A szolgáltatókból lesz az új netrendőrség?

2011. május 24. kedd - 19:39 / Euractiv
  •    

Az Európai Unió új copyright-szabályozásának előestéjén az érdekérvényesítő szervezetek és a digitális jogokért kampányolók amellett érvelnek, hogy az internet-szolgáltatók rákényszerítése a netes kalózkodás elleni küzdelemre valójában a cenzúra bevezetését jelenti anélkül, hogy a bíróságokat bevonnák a folyamatba.

A régen várt szellemi tulajdonjogi stratégia első tervezetét holnap, május 24-én mutatják be, a terveket véleményező lobbisták azonban egyre inkább attól félnek, hogy az EU ezzel az új szabályozással támogatni fogja azt az egyre terjedő tendenciát, hogy az internet-szolgáltatók a felelősek a kalózkodásért, ezért őket kell arra rábírni, hogy megbüntessék az ügyfeleiket anélkül, hogy akár bírókat vagy esküdteket bevonnának a folyamatba. (EurActiv.hu 2011.05.12.)

A digitális jogokért kampányoló szervezetek amellett érvelnek, hogy az EU ezzel valójában arra készül, hogy csökkentse a polgárok alapvető jogait, ezzel pedig teret nyisson az amúgy is egyre népszerűbbnek tűnő cenzúrának az Unióban.

Kényszerítik a szolgáltatókat

„Az EU elítélte Törökországot az internetes cenzúra miatt, de Törökországnak legalább konkrét törvényei voltak erről, míg a Bizottság mostani javaslatai egy törvénytelen állapotot hoznának létre" – mondta Joe McNamee a digitális jogokért kampányoló egyik szervezettől, az EDRi-től.

Az EurActiv birtokába került stratégia-tervezet, az EU szellemi tulajdonjogok érvényesítését szolgáló irányelv módosítását fogja előirányozni azzal a céllal, hogy a „jogsértéseket a forrásuknál kezelje, ezért pedig erősítse az együttműködést a közvetítők, például az internet-szolgáltatók között".

Bár az „együttműködés" kifejezés értelmezése nem világos, az internet-szolgáltatók és a jogvédő civil szervezetek azzal érvelnek, hogy ez valójában arra kényszeríti a szolgáltatókat magukat, hogy a szórakoztatóipar utasítására ellenőrizzék a weboldalakat, korlátozzák a hozzáféréseket, sőt, akár még el is távolítsák a hálózatból a háromszor kalózkodáson kapott felhasználókat.  A félelmek nem is alaptalanok: hasonló szabályozásra már volt példa Spanyolországban, Írországban, Nagy-Britanniában is.

Az Európai Bizottság azonban nem ért egyet a félelmekkel: „Nem tervezzük, hogy egyik vagy másik tagállami modellt kövessük, inkább megpróbáljuk a bevált gyakorlatokat átvenni és kifejleszteni a leghatékonyabb és legarányosabb megközelítést" – írta az EurActiv kérdésére e-mailben Chantal Hughes, a Bizottság egyik szóvivője.

A kritikusok szerint a legaggasztóbb azonban az, hogy az egyik említett, és hasonló szabályokkal rendelkező országban sincs bevonva független jogi intézmény a folyamatba, hogy eldöntse, mi az illegális és mi von maga után szankciókat. „A bíróságok bevonására szükség van a tartalom törvényességének meghatározására és fontos garanciát is jelent" – mondta Vicky Hanley-Emilsson a versenyképes távközlési vállalatok szövetségétől, az ECTA-tól.

1 millió font költség naponta

Állítólag ezzel a véleménnyel az ENSZ vélemény- és szólásszabadsággal foglalkozó jelentéstevője is egyetért. Úgy tudni, Frank la Rue két hét múlva közzé fogja tenni jelentését a kérdésről, amiben feltehetőleg kritizálni fogja azt, hogy az internet-szolgáltatóknak kell egyfajta bűnüldözési szervként fellépnie.

Az EDRI szerint védelmezni kellene az olyan közvetítőket, mint az internet-szolgáltatók, mert ezzel az intézkedéssel a hatalom valójában a cenzúra feladatát bízza rá így a vállalatokra, miközben ő maga teljesen törvényesnek tűnik.

Ráadásul maga az iparág azon is felháborodott, hogy a folyamatos ellenőrzés és szűrés óriási költségtöbbletet is jelentene: a British Telecom számításai szerint az internet-szolgáltatók üzletágának ez naponta 1 millió font kiadást jelentene naponta, ez pedig végül a szélessávú internet használatának költségeit is megemelné.

Az internet-lobbisták ráadásul azzal vádolják a Bizottságot, hogy valójában hanyag kutatási munkát végez, mert a hamisítás káros és gazdaságilag negatív hatásairól készült tanulmányokat használja fel az érvrendszerében akkor is, amikor a netes kalózkodásról beszél. A szellemi tulajdonjogi stratégiában szereplő számok pedig valójában inkább az egyes lemezvállalatok mérlegeiben mutatkozó veszteségeket ábrázolják, miközben a kalózkodás valós arányait nehéz megbecsülni.

Kelvin Smits, a művészek jogaiért kampányol Younison civil szervezet tagja elismeri, valóban nehéz bizonyítékokat találni arra, hogy hányan kalózkodnak on-line, és hogy ennek mi a gazdasági hatása. A stratégia azonban idézi a 2010-es IFPI zenei jelentést, amely szerint az EU-ban a a digitális zeneeladás csak az eladások 14 százalékát jelentik, addig ez az arány az Egyesült Államokban 44 százalék, Japánban pedig 25 százalék.