A Fidesz vezetők retorikájából eltűnt a nagy klasszikus, a kommunistázás. A magyar ellenzék tagjai a kormánypártiak szerint immár dollárbaloldaliak lettek mind, úgy, ahogy vannak. A kommunikációs fordulat legnagyobb áldozata kétségkívül Kövér László házelnök, aki 1990 és 2020 között, 30 éven keresztül szinte minden olyan mondatába beleszőtte az inkriminált jelzőt, amikor valami nagyon csúnya dolgot akart kifejezni. Olyanokra is szívesen használta, akik vagy nem is éltek, vagy még kiskorúak voltak akkor, amikor kommunisták lehettek volna. Kövér Lászlót az sem zavarta eme jó szokásában, hogy 2010-től az Országgyűlés elnökeként már nagyon szerepidegenként hatottak kitörései a kommunistákról. Egy házelnöki pozícióban valamiféle kulturális elvárás kiegyensúlyozott lelki világot sugározni.
A kommunista szóhasználat teljes végét az ukrajnai háború jelentette. A magyar külpolitika már korábban látványos fordulatot véve nyugatról kelet felé orientálódott. Szinte bármi jön Brüsszelből az fúj, fúj, miközben nagyszerű szerződéseket kötünk keleti partnerekkel. Szijjártó Péter külügyminiszter alig több mint másfél hónappal az oroszok ukrajnai agressziója előtt megkapta Moszkvában a Barátság érdemrendet. A legmagasabb kitüntetést, melyben egy külföldi részesülhet. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a közös sajtótájékoztatókon következetesen "barátomnak" nevezte magyar kollégáját. Oroszországot pedig egy volt KGB ügynök vezeti, akár tetszik, akár nem. Egy olyan szervezet egykori tagja, amely mögött a magyar kommunisták csak kiszolgáló személyzetnek minősíthetőek.
