Ha egy lány kezét pünkösdig nem kérik meg, akkor már aligha valószínű, hogy még abban az évben férjhez fog menni – ezzel a népi megfigyeléssel szemléltette a magyar építőipar sajátos helyzetét Koji László. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke szerint, ha az építőipar megrendelésállománya pünkösd tájékán még 25 százalékkal elmarad az egy évvel korábbitól, akkor szinte biztosra vehető, hogy az ágazat már nem fogja megismételni a múlt évi – 2015-ben ez 2170 milliárd forint volt – teljesítményét. A szakember vélekedését a sorozatosan gyenge statisztikai adatok és a kedvezőtlen makroszámok is alátámasztják.
Pánik a fedélzeten
A bruttó hazai termék (GDP) első negyedéves, a vártnál sokkal rosszabb növekedési adatával szembesülve valóságos pánik tört ki a gazdaságpolitika irányítói körében. A magyar kormányfő rögtön afféle válságértekezletet rántott össze, hogy mielőbb gyógyírt találjon a gyengélkedő gazdaság bajaira. Az első három hónapban ugyanis mindössze 0,9 százalékkal bővült a gazdaság, ami még a legpesszimistább várakozásokat is jócskán alulmúlta. Hiszen 2012 óta nem volt arra példa, hogy az első negyedévben – a korábbiakhoz képest – ilyen jelentős mértékben essen vissza a magyar gazdaság. Az ok egyértelmű: kipörögtek az uniós pályázatok, ami miatt csökkent az építőipar kibocsátása is, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint hozzávetőleg harmadával az elmúlt hónapokban. (Igaz, a bruttó hazai termék 2,6 százalékkal nőtt a második negyedévben az előző év azonos időszakához viszonyítva az első negyedévi 0,9 százalékos emelkedés után. Az építőipar teljesítménye ugyanakkor továbbra is visszahúzta a GDP emelkedését az augusztus elején közzétett következő adatok szerint.)
Az ágazat termelése márciusban 33,9, az első negyedévben 27,6 százalékkal maradt el a múlt év azonos időszakától. Márciusban az épületek építésének volumene közel 19, az egyéb építményeké több mint 52 százalékkal csökkent az egy esztendővel korábbi szinthez képest. A visszaesést tükrözi az építőipari vállalkozások március végi szerződésállománya is, amely 25 százalékkal volt alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A szakértők érthetően megdöbbenve fogadták a lesújtó számokat, hiszen még a gazdasági válságban sem zuhant ekkorát a magyar építőipar. A katasztrofális adat az uniós átlagot is igencsak lehúzta. (2016 júniusában az építőipari termelés volumene 16,2 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól – jelentette a KSH. A termelés a két építményfőcsoportban eltérően alakult: az épületek építése 7,4 százalékkal emelkedett, ezzel szemben az egyéb építményeké 36,8 százalékkal visszaesett. Az építőipari termelés volumene az első hat hónapban 25,3 százalékkal kisebb volt az egy évvel korábbinál.)
Fordulóponton
Pedig jól indult 2016. A kormány családi otthonteremtési kedvezményekkel (CSOK) kapcsolatos intézkedései után az ágazat szereplői joggal reménykedhettek abban, hogy az építőipar hosszú évekig tartó mélyrepülése, majd stagnálása után előbb-utóbb megszűnik a krónikus megrendeléshiány, s az anyagilag fokozatosan megerősödő lakosság is belevág végre a tetemes kiadással járó családiház-építésbe. A szektor stabilizálódását már az is mutatta, hogy idén az első negyedévben a megszokottnál sokkal kevesebb, összesen mintegy 1400 építőipari vállalkozás dobta be a törülközőt a még működő 82 ezerből. Az Opten céginformációs szolgáltató kimutatása szerint 2015 utolsó negyedévéhez képest idén eddig ötödével kevesebb cég fejezte be a működését.
Az Iposz egyik megyei elnöke a kedvező jelekből, de még mindig rossz makrogazdasági adatokból azt a megállapítást szűrte le, hogy az építőipari fordulatra még várni kell. Más ágazati szereplők szerint is leghamarabb egy-két év múlva lesz érezhető a kormányzati intézkedések pozitív hatása. Ennyi időre van szükség ugyanis az építési tervek elkészítéséhez és engedélyeztetéséhez, valamint a kivitelezés megkezdéséhez. Koji László augusztus közepén úgy nyilatkozott, 2017 második felétől járulhat hozzá egyre nagyobb mértékben a magyar GDP-hez, bár ehhez is még idén meg kell kötni a szerződéseket.
