Néhány napon belül hatályba lép a határidős és opciós ügyletek kötelező jelentése, amelyet egy uniós tőkepiaci rendelet ír elő a szerződést kötő piaci szereplők számára. A tőzsdén és tőzsdén kívül kötött származtatott ügyeltek jelentési kötelezettségét a 2012-ben hatályba lépett uniós tőkepiaci rendelet (EMIR) írta elő, a 2008-as válság nyomán, hogy átláthatóbbá váljon a piac. Amennyiben az ügyletet kötő fél nem tesz eleget a jelentési kötelezettségének szabályszegés miatt felügyeleti büntetést kockáztat. Mint azt korábban megírtuk,a származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló EU-rendelet (EMIR) alapján 2014. február 12-től az összes derivatív tranzakció adatát az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) felé kell jelenteni. Eszerint minden derivatív ügyletkötést, beleértve a nem pénzügyi vállalkozások által kötött üzleteket is, előre meghatározott formátumú adatlapon jelenteni kell.
Ide tartoznak egyebek közt a devizához, kamatlábhoz, részvényekhez kapcsolódó származtatott, tőzsdei és tőzsdén kívüli ügyletek. Az új szabályozással az ESMA átláthatóbbá, egyúttal biztonságosabbá kívánja tenni a piacot, a származtatott, azaz határidős, opciós és egyéb csereügyletek 95 százaléka ugyanis jelenleg a tőzsdén kívül bonyolódik le.
Termelő vállalatoknak is kötelező jelenteni a határidős és opciós ügyleteket!
Az adatközlési kötelezettség alól csak a magánszemélyek a kivételek, a velük kötött ügyleteket a pénzintézetek csak saját nevükben jelentik le. A változás több ezer magyar céget érint, lényegében mindenkit, aki exportál, importál, devizahitellel rendelkezik, és ezekre vagy akár a vállalatcsoporton belüli tranzakciókra fedezeti ügyletet köt, vagy egyszerűen spekulatív célból származékos ügyletekkel rendelkezik.
A felkészülést a KELER tapasztalata szerint mégis sok vállalkozás és pénzügyi intézmény az utolsó pillanatra hagyta, ami veszélyezteti, hogy időben végezzenek az adminisztratív teendőkkel. Az adatközléshez ugyanis a legszükségesebb a globális azonosító kódok (ún. „Legal Entity Identifier”) beszerzése, amelyek azonosítják az ügyletben szereplő céget, ám ennek a kódnak a beszerzése két-három hétbe is beletelhet. A jelentési kötelezettséghez szükséges azonosítókat ugyanis a kódkiadásra feljogosított, nemzetközi szervezetektől lehet igényelni, amelyeknél már most torlódás és a határidők csúszása tapasztalható. „Tapasztalatunk szerint az úgynevezett LEI-kódok igénylése az egyik legégetőbb probléma az adatközlésre készülők körében” – mondta Csiszér Péter a KELER stratégiai és ügyfélkapcsolati igazgatója. Hozzátette, létezik olyan áthidaló megoldás, amellyel rövidebb határidővel is beszerezhetők az azonosítók.