Egy friss, az Európai Bíróság főtanácsnokától származó indítvány szerint anélkül tilthatják be a jogszerűtlenül végzett szállítási tevékenységet az uniós tagállamok, hogy erről külön egyeztetniük kellene az Európai Bizottsággal. A gyufát a bíróságnál az Uber France húzta ki, amely – a magyarhoz hasonlóan – olyan elektronikus platform működtetője, mely a megfelelő alkalmazással rendelkező okostelefon segítségével lehetővé teszi egy városi közlekedési szolgáltatás megrendelését a szolgáltatással lefedett városokban. (Magyarországon a szolgáltatást Budapesten 2016. júliusában állították le, az alkalmazás blokkolását lehetővé tevő törvény hatályba lépésének napján.)
Az UberPop szolgáltatás keretében nem hivatásos magánszemély sofőrök biztosítják saját járműveikkel az utasok szállítását. (Az Uber számára már az előző állásfoglalás is vészjósló volt.)
Az Uber France társaság ellen büntetőeljárás van folyamatban amiatt, hogy e társaság az UberPop szolgáltatás útján utasok és maximum tíz férőhellyel rendelkező gépjárművel díjfizetés ellenében történő közúti személyszállítást végző, nem hivatásos sofőrök közötti közvetítő rendszert működtet. Az Uber France azt állítja, hogy az a francia szabályozás, amelynek alapján eljárás folyik ellene, olyan műszaki szabálynak minősül, amely közvetlenül érint valamely, a műszaki szabványokra és szabályokra vonatkozó irányelv1 értelmében vett információs társadalommal összefüggő szolgáltatást. Ezen irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy közöljenek a Bizottsággal minden törvény- vagy szabályozástervezetet, amely az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást érintő műszaki szabályt ír elő. Márpedig a francia hatóságok nem jelentették be a törvénytervezetet annak kihirdetése előtt a Bizottságnak. Az Uber France ebből azt a következtetést vonja le, hogy ezért a fent említett vádak alapján nem büntethető. Az ügyben eljáró tribunal de grande instance de Lille (lille-i általános hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a francia hatóságok kötelesek voltak-e a törvénytervezetet előzetesen bejelenteni a Bizottságnak.
Maciej Szpunar főtanácsnok a mai napon ismertetett indítványában úgy véli, hogy függetlenül attól, hogy az UberPop szolgáltatás az irányelv hatálya alá tartozik-e, a tagállamok megtilthatják és szankcionálhatják az UberPophoz hasonló szállítási tevékenység jogellenes végzését anélkül, hogy a törvénytervezetet előzetesen be kellene jelenteniük a Bizottságnak. A főtanácsnok azt a helyzetet is vizsgálja, ha a Bíróság úgy ítélné, hogy az UberPop szolgáltatás az irányelv értelmében véve az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősül. E feltételezett esetben a főtanácsnok arra a következtetésre jut, hogy az a körülmény, miszerint az Uberhez hasonló közvetítő esetében megtiltják vagy szankcionálják a valamely közlekedési szolgáltatás jogellenes végzéséhez kapcsolódó tevékenység folytatását, nem minősül az irányelv értelmében vett „műszaki szabálynak”, és ezért a törvénytervezet Bizottság részére történő bejelentésének kötelezettsége ezen oknál fogva sem áll fenn.
A főtanácsnok e tekintetben emlékeztet arra, hogy a bejelentési kötelezettség többek között csak azokra a műszaki szabályokra vonatkozik, amelyek különös célja és tárgya az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokhoz való hozzáférés és e szolgáltatások gyakorlásának kifejezett és célzott szabályozása; viszont kizártak a bejelentési kötelezettség köréből azok a szabályok, amelyek e szolgáltatásokat csak hallgatólagosan vagy esetleges módon érintik.
Az tehát, hogy az UberPop gazdasági modellje összeegyeztethetetlen a személyszállító tevékenységre vonatkozó francia szabályokkal (nem hivatásos sofőrök, akik nem rendelkeznek a szállítási tevékenység gyakorlásához a francia jog szerint szükséges engedélyekkel), nem jelenti azt, hogy a szóban forgó szabályozás olyan műszaki szabálynak minősül, amely a közlekedés területén a közvetítő tevékenységeket általánosan szabályozza.
A főtanácsnok rámutat, hogy ha a jogellenes tevékenységek közvetítését tiltó vagy szankcionáló minden nemzeti rendelkezést műszaki szabálynak kellene tekinteni pusztán azon ténynél fogva, hogy e közvetítés a legnagyobb valószínűséggel elektronikus úton történik, akkor ezen a jogcímen a tagállamok belső szabályainak jelentős részét be kellene jelenteni. Ez a bejelentési kötelezettség megalapozatlan kiterjesztéséhez vezetne, anélkül hogy valóban hozzájárulna ezen eljárás céljainak megvalósításához, amelynek célja annak megelőzése, hogy a tagállamok a belső piaccal összeegyeztethetetlen intézkedéseket fogadjanak el, és amely lehetővé kívánja tenni a gazdasági szereplők számára a belső piac előnyeinek jobb kihasználását.