Hans Mascheket,Bécs közszolgálati alkalmazottját, kérelmére 2012. július 1-jei hatállyal nyugdíjazták. 2010. november 15. és 2012. június 30. között nem jelent meg munkahelyén. H. Maschek a 2010. november 15-étől december 31-ig tartó időszakban betegszabadságon volt. 2011. január 1-jétől a munkáltatójával kötött megállapodás értelmében nem jelenhetett meg munkahelyén, miközben munkabérét továbbra is megkapta.
Maschek nyugdíjba vonulását követően munkáltatójától a ki nem vett fizetett éves szabadság pénzbeli megváltásának kifizetését kérte, arra hivatkozva, hogy nem sokkal nyugdíjba vonulása előtt ismét megbetegedett. Munkáltatója a kérelmét arra hivatkozva utasította el, hogy Bécs város illetményszabályzata értelmében a munkavállaló, aki saját maga szünteti meg a munkaviszonyát – többek között mivel nyugdíjazását kérelmezi – nem jogosult az ilyen helyettesítő juttatásra.
Jogunk van a szabadsághoz
Az Európai Bíróság ítéletében emlékeztet arra, hogy minden munkavállalót megillet legalább négy hét fizetett éves szabadság és ez a fizetett éves szabadsághoz való jog az uniós szociális jog különleges fontossággal bíró elve. E jog egészségi állapotától függetlenül minden munkavállalót megillet. Ha a munkaviszony megszűnik, és így a fizetett éves szabadság tényleges kivételére többé nincs lehetőség, annak megakadályozása érdekében, hogy e lehetőség hiánya miatt a munkavállaló számára teljes mértékben kizárt legyen, hogy a fizetett éves szabadsághoz való joggal – akár pénzbeli juttatás formájában – élhessen, az irányelv előírja, hogy a munkavállalónak joga van a pénzbeli helyettesítő juttatáshoz.
Nincs kivétel
A Bíróság ez alapján megállapítja, hogy az irányelvvel ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, mint Bécs város illetményszabályzata, amely megfosztja a ki nem vett fizetett éves szabadság pénzbeli megváltásához való jogtól azt a munkavállalót, akinek munkaviszonya nyugdíjazási kérelme folytán megszűnt, és aki e munkaviszony megszűnése előtt nem tudta felhasználni a fizetett éves szabadságát.
A Bíróság ezenkívül emlékeztet azon ítélkezési gyakorlatára, amelynek értelmében a munkavállaló a nyugdíjba vonulásakor jogosult a fizetett éves szabadság pénzbeli megváltására, amennyiben betegség miatt nem tudta felhasználni a fizetett éves szabadságát. A Bíróság hozzáteszi, hogy az éves szabadsághoz való jog kettős céllal rendelkezik, úgymint egyrészt annak a lehetővé tétele, hogy a munkavállaló kipihenhesse a munkaszerződése alapján rá háruló feladatok végrehajtását, másrészt pedig rendelkezésére álljon a kikapcsolódásra és szabad időtöltésre alkalmas idő.
Több lehet, kevesebb nem
A Bíróság egyebekben megjegyzi, hogy noha az irányelv célja, hogy a munkaidő megszervezése tekintetében a tagállamok által betartandó minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeket állapítson meg, a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a munkavállalókra nézve kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be. Így az irányelvvel nem ellentétesek azok a belső rendelkezések, amelyek az irányelv által biztosított legalább négy hétnél hosszabb időtartamú, a nemzeti jogban meghatározott feltételek mellett igénybe vehető és megadható fizetett éves szabadságot írnak elő.
Következésképpen a tagállamok szabadon nyújthatnak a munkavállalók részére az irányelvben előírt négy hetes minimális fizetett éves szabadságnál nagyobb mértékű fizetett éves szabadságot. Ebben az esetben a tagállamok azon munkavállaló részére, aki betegségből kifolyólag nem tudta munkaviszonyának megszűnése előtt teljes mértékben felhasználni a fizetett éves többletszabadságát, ezen többletidőszakra vonatkozó pénzbeli helyettesítő juttatáshoz való jog biztosítását írhatják elő. Az e jog biztosítására vonatkozó feltételek meghatározása a tagállamok feladata.
