Ha valamilyen juttatást adok, akkor mindenkinek egyformán kell adnom?!
Mivel az egyes juttatások kiadásához jellemzően többféle, különböző szabályt kell figyelembe venni, ezért ez az állítás így általánosítva nem is értelmezhető.
Valóban van a jelenleg hatályos személyi jövedelemadóról szóló törvényben is egy sor, mely arról szól, hogy bizonyos juttatások akkor élveznek kedvezőbb adózást, ha mindenki egyformán kapja ezeket, de ezt önmagában általánosítani sok tévedéshez vezethet.
Munkajogi alapelvek
Az egységes mértékű juttatásokra elsősorban nem is az adótörvény, hanem a munkajog ad iránymutatást.
Eszerint az azonos munkakörben, felelősségi körben dolgozó munkavállalók munkabére és juttatásai terén be kell tartanunk az egyenlő bánásmód szabályait.
Nem tehetünk különbséget tehát a juttatások terén (sem) egy személy vagy csoport valós vagy vélt
- a) neme,
- b) faji hovatartozása,
- c) bőrszíne,
- d) nemzetisége,
- e) nemzetiséghez való tartozása,
- f) anyanyelve,
- g) fogyatékossága,
- h) egészségi állapota,
- i) vallási vagy világnézeti meggyőződése,
- j) politikai vagy más véleménye,
- k) családi állapota,
- l) anyasága (terhessége) vagy apasága,
- m) szexuális irányultsága,
- n) nemi identitása,
- o) életkora,
- p) társadalmi származása,
- q) vagyoni helyzete,
- r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama,
- s) érdekképviselethez való tartozása,
- t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága)
Ezeket a szabályokat azonban az azonos munkakörben, felelősségi körben dolgozó munkatársakra kell érvényesíteni. Ahogy a munkabérnél sem szokott senkinek fejtörést okozni, hogy egy gépészmérnök más összeget kap, mint egy irodavezető, úgy a juttatások terén sem sértjük meg az egyenlő bánásmód szabályait, ha nem egyforma értékben biztosítunk számukra mondjuk cafeteria keretet.
Abban azonban jelentősen eltér a bér jellegű kifizetések és juttatások differenciálásának lehetősége, hogy míg egyes bérelemek mértékének meghatározásánál alkalmazhatunk teljesítményhez köthető kritériumokat, addig a személyi jövedelemadóról szóló törvény nem teszi lehetővé, hogy a tevékenység ellenértékeként adjuk a kedvező adózású juttatásokat.
Tehát a legtöbb béren felül adott juttatás esetén lehetősége van a munkáltatónak differenciálni olyan tulajdonságok alapján, melyek nem sértik az egyenlő bánásmódot, és nem tartalmaznak teljesítmény-kritériumot.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény 71. paragrafusa tartalmazza például a Széchenyi Pihenő Kártya és a 100.000 forintos pénzösszeg juttatásokat, melyeket 34,22% közteherrel adhat a munkáltató.
Ha valaki tüzetesen átolvassa ezeknek a béren kívüli juttatásoknak az adószabályait, akkor bizony semmi olyan utalást nem talál, amely arra kényszerítené a munkáltatót, hogy ezeket egységes mértékben adja a dolgozóinak.
A fenti munkajogi kérdéseket figyelembe véve nem lesz akadálya, hogy bizonyos munkakörben lévő munkatársak többet, míg mások kevesebbet kapjanak ezekből.
Szerencsére a kedvelt adómentes juttatások esetén sem tartalmaz a személyi jövedelemadóról szóló törvény olyan kitételeket, melyek szerint sérülne az adómentesség, ha nem minden munkavállaló egyforma mértékben kapja ezeket a juttatásokat. Így nem lesz akadálya, hogy különböző összegű juttatásokat kapjanak a dolgozók. A csoportok meghatározásánál pedig ugyanazokat a munkajogra visszavezethető szempontokat célszerű figyelembe venni, illetve a teljesítmény kritériumokat elkerülni, melyekről az előzőekben már írtam.
Az egyes meghatározott juttatások esetén két külön területtel kell foglalkoznunk, ha a csoportalkotás kérdését vizsgáljuk.
Az egyik körbe azok a juttatások tartoznak, melyeket néven nevezve sorol az adótörvény ebbe a 40,71% közteherrel adózó kategóriába.
A törvény szöveg ebben a szakaszban sem tartalmaz olyan utalást, amely arra kényszerítené a munkáltatót, hogy ezeket egységes mértékben adja a dolgozóinak. Így a korábban részletezett elvek alapján lehetséges lesz a csoportalkotás.
Van azonban itt egy speciális csoport, melyekre a munkajogi elvek betartása mellett újabb szabályra is figyelnünk kell. Ezek pedig éppen azok az egyes meghatározott juttatások, melyek nincsenek nevesítve az adótörvényben, de éppen a kiadás módja miatt kerülhetnek ebbe az adózási kategóriába. Például a csekély érték felett adott ajándékutalványok tartozhatnak ide.
Emellett kedvező adózást érhetünk el akkor is, ha egy dolgozói választásra épülő cafeteria rendszer kínálatába illesztjük ezeket az elemeket.
Itt tehát közvetlenül az adózás mértékét is befolyásolja, ha a munkáltató szabályzat nélkül, vagy nem megfelelő szabályzattal adja ki differenciáltan az ilyen juttatást (pl. a csekély értékű ajándék mértékét meghaladó ajándékutalványt)
Egyéb szabályok
Az 1993. évi XCVI. Törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról 12. paragrafusában úgy rendelkezik, hogy a pénztári hozzájárulást a munkáltató egységes mértékben kell, hogy adja a munkatársainak, és ez alól csak úgy tehetünk kivételt, hogy a dolgozó írásban lemond erről az egységes mértékű hozzájárulásról.
Így, ha valaki kap önkéntes nyugdíjpénztári, egészségpénztári vagy önsegélyező pénztári munkáltatói hozzájárulást, akkor mindenki kell, hogy kapjon, hacsak írásban le nem mond erről.
Egyedi juttatások esetén tehát a pénztári juttatásban legfeljebb úgy tehetünk munkáltatói oldalról különbséget, hogy az egységes mértéket pl. a bér százalékában határozzuk meg.
Választásra épülő cafeteria rendszerben pedig az működhet, hogy a dolgozó a juttatások választásáról szóló nyilatkozatával lemond az egységes mértékű hozzájárulásról.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a legtöbb esetben a munkáltató saját juttatási céljaihoz alakíthatja a juttatások mértékét vagy éppen a cafeteria keretet, viszont az egyes kiválasztott juttatások esetén külön meg kell vizsgálnunk, hogy milyen feltételekkel tehetjük ezt meg jogszerűen.
Fata László,
a Cafeteria Trend magazin szakértője,
a Zukunft Personal Hungary "Bérezés, Juttatás és Ösztönzőrendszerek" szakértője
