Kicsit északabbra Zugló és két peremkerületi szomszédja, a XV. és a XVI. között alakult ki hasonlóan szoros viszony. A XIV. kerületből elköltözők legnagyobb arányban a XVI. (16 százalék), valamint a XV. (11 százalék) kerületet választják. Az utóbbiakat otthagyók közül pedig 21 százalék, illetve 17 százalék telepszik le a számukra fő elvándorlási irányt jelentő Zuglóban.
Budán, ahol nincsenek klasszikus peremkerületek, másfajta összefonódás látszik a városrészek között. Leginkább az, hogy a budaiak, ha vándorolnak is Budapesten belül, igyekeznek a Duna jobb partján maradni. Például az I. kerületből legtöbben a II.-ba (22 százalék), a XI.-be (17 százalék) és a XII.-be (16 százalék) költöztek. A II.-ból pedig a III.-ba (21 százalék), a XII.-be (16 százalék) és a XI.-be (12 százalék). A XII. kerületiek még ennyire sem aprózták: tőlük a költöztetők jobbára a XI.-be (28 százalék), valamint a II.-ba (24 százalék) indultak. Végeredményben a Hegyvidékről távozók 70 százaléka a kipakolás után is Budán maradt.
A két part között két kerület, a III. és a XIII. képez sajátos hidat. Az előbbi már azzal is, hogy az onnan elköltözőknek csak mintegy 30 százaléka marad a jobb parton. Az Óbuda-Békásmegyerről elköltözők legtöbbjének (17 százalék) az úticélja a pesti XIII. kerület volt. (Ezzel a III. kerület az új angyalföldi polgárok legbővebb forrása is, 11 százalékuk érkezett onnan.) De ennél is különösebb, hogy a XIII. kerületből elköltözők milyen sikeresen vették be Budát: 12 százalékuk a III. kerületben telepedett le, míg 11 százalékuk az I.-ben. Ez utóbbival a várkerületbe költözők 33 százalékát adták, háromszor annyit, mint bármelyik budai kerület. Az angyalföldi eredetű migrációnak egyébként is erős a hatása a főváros északi felében: összesen 9 kerület beköltözőihez járult hozzá legalább 10 százalékos arányban.
