„Dolgozómegosztás” lenne a jövő?

2014. június 16. hétfő - 18:30 / Timár Gigi
  •    

1:1. Manapság ez a megszokott felállás a munkavállaló és alkalmazó viszonyában, kivéve egyes kivételes szakmáknál. Pedig a „megosztott munkavállaló” hatékony és költségkímélő módszer lehetne rengeteg területen.

Kép:FreeDigitalPhotos.net/iosphere

Az idősebb generációkban még sokan vannak, akik egész életüket egyetlen cégnél dolgozva töltötték el. Szépen lépkedtek előre a ranglétrán, majd a megfelelő időben nyugdíjba vonultak. Hogy ma már ez olyan ritka, mint a fehér holló, az nem újdonság. Az emberek többsége ma néhány év után munkahelyet vált. Olykor azért, mert korábbi alkalmazójánál már nincs szükség a szakértelmükre, vagy éppen saját döntésük alapján, hogy újabb kihívásokat keressenek maguknak, vagy éppen a jobb kereset reményében! A Work Force személyzeti tanácsadó cég tapasztalata szerint ugyanis jóval (akár 40 százalékkal) kevesebbet keresnek azok, aki 4-5 évente nem váltanak munkahelyet.

Tehát azt már megszoktuk, hogy valaki élete során akár számos alkalommal munkahelyet vált. Azonban a mostani berendezkedés szerint egy adott időszakban egy alkalmazott egy munkahelyhez tartozik. Persze, most is vannak azért kivételek. A tanácsadó szakmákban dolgozók esetében például teljesen megszokott és hétköznapi, hogy egyszerre több ügyfélnek dolgoznak. Ezek alapesetben nem versenytársai egymásnak, így nincs semmiféle összeférhetetlenség. Azonban a „munkatársmegosztás” akár sokkal szélesebb körben is hatékony formává válhat a közeli jövőben.

Ugyanis a cégeknek számos szakma esetében többre van szükségük, mint egy külső tanácsadóra, és nem is arról van szó, hogy fixen egy szezonban mondjuk több a feladat, ezért nyárra (vagy karácsonyra stb.) időszakosan felvenne munkavállalókat.

Anthony Onesto koncepciója szerint éppen annyi munkaerőt vehetnénk, amennyire az adott pillanatban szükségünk van. Új termék bevezetését tervezi a cég? Szükség lesz egy profi marketingesre. De nem esik ez meg minden hónapban, miért vennénk fel valakit állandó pozícióra? Lehet viszont, hogy a kampány lefutása után szükség lenne utánkövetésre, és akkor mindenki jobban járna, ha nem egy új külsős cégnek kéne beleásnia magát az előzményekbe, hanem felvenné a fonalat az, aki elindította a projektet.

Oszd meg és uralkodj!
A közösségi hálóknak köszönhetően mára bármit bárkivel megoszthatunk a világon. Ez egyrészt a túlfogyasztás korszakának végét jelentheti, sokak számára viszont a túlélés eszköze lehet. A „sharing economy”, vagyis a megosztáson alapuló gazdaság vagy együttműködő fogyasztás a különböző javak, a tudás, az erőforrások, a kapcsolati információk és az infrastruktúrák megosztását egyaránt magában foglalja. A dolog mára ott tart, hogy a Time magazin a 10 legnagyobb üzleti ötlet közé sorolja, ami megváltoztatja majd a világot, mások pedig egyenesen a következő ipari forradalomról beszélnek. Itt olvashat róla részletesen.

De nemcsak a munka, hanem például a helyszín is lehet az ok, amiért átmeneti időre lenne szükség szakemberre. Mondjuk, részt veszünk egy szakmai vásáron a világ másik felén. Vagy csak éppen át kéne szervezni az ország túlvégén lévő telephely informatikai rendszerért. Ha jobban belegondolunk, elég sok olyan feladat és kisebb projekt van minden egyes cégben, ahol nincs szükség folyamatosan valakinek a teljes, 40 órás munkaidejére, bizonyos időszakokban viszont annál akár sokkal többre is. Valószínűleg bármely vállalkozásnál lehet találni olyan feladatot, amit nagyon hatékonyan lehetne ezen a módon „kiszervezni”. Hisz végül is erről van szó: kiszervezni olyan szakterületeket, amelyekre egyelőre nincs szervezett megoldás.

Onesto – nem meglepő módon – egy online felület vizionál, ahol a szakemberek naptárjába (kvázi egy katalógusból kiválasztva) jegyezhetnék be az őket munkára megbízni kívánó cégek azokat az időpontokat, amelyekre igényt tartanának. Ha pedig több cég versenyez egy adott dátumért, annál jobb a szakembernek: valószínűleg jobb árat kap majd a munkájáért. De nem az értük folyó pozitív irányú árverseny az egyetlen ok, amiért a szakembereknek is megérné több cég között megosztani a szakértelmüket. Amellett, hogy sokkal több irányú gyakorlatot szerezhetnek, ha több céggel kerülnek kapcsolatba, ez a fajta munka jó eséllyel abban is segít, hogy ne fásuljanak bele az elvégzendő feladatokba.

A HR és jogi osztályoknak viszont össze kell kapniuk magukat, hogy biztonsággal követni tudják a megosztott munkavállalók világát – ami a tanácsadó szerint már szinte itt is van.

Alkalmazottként is lehet rugalmas

Az új Munka törvénykönyve több új atipikus foglalkoztatási formát is nevesített, amelyek között van, ami éppen ennek a rugalmas, többfoglalkoztatós rendszernek is megteremtheti a jogi alapját.

Az ún. „munkavégzés behívás alapján” a részmunkaidős foglalkoztatás egyik formája, amely napi legfeljebb 6 óra tartamú munkavégzést tesz lehetővé. – Lényege, hogy a munkavállaló a munkakörébe tartozó feladatok esedékességéhez igazodva teljesíti feladatait. A munkavégzést legalább 3 nappal korábban közölni kell a munkavállalóval.

A „munkakör megosztása” szintén a részmunkaidős foglalkoztatás egy formája, amelyben egy munkakörre több munkavállalót alkalmaz a munkáltató. A munkavállalók kötetlen munkarendben dolgozva azt vállalják, hogy saját beosztásuk szerint valamely munkavállaló teljesít a munkáltatónak, illetve egyikük akadályoztatása esetén egy másik munkavállaló végzi el a munkaköri feladatokat. A munkavállalóknak a munkabérből való részesedést is egymás között kell meghatározniuk, ennek hiányában egyenlő arányban illeti meg őket a munkabér

Szintén újdonság a „több munkáltató által létesített munkaviszony”, amely szerint egy munkakörben több munkáltató foglalkoztatja ugyanazt a személyt.

Feliratkozom a(z) Cégvezetés & irányítás téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek