Internet vs. médiaóriások: elmaradt forradalom

2018. november 08. csütörtök - 14:30 / Zubor Zalán
  •    

A 2000-es évek elején még általános volt az az elképzelés, hogy az internet terjedése, az illegális letöltések és a tartalmak szabad áramlása meg fogja törni a nagy kiadók, stúdiók, médiavállalatok monopóliumát. Ez máig nem történt meg, a nagy médiavállalatok bevételei egyre csak nőnek, és a globális médiapiac centralizáltabb, mint valaha.

A 2015-ös év hat éve nem látott rekordbevételt hozott a mozikban, az amerikai piacon legnépszerűbb öt film mindegyike egymilliárd dollárnál több bevételt hozott. Az évben legtöbb pénzt hozó öt film csak két stúdió, a Disney és a Universial terméke volt. A következő évben ennél is egyoldalúbb volt a piac: a top 5 film mindegyike Disney-produkció volt. Walt Disney nagy múltú cége az elmúlt 15 évben még a korábbi méretéhez képest is nagyobbra nőtt: néhány éven belül megszerezte az akkor Steve Jobs által vezetett Pixart, a Marvel Entertainmentet, a George Lucas-féle Lucasfilmet és a streamingben utazó BAMTechet, szert téve ezzel megannyi filmes brandre, kiadóra, csatornára. Nyitott kérdés még, hogy a Disney egy másik médiaóriást, a Fox-csoportot is bekebelezze. Az akvizícióról már folynak a tárgyalások, ebben az esetben a Disney-é lenne a hat nagy filmstúdió egyikie, a 21th Century Fox, valamint az amerikai tévécsatornák jó része – összességében az egész amerikai tévépiac mintegy harmada.

A Disney és a Fox csatornáinak részesedése az amerikai tévécsatornák nézettségében (forrás:currentkids.in)

A Disney felvásárlási láza nem egyedi eset. Az elmúlt években a szórakoztató média (filmek, sorozatok, zene) piacán egyre inkább néhány óriásvállalatnál koncentrálódik a gyártás. Annak ellenére, hogy egyre több és több terméket fogyasztunk, amihez nagyban hozzájárult az internet megjelenése, a médiapiac nem lett decentralizáltabb, a klasszikus médiavállalatok dominanciája nem csökken.

Ölték meg a szórakoztatóipar a kalózok

Pedig a 2000-es évek elején még általánosak voltak az olyan félelmek, hogy például az illegális letöltés meg fogja ölni a film- és zeneipart, a fájlmegosztás akkora bevételkiesést jelent majd a stúdióknak. A pozitív jóslatok között volt az, hogy az internet több lehetőséget biztosít kisebb, független stúdióknak a filmjeik forgalmazására, az amatőr zenekaroknak, hogy konkuráljanak a nagy stúdiók zenészeivel. Utólag azonban láthatjuk, hogy bár az, hol és hogyan nézünk műsorokat, hallgatunk zenét, megváltozott, maga a piac kevésbé változott meg, és a nagy médiavállalatok dominanciája többé-kevésbé töretlen.

Minek töltenénk le, ha van streaming?
A streaming szolgáltatások egyre népszerűbbek világszerte, az európai országokban a fogyasztók 72%-a ezeket használja ahelyett, hogy megvásárolná és letöltené a videótartalmakat.

Az információs technológia fejlődése ugyan a céges világ egészét átrendezte, olyan vállalatok kerültek a legértékesebb cégek közé, mint a Google vagy az Amazon. Ezek gyökeresen átalakították, hogyan fogyasztjuk a tartalmakat, magába a tartalomgyártásba azonban nem szálltak be, nem indítottak saját kiadókat vagy filmstúdiókat. Kivételt jelent ez alól a saját sorozatokat indító Amazon és Netflix, de jellemzőbb példa a Google-tulajdonú Youtube gyakorlata: a videómegosztó inkább leszerződött meglévő tartalomgyártókkal, akik saját produkcióik reklámozására, terjesztésére használják a platformot. Azok a lemezkiadók, akik 10 éve még attól féltek, hogy a netes megosztás tönkreteszi az üzletüket, most maguk töltik fel hivatalos csatornáikra a zenéiket.

