A szolgáltatókból lesz az új netrendőrség?

2011. május 24. kedd - 19:39 / Euractiv
  •    

Az Európai Unió új copyright-szabályozásának előestéjén az érdekérvényesítő szervezetek és a digitális jogokért kampányolók amellett érvelnek, hogy az internet-szolgáltatók rákényszerítése a netes kalózkodás elleni küzdelemre valójában a cenzúra bevezetését jelenti anélkül, hogy a bíróságokat bevonnák a folyamatba.

A régen várt szellemi tulajdonjogi stratégia első tervezetét holnap, május 24-én mutatják be, a terveket véleményező lobbisták azonban egyre inkább attól félnek, hogy az EU ezzel az új szabályozással támogatni fogja azt az egyre terjedő tendenciát, hogy az internet-szolgáltatók a felelősek a kalózkodásért, ezért őket kell arra rábírni, hogy megbüntessék az ügyfeleiket anélkül, hogy akár bírókat vagy esküdteket bevonnának a folyamatba. (EurActiv.hu 2011.05.12.)

A digitális jogokért kampányoló szervezetek amellett érvelnek, hogy az EU ezzel valójában arra készül, hogy csökkentse a polgárok alapvető jogait, ezzel pedig teret nyisson az amúgy is egyre népszerűbbnek tűnő cenzúrának az Unióban.

Kényszerítik a szolgáltatókat

„Az EU elítélte Törökországot az internetes cenzúra miatt, de Törökországnak legalább konkrét törvényei voltak erről, míg a Bizottság mostani javaslatai egy törvénytelen állapotot hoznának létre" – mondta Joe McNamee a digitális jogokért kampányoló egyik szervezettől, az EDRi-től.

Az EurActiv birtokába került stratégia-tervezet, az EU szellemi tulajdonjogok érvényesítését szolgáló irányelv módosítását fogja előirányozni azzal a céllal, hogy a „jogsértéseket a forrásuknál kezelje, ezért pedig erősítse az együttműködést a közvetítők, például az internet-szolgáltatók között".

Bár az „együttműködés" kifejezés értelmezése nem világos, az internet-szolgáltatók és a jogvédő civil szervezetek azzal érvelnek, hogy ez valójában arra kényszeríti a szolgáltatókat magukat, hogy a szórakoztatóipar utasítására ellenőrizzék a weboldalakat, korlátozzák a hozzáféréseket, sőt, akár még el is távolítsák a hálózatból a háromszor kalózkodáson kapott felhasználókat.  A félelmek nem is alaptalanok: hasonló szabályozásra már volt példa Spanyolországban, Írországban, Nagy-Britanniában is.

Az Európai Bizottság azonban nem ért egyet a félelmekkel: „Nem tervezzük, hogy egyik vagy másik tagállami modellt kövessük, inkább megpróbáljuk a bevált gyakorlatokat átvenni és kifejleszteni a leghatékonyabb és legarányosabb megközelítést" – írta az EurActiv kérdésére e-mailben Chantal Hughes, a Bizottság egyik szóvivője.

A kritikusok szerint a legaggasztóbb azonban az, hogy az egyik említett, és hasonló szabályokkal rendelkező országban sincs bevonva független jogi intézmény a folyamatba, hogy eldöntse, mi az illegális és mi von maga után szankciókat. „A bíróságok bevonására szükség van a tartalom törvényességének meghatározására és fontos garanciát is jelent" – mondta Vicky Hanley-Emilsson a versenyképes távközlési vállalatok szövetségétől, az ECTA-tól.

1 millió font költség naponta

Állítólag ezzel a véleménnyel az ENSZ vélemény- és szólásszabadsággal foglalkozó jelentéstevője is egyetért. Úgy tudni, Frank la Rue két hét múlva közzé fogja tenni jelentését a kérdésről, amiben feltehetőleg kritizálni fogja azt, hogy az internet-szolgáltatóknak kell egyfajta bűnüldözési szervként fellépnie.

Az EDRI szerint védelmezni kellene az olyan közvetítőket, mint az internet-szolgáltatók, mert ezzel az intézkedéssel a hatalom valójában a cenzúra feladatát bízza rá így a vállalatokra, miközben ő maga teljesen törvényesnek tűnik.

Ráadásul maga az iparág azon is felháborodott, hogy a folyamatos ellenőrzés és szűrés óriási költségtöbbletet is jelentene: a British Telecom számításai szerint az internet-szolgáltatók üzletágának ez naponta 1 millió font kiadást jelentene naponta, ez pedig végül a szélessávú internet használatának költségeit is megemelné.

Az internet-lobbisták ráadásul azzal vádolják a Bizottságot, hogy valójában hanyag kutatási munkát végez, mert a hamisítás káros és gazdaságilag negatív hatásairól készült tanulmányokat használja fel az érvrendszerében akkor is, amikor a netes kalózkodásról beszél. A szellemi tulajdonjogi stratégiában szereplő számok pedig valójában inkább az egyes lemezvállalatok mérlegeiben mutatkozó veszteségeket ábrázolják, miközben a kalózkodás valós arányait nehéz megbecsülni.

Kelvin Smits, a művészek jogaiért kampányol Younison civil szervezet tagja elismeri, valóban nehéz bizonyítékokat találni arra, hogy hányan kalózkodnak on-line, és hogy ennek mi a gazdasági hatása. A stratégia azonban idézi a 2010-es IFPI zenei jelentést, amely szerint az EU-ban a a digitális zeneeladás csak az eladások 14 százalékát jelentik, addig ez az arány az Egyesült Államokban 44 százalék, Japánban pedig 25 százalék.

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor