávos labdarúgócipő üzletileg.

Mint ahogy ebből az esetből is látható: a magyarok nemzeti kincse, a szellemi tőke, az ötletes gondolkodás különleges szerepet tölt be a nemzetközi nagyvállalatok uralta világban. A magyar cégek érdekeinek érvényre juttatása, a kreativitás piaci hasznosítása bonyolult folyamat, melyben a multik hol szövetségesként, hol az erőfölényükkel visszaélő Góliátokként tűnnek fel. A szabadalmi jogokért vagy védjegyhasználatért folytatott játszmákban viszont a dörzsölt Dávidot sem kell félteni. Az üvegbetonként ismertté vált építőanyagot bejegyeztető Losonczi Áron is évekig húzódó pereskedés után jutott el odáig, hogy a bíróság kártérítésre kötelezte a termékét lemásoló, a világ egyik meghatározó cementipari vállalatát. A HeidelbergCement jogsértés miatt úgy döntött, hogy felhagy a termék értékesítésével, korábbi beszállítója pedig licencdíjat fizetett a feltalálónak a forgalmazott fényáteresztő építőanyagok után, de idáig hosszú jogi procedúrán keresztül vezetett az út.

A tőkeszegény magyar kisvállalkozások viszont aligha engedhetik meg maguknak, hogy évi több százezer forintot költsenek a nemzetközi oltalom fenntartására, a jogvita esetén pedig a tetemes perköltségekre. Az államnak az ötletek felkarolásában, a pénzben szegény, de kreativitásban gazdag cégek tőkéhez való juttatásában kellene élen járnia.

Gy. J.

Feliratkozom a(z) Cégvezetés & irányítás téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek