Kína a világ legnagyobb ÜHG-kibocsátója, ez köztudott. Azt azonban nem tudtuk, hogy 17%-kal nagyobb az ázsiai nagyhatalomban a szénégetés volumene, mint ahogy azt a kínai kormány eddig a világ tudtára adta. Mivel a legnagyobb kibocsátóról van szó, a 17%-os módosítás igencsak tetemes. Évi egymilliárd tonnával több az emisszió, mint az eddig bejelentett összeg. Ez több, mint amit Németország bocsát ki évente. Öröm az ürömben, hogy a 17%-kal nagyobb szénégetési mennyiség nem jelent ugyanennyivel nagyobb üvegházgáz-kibocsátást.
A törvényileg kötelező erejű és hathatós emissziócsökkentést előíró globális klímaegyezmény megvalósítása eddig azért ütközött akadályokba -főként a Koppenhágai Klímacsúcson 2009-ben-, mert a fejlődő országok úgy érveltek, a fejlettek eleget szennyeztek eddig a fosszilis energiahordozók elégetésével, most adják meg nekik a jogot, hogy ők is füstöljenek sokat. Az új kínai adat újfent megbonyolítja ezt a kényes klímapolitikai balanszot és retorikát.
A kínai kormány korábban arra tett ígéretet, hogy 2030-ra fékezi meg a széndioxid-kibocsátás növekedését (!). Vagyis még 15 évig engedi nőni az éves kibocsátást. Sajnos a kínai kormány nem adta jelét, hogy az emisszió 2030-as tetőzése milyen mennyiséget jelentene, de már most nem csak hatalmas metropoliszok, de időnként egész tartományok fuldokolnak a szmogtól.
A hivatalos statisztikák 2000 óta becsülik alá a szénfogyasztást, de különösen az elmúlt években vált ilyen nagy mértékűvé a hatóságok által bevallott és a valós adat közti különbség. A kormány ezt a hiányos adatgyűjtéssel indokolta. Főleg a gyáraktól, üzemegységektől nem tudtak megfelelő adatokat beszerezni az illetékesek. A felfelé korrigálás nagy része a nehézipari egységek (főként vegyszer- és cementgyárak) számlájára írható, míg az energiaszektornak (a széntüzeléses erőműveknek) sokkal kisebb szerepe van a módosítás összegében. A módosításba az is belejátszhatott, hogy a kis szénbányák, melyeknek bezárását a 90-es években rendelte el a kormány, egyszerűen továbbra is működtek, csak éppen nem jelentették szénkitermelésüket a hivataloknak, írta a The New York Times.
A 17%-os korrigálás 2013-as összesítésen alapul, tehát könnyen lehetséges, hogy a 2014-es és 2015-ös év kibocsátása még nagyobb volt. 2012-ben 600 millió tonnával volt nagyobb a szénfogyasztás, mint gondolták. Ez a növekedés egyenlő az USA szénfogyasztásának 70%-ával, írta a The New York Times. A korrigálás nemcsak azért bajos, mert átrendezi az érvelések súlypontját a párizsi klímacsúcson, de gyakorlatilag az összes klímaváltozási szcenáriót módosítani kell, mert azok Kína alacsonyabb mennyiségű kibocsátását vették alapul.
A 17%-os módosítás szinte minden résztvevőre, klímatárgyalóra és klimatológiai tudományos intézetre kihat. A párizsi székhelyű Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) máris újrakalkulálta kivetítéseit -a 2011-es kínai adatokkal kezdődően- és úgy találta, Kína 2011-ben 4, 2012-ben 6 %-kal több ÜHG-emissziót produkált. Az amerikai napilap szerint azonban egyes tudósok rögtön hangot adtak kételyeiknek, miszerint a 17 %-kal nagyobb szénégetés nagyobb éves emissziónövekedést von maga után, mint 4 és 6 %. (Az új adatok figyelembe vételével az IEA szerint 2012-ben Kína valójában 8,25 milliárd tonna üvegházgázt bocsátott ki.)
Jan Ivar Korsbakken, a Center for International Climate and Environmental Research munkatársa szerint Kína az új adatok értelmében 900 millió tonnával több ÜHG-t bocsátott ki a légkörbe 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban együttvéve. Ez 11%-os emissziónövekedést jelent a korábban bevallottakhoz képest.
Az emisszió megsaccolásánál a tudósok inkább a szénből keletkező energiát veszik alapul, mintsem a szén súlyát, tömegét (ami a keletkező hamut is magában foglalja). Ennek jegyében, az energiát alapul véve, Korsbakken szerint évente 10-15%-kal több szént használtak Kínában 2005 és 2013 között. A 2001 és 2004 közötti módosítások ennél csekélyebbek. 2013-ban Kína gazdasága és lakossága 4,2 milliárd tonna szenet használt el. Ez nagyságrendekkel több, mint bármely más ország szénfogyasztása.
Eljött hát a tisztánlátás pillanata -még ha a látási viszonyokat el is kendőzi a hírhedt kínai szmog-, ami megszabadít egy illúziótól is: nem igaz a mítosz, hogy Kína a szénfogyasztás növekedése nélkül volt képes gazdasági növekedést produkálni.