Folyamatosan érkeznek hírek arról, hogy feltörték egy-egy nagyobb szolgáltató oldalát, és kiszivárogtatták a jelszavakat. Néhány hónapja például egy olyan, 41 gigabájtos fájlt tettek közzé a Dark Weben, amely 1,4 milliárd felhasználónevet és jelszót tartalmazott olyan oldalakról, mint például a Netflix, a Last.FM, a LinkedIn, a MySpace, a Zoosk társkereső, valamint a Minecraft és Runescape játékok. (A kiszivárogtatás csak az egyik gond, nagyobb baj, hogy bárki és bármi ellophatja a jelszavunkat!)
Fontos figyelembe venni azonban, hogy számos jelszólopási esetre csak hónapokkal vagy akár évekkel később derül fény, illetve a kiberbűnözők csak bizonyos idő elteltével osztják meg azokat. Tehát attól, hogy a nyilvános adatbázisban nem szerepelnek a hozzáféréseink, még elképzelhető, hogy már ott pihennek egy-egy hacker gépén, csak arra várva, hogy visszaéljenek vele. Ezt pedig csak úgy előzhetjük meg, ha rendszeresen cseréljük a jelszavakat.
Váltani vagy nem váltani, ez itt a kérdés
Hosszú évek óta a legtöbb szakértő azt szajkózza, hogy néhány havonta célszerű lecserélni a jelszavakat, és mindig hosszú, kis- és nagybetűket, illetve számokat is tartalmazó kódokat találjunk ki. Egyes kutatások azonban arra mutattak rá, hogy ez a taktika is hordozhat kockázatokat magában. Minél gyakrabban változtatunk ugyanis jelszót, annál inkább hajlamosak vagyunk egyre egyszerűbb kombinációkat kitalálni. Ráadásul adott esetben a kiberbűnözők is könnyebben azonosíthatják a mintákat, amelyek alapján változtatjuk titkos kódjainkat.
Erős kaput az ajtók elé!
Egy egypontos bejelentkezési eszközzel a felhasználóknak csupán egyszer kell azonosítaniuk magukat a rendszerbe történő belépéskor, és ezután minden, az SSO-megoldás alá bevont szolgáltatáshoz és programhoz hozzáférnek. Ennek köszönhetően az alkalmazottaknak mindössze egyetlen felhasználónevet és jelszót kell megjegyezniük, ezért jóval kisebb az esélye, hogy túlságosan gyenge kódot választanának.
