Meglehetősen gyengén muzsikált a magyar gazdaság 2016-ban. Mint az elmúlt években többször is látható volt, az Európai Unió adta pénzek nélkül Magyarország tavaly sem tudott érdemi növekedést produkálni. Az EU-s finanszírozás ciklikussága miatt ezek a források korlátozottan voltak elérhetők 2016-ban, így a növekedéshez is kevésbé járulhattak hozzá. Ennek következtében miközben az Eurostat adatai szerint az unióban 2016 első felében a növekedés 0,3-ról 0,5 százalékra gyorsult, a magyar adat – legrosszabbként az EU-ban – 0,8 százalékos visszaesést jelzett. Régiós versenytársaink viszont két balti ország kivételével legalább 2 százalékkal, sőt Csehország 3 százalékkal, Szlovákia 3,7 százalékkal, Románia pedig 4,2 százalékkal növelte GDP-jét. Az év második felében is elmaradt a fellendülés: a harmadik negyedévi magyar növekedés – az EU módszertana szerint 1,4 százalék – már nem csak a regionális versenytársak többségétől maradt el – a lengyel dinamika 2,1, a szlovák 3,2, a román 4,6 százalék volt – de az EU átlagát (1,8 százalék) sem érte el. 2016-ra így összességében 2 százalék körüli gazdasági növekedéssel számol a legtöbb elemző, és az Európai Bizottság előrejelzése is, amelyben lerontották a tavalyi 2,2 százalékos növekedési prognózist.
A jelek szerint tehát újra kell gondolni az olcsó magyar munkaerőre alapozott növekedési stratégiát. Mivel már legalább félmillió magyar dolgozik külföldön, a szakképzett munkaerő hiánya erőteljesen behatárolja a növekedés lehetőségeit. (A legfrissebb adatok szerint 280 ezer embernek azonnal lenne még munka.) Az itthon maradottak képzett részének megtartása a verseny- és a közszférában is jelentős béremelést kényszerít ki, miközben a közmunkásoknak csak igen szerény része képes a versenyszektorban elhelyezkedni. A rossz magyar teljesítményben a világgazdaság vártnál rosszabb teljesítménye is szerepet játszott. A Brexit népszavazás nyomán kialakuló politikai bizonytalanság az Európai Unióban, az ukrán krízis, a szíriai válság, a felénk áramló menekültek, az Európát megrázó erőszakos cselekmények komoly bizonytalanságot hoztak. Alapjaiban rengette meg a transzatlanti kapcsolatokba vetett bizalmat Donald Trump megválasztása – ez pedig 2017-ben is hatással lehet ránk.
Mindennek ellenére is úgy tűnik, hogy 2017-ben vidám év elé nézünk. Az alkalmazottak mindenképpen jól járnak, minden elemző egyetért ugyanis azzal, hogy jelentősen emelkednek a bérek az idén, éppen a fent említett munkaerőhiány hatásaként. A 2017. évi jelentős béremelkedés következtében a fogyasztás a korábban gondoltnál 1 százalékponttal gyorsabban, 5%-kal emelkedhet a várakozások szerint. (Persze a minimálbér emelését sok kisvállalkozás meg fogja szenvedni.) Ugyancsak élénkül a 2017-re várt infláció is, 1,5%-ról 2%-ra - vélekedik a GKI Gazdaságkutató Zrt. a 2017-es évről. A GKI 3 százalék körüli növekedést vár 2017-re, hasonlóan az elemzők többségéhez.
Erre az eredményre jutott az OECD előrejelzése is: a szervezet 3,1 százalékos magyar növekedést jelez. A foglalkoztattak száma 2016-ban 3%-kal – a nemzetgazdaság valamennyi szektorára kiterjedően – bővül. Ez a konjunktúra még kedvező alakulásának, a külföldi munkavállalás további dinamikus bővülésének és a közfoglalkoztatás további emelkedésének eredménye. 2017-ben – a választást megelőző évben – a kormányzat várhatóan segíteni fogja a foglalkoztatás további növekedését, noha a bürokrácia elleni harc keretében állami munkahelyek tömeges megszűnésének és a közmunka visszafogásának lehetőségét is felvillantotta. A foglalkoztatás bővülése 2% körüli lesz, a munkanélküliségi ráta a 2016. évi 5,2% után 5% körül lesz. Ugyanakkor az állami és a kormányzathoz közel álló szervezetek elemzései még ennél is derűlátóbb, négy százalék, vagy afeletti növekedést jósolnak. Tény, hogy az exportorientált ágazatok profitálhatnak abból, hogy az Uniós is fellendülés elé néz, az egységes, 9 százalékos társasági adókulcs kedvező hatást gyakorolhat a beruházásokra, valamint az egyéb gazdaságélénkítő kormányzati intézkedések is rövid távon felfuttathatják a növekedést.
Egészségesebb szerkezetű lesz a növekedés
Akár három, akár négy százalékkal nő a magyar gazdaság, az igazán jó hír, hogy ez a növekedés már nem csak az uniós forrásokból, vagy kormánypénzekből finanszírozott beruházásoknak lesz köszönhető. A különböző ágazatok beruházási hajlandóságában nagy mozgások történtek az előző negyedévhez képest. Az ipari és a szolgáltató szektor az átlaggal közel azonos arányban – 53% és 52% – készül bővíteni. Előbbinél ez 7 százalékpontos visszaesés, utóbbinál viszont figyelemre méltó, 15 százalékpontos ugrás. Legnagyobb arányban az agrárium készül fejleszteni, annak ellenére, hogy 63%-ról 59%-ra csökkent beruházási szándékuk. A legvisszafogottabb a kereskedelmi szektor, holott 38%-ról 43%-ra javult beruházási kedvük. A mezőgazdasági és az ipari cégek a gépek, berendezések korszerűsítésére fókuszálnak, a kereskedelemben és a szolgáltató szektorban viszont az IT fejlesztések állnak az élen - derül ki a K&H előrejelzéséből.
Trump az igazi veszély
A világgazdaságban ugyanis jelenleg az októberben megválasztott új amerikai elnök jelenti az egyik legkomolyabb veszélyt. Az Oxford Economics londoni elemzői szerint szokatlanul nagy kockázatok terhelik Trump elnökségét, mivel komoly bizonytalanságok övezik kormányának gazdaságpolitikai irányvonalát. A cég szerint ha Trump a feltételezettnél erőteljesebb költségvetési ösztönző programot hirdet, de ehhez nem társít protekcionista intézkedéseket, és nem korlátozza a bevándorlást sem, akkor az amerikai gazdaság növekedési üteme irányt vehet akár a 3 százalék felé is. Ha azonban a Trump-kormány kereskedelmi háborút robbant ki, és a bevándorlást is szigorúan korlátozza, ezek együttes hatása recesszióba sodorhatja az amerikai gazdaságot.
A Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő Londonban ismertetett átfogó év végi globális előrejelzése szerint súlyosan rontaná a világpiaci hangulatot, ha az új amerikai kormány Trump választási ígéreteinek megfelelően büntető jellegű vámkorlátozásokat vezetne be Kínával szemben, mivel a kínai megtorló lépések kereskedelmi vagy valutaháborúhoz vezethetnének. Ez a globális feltörekvő térség egészében gyengítené a fizetőeszközöket, és e gazdaságok magánszektorainak dollárban denominált magas adósságállománya felerősítené az árfolyamgyengülésekből a térség növekedésére háruló negatív hatást.