A piac nem vált feltétlenül kiegyenlítettebbé a kisebb szereplők számára. A régi, nagy tartalomszolgáltatók (a hat nagy hollywoodi filmstúdió: Paramount, Warner, Sony, Disney, Universial, Fox, illetve a három nagy lemezkiadó: Sony BMG, Universial Music Group, Warner Music Group) ugyanúgy (sőt, valószínűleg jobb feltételekkel) férnek hozzá az internetes tartalomaggregátorokhoz, mint az amatőr tartalomgyártók, produkcióikat terjeszthetik a Youtube-hoz és a Netflixhez hasonló platformokon vagy saját streaming-felületeiken.

Nem lett kiegyensúlyozottabb a piac

Ezek a médiacégek azonban annyiban előnyben vannak, hogy nagyobb tőkével rendelkeznek a piac felmérésére, saját produkcióik hirdetésére. Ma a Youtube legnépszerűbb csatornái között leginkább olyanokat találunk, amely mögött valamelyik nagy lemezkiadó áll, de feltűnnek a nagy tévétársaságok csatornái is.

A Netflix kínálata Kép: SXC

Kép: SXC

A néhai amerikai szenátor, Ted Stevens sokat gúnyolt kijelentése volt, hogy az internet nem olyan, mint egy nagy csomagtartó, hanem inkább egy rakás csőre hasonlít. Utólag látva azonban ez a hasonlat mégsem volt teljesen értelmetlen: a tartalmakat valóban nem egy kupacba önti vakon minden szolgáltató, amiből a fogyasztók válogathatnak. Ehelyett van, amit egy egyszeri felhasználó az interneten nem tud felmérni, míg az, aki meg tudja fizetni az internetes kutatóeszközök árát, képes adatokat vásárolni a közösségi oldalakról, jobban láthatja a nagy képet – azaz a feltételek nem egyenlők. Az internet (különösen a közösségi média) korábban nem látott lehetőséget adott mind a piac felmérésére, mind annak befolyásolására (marketing). Ezzel a lehetőséggel pedig a nagy médiavállalatok talán mindenkinél jobban éltek. A piac kutatása és a reklámozás persze a kisebb szereplők számára is könnyebb lett, de az erőviszonyok nem változtak jelentősen.

Zenét már leginkább a Youtube-on hallgatnak a fiatalok
A 19-29 éves fiatalok 83 százalékkal használja naponta a Facebookot, saját tévéje viszont alig van a 25 év alatti korosztálynak a K&H ifjúsági indexe szerint.

Korábban egy filmstúdiónak kevés lehetősége volt egy új mozi reklámozására: futtathatott előzeteseket a tévékben, ami elég drága mulatság volt, vagy vehetett reklámhelyeket nyomtatott lapokban, kirakhatott plakátokat – ez utóbbi kettő nem éppen ideális audiovizuális tartalmak reklámozására. Ehhez képest az interneten jóval könnyebben futtathatók az előzetesek, ráadásul a promócióba a nézők is besegítenek. Azt, hogy milyen tartalmakra van igény, korábban fókuszcsoportokkal, személyes megkérdezésekkel mérhették fel. Ehhez képest most rendelkezésre állnak nézői hozzászólások, értékelések csak kiértékelésre váró milliói.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy minőségibb filmek, zenék születnek, sőt. A franchise-filmek és az egyre laposabbá váló zenék áradata épp, hogy visszavezethetők oda, hogy a stúdiók alaposabban felmérhették mivel lehet legbiztosabban megragadni a nézők figyelmét és a legpiacképesebb terméket előállítani. Ez az, amiben, pár kivételtől eltekintve ma is dominánsak a nagy médiavállalatok. Visszatérve a Youtube-csatornák toplistákára: az alapján a független alkotók, kisebb tartalomgyártó társaságok a médiaóriásokkal csak innovációval tudják felvenni a versenyt. A legnépszerűbb, nem nagyvállalati csatornák csupa olyan műfajt képviselnek, amelyek a Youtube előtt gyakorlatilag nem is léteztek. Ilyenek a videójáték streamelő-kommentáló videók, személyes vlogok (kérdés persze, hogy a nagy médiacégek mikor veszik át ezen a piacon is a hatalmat saját, piactesztelt, profi módon bereklámozott produkcióikkal).

 

Feliratkozom a(z) Info & tech téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor