Mindenki legyen gyanakvó, ha olcsó pálinkáról van szó, és ne feledje a legalapvetőbb kóstolási szabályokat sem!
Pálinka és körömlakklemosó
Ragasztó-, körömlakklemosó- és büdöszokni-szag: leginkább így lehet jellemezni az elő- és utópárlatos, vagyis a hibás pálinkák szagát. Ezeket figyelik a vizsgálóbírók a pálinkaversenyeken, és ezek alapján vehetjük észre mi is, ha valami nincs rendben a poharukban. Amikor a főzeteken előpárlatos jegyeket érzünk, olyankor körömlakklemosóra vagy ragasztóra emlékeztető szag csapja meg az orrunkat. Ilyenkor érdemes inkább illedelmesen nemet mondani a kínálónak.
Csuklóra kent pálinka
A kóstolómesterek számos trükköt ismernek, amivel még könnyebb kiismerni a különböző pálinkákat. Az ún. bőrpróba során egy keveset a csuklójukra dörzsölnek a pálinkából, ami, miután elpárolgott, különböző illat- vagy éppen szagmintát hagy maga után. Ha gyümölcsös, kellemes illatot érzünk, bátran kóstoljunk, de ha romlott tejhez, vagy a már említett büdös zoknihoz hasonlít, inkább ne kérjünk belőle.
Sokan még mindig shot-ként tekintenek a pálinkára, és hűtve, egyenes pohárból, egy mozdulattal megisszák. A tanács pálinkabírái óva intenek az ilyen típusú pálinkafogyasztástól. Kóstolni csakis tulipán alakú pohárból és szoba-hőmérsékletű pálinkát szabad, amit lassan, kortyonként kell elfogyasztani. Az igazán profik még szürcsölgetik is kóstolás közben, hogy a levegővel együtt minél több illat és íz szabaduljon fel a szájukban. A kezdő kóstolók erre a célra esetenként partedlit is kérhetnek.
Kezdőknek az illatos, haladóknak alma és cseresznye
Ahhoz, hogy megismerjük és megszeressük a pálinkát, fontos ismernünk a saját ízlésünket is. Érdemes például abból a pálinkából kóstolni, aminek a gyümölcsét önmagában is kedveljük, mert jó eséllyel így a belőle készült pálinkát is élvezni fogjuk. A Pálinka Nemzeti Tanács azt javasolja, hogy a kezdők a nagyon illatos, szinte parfümös termékekkel kezdjék a kóstolást: ágyas pálinkákkal, málnával, kajszival, irsai szőlővel, vilmoskörtével és birssel. Ezeket a kóstolómesterek „csali (vagyis csalogató) pálinkának” hívják, mert könnyű velük megbarátkozni, felismerni és megszeretni. A haladóké, akiknek már kifinomultak az érzékeik, az alma, cseresznye és a törköly pálinkák.
Bármilyen áron is jutunk hozzá a pálinkához, mindig legyünk óvatosak a vásárlásnál. A Pálinka Nemzeti Tanács kurzusain azt is hangsúlyozza: a jó pálinkának ára van. A minőségi pálinkafőzés ugyanis rendkívül költséges, csak komolyabb anyagi befektetéssel kerülhet a polcokra nagyobb mennyiségű, mégis hibátlan pálinka. A gyümölcsök beszerzése, esetenként a megtisztítása (például a birsalma szőrtelenítése) és feldolgozása is fontos része a folyamatnak, amit lehetetlen olcsón kivitelezni.