Az építkezések CSOK-tól és áfakedvezményektől várt felfutásának köszönhetően az ÉVOSZ számításai szerint az idén 12–15 ezer között lehet azoknak az új lakóingatlanoknak a száma, amelyekre az építőipar szerződést köt. Ha ezt az ütemet fent lehet tartani, akkor a kormányzati ciklus végére mintegy 40–45 ezer új lakóingatlan kivitelezésére kaphat megrendelést az ágazat. A kormány ehhez képest viszont évi 35–40 ezer új lakóingatlan építésével kalkulált eredetileg, abban bízva, hogy ez 1,5-2 százalékos hatással lehet majd a GDP-re. 13 ezres átlaggal számolva viszont csak 0,1-0,3 százalékos többlet jöhet össze a bruttó hazai termékben.
Felszabaduló források
Ami a bankokat illeti: a forrásoldal szempontjából aligha érheti panasz a „mérgező” devizahiteleiktől megszabadított hazai pénzintézeteket. A Magyar Nemzeti Bank a gazdaság és a hazai építőipar felpörgetése érdekében a rekordalacsony alapkamattól kezdve a növekedési hitelprogramon át a korábban megszigorított hitelezési szabályok ismételt lazításáig mindent bevet. S bár az általa uralt bankszektor is egyre kedvezőbb hitelkonstrukciókat nyújt a felújítók, az építkezők és a kivitelezők számára, egyelőre még nem kígyóznak hosszú sorokban az ügyfelek a bankfiókokban.
Az MNB adatai szerint viszont ha csak minimálisan is, de nőtt az építőipari ágazat hitelállománya: a vállalati hitelezés s azon belül az ingatlanos és az építőipari cégek forinthitel-állománya is érzékelhető növekedésnek indult. Persze a 2011-es csúcstól – ekkor meghaladta a 600 milliárd forintot – még messze az ágazat, amely a múlt esztendő végén 340 milliárdos hitelállománnyal bírt, ami idén az első három hónapban 342,6 milliárd forintra emelkedett. Az ingatlanos cégek hitelállománya ugyanakkor még mindig csökken: január óta több mint 80 milliárd, tavaly március óta pedig 375 milliárd forinttal zsugorodott, így már az 1240 milliárdot sem éri el.
Hol vannak a jó szakemberek?
Miközben majdnem minden adott az építőipar fellendüléséhez, egyre nagyobb gondot okoz a szektorban a krónikus szakemberhiány. Mind kevesebb fiatal választ ugyanis hivatásául valamilyen építőipari szakmát, s bár a meglévő jó szakemberek presztízse egyre nő, az idejük egyre fogy. A Mesterek Mestere díj 2015-ös közönségdíjasa például arra panaszkodik, hogy már alig győzi a munkát, és naptára már jó egy évre előre teljesen be van táblázva – pedig elmondása szerint korántsem az olcsó szakemberek közé tartozik.
A munkaerőhiányra az is rátesz egy lapáttal, hogy sokan a külföldi munkavégzés mellett döntöttek az utóbbi időben, ami nem is csoda: egy kőműves Londonban például akár 400 ezer forintnak megfelelő fontot is kereshet egy héten. Az ÉVOSZ felmérése szerint így ma már minden alapvető építőipari szakma hiányszakmának minősül az ország egész területén: asztalosokból, ácsokból, bádogosokból, burkolókból, központifűtés-szerelőkből, lakatosokból, vasbetonszerelőkből, villanyszerelőkből is jóval többre lenne szükség.
Magyarországon megközelítőleg 270 ezren dolgoznak az ágazatban, becslések szerint közülük 20–25 ezren mehettek külföldre. Ami érthető is, ha hozzátesszük: hazánkban az építőiparban a havi bruttó átlagkereset 196 ezer forint körül alakul (ez 21 százalékkal marad el a nemzetgazdasági átlagtól). Sokan pedig a válság miatti pangó piac következtében felhagytak az eredeti szakmájukkal, és a megélhetésük biztosítása érdekében inkább jobban jövedelmező állásra cserélték a kétkezi munkát.
Az építőipari vállalkozások azonban nem a szakemberhiányt tartják a szektor legégetőbb problémájának. Az ÉVOSZ ágazati felmérése szerint ugyanis a válaszadó cégek közel kétharmada (63 százalék) inkább az élőmunkára rakódó adó- és járulékfizetési terheket említette első helyen a növekedés legnagyobb akadályaként. Azzal valamennyien tisztában vannak, hogy a jó szakmunkásokat jobban meg kell fizetniük, ehhez azonban arra van szükség, hogy a piac is jobban megfizesse az építőipart. (
Biztatónak tartják ugyanakkor, hogy valós igény mutatkozik a kiváló építőipari megoldások és a magasan kvalifikált, a mesterségüket magas szinten űző szakemberek iránt. S ha most jól reagál a piac, akkor egy jól prosperáló, tényleg a minőségre épülő korszak veheti kezdetét az építőiparban.
Gyüre József
A cikk a Piac & Profit magazin 2016. júniusi számában jelent meg.
