Évente kétszer az ország a vekker után nyúl, amikor megkezdődik, vagy éppen véget ér a téli időszámítás. Ingerültebbek vagyunk a közlekedésben, elkésünk a munkahelyünkről, a gyerekek nyűgösebbek, a háziállatok megzavarodnak a korábban vagy később kelő gazdik miatt. Immáron harminchat éve, 1980 óta alkalmazzuk Magyarországon a kétféle, nyári és téli időszámítást, ennek jegyében minden évben kétszer az ország összes óráját egy órával előbbre, vagy hátrébb kell állítani, mint most, október 30-án, hajnalban. Az egész Európában egységesen alkalmazott óraállítási módszer azon alapul, hogy március 20. és szeptember 22., azaz a tavaszi és őszi napéjegyenlőség között a nappalok hosszabbak, mint az éjszakák. Minél inkább egybeesik a lakosság szokásos ébrenléti ideje – a reggel 7 és este 10 óra közötti időszak – a természetes nappali világosság idejével, annál kevesebbet kell a lámpákat használni.
A becslések szerint elsősorban az energiahatékonyság szempontjából lényeges ez a népszokássá kövesedett szabályozás. A MAVIR szakemberei 1949 óta gyűjtik és elemzik a mindenkori fogyasztási adatokat, melyekből megállapítható, hogy a napéjegyenlőséghez közeli tavaszi óraállítást követően látványosan változik, méghozzá csökken az esti órák terhelése. Az átállítás előtti és utáni tavaszi időszakot összehasonlítva, napi 1,5 – 3 százalékos, mintegy 2000–4000 MWh fogyasztáscsökkenés tapasztalható. Az Európai Unió kimutatásai alapján az energiamegtakarítás mellett több szabadidőt, több turisztikai bevételt és kevesebb közúti balesetet jelent a nyári időszámítás.
A vállalat által éves szinten becsült megtakarítás megközelítőleg 120 000 MWh, ami 30–40 ezer háztartás, azaz egy vidéki nagyváros éves fogyasztásának felel meg. A fel nem használt energiát természetesen kifizetni sem kell, ami körülbelül hatmilliárd forinttal csökkenti az ország villanyszámláját, azaz fejenként hatszáz forintot takarítunk meg ezzel az akcióval. A megtakarítás nemcsak a pénztárcát kíméli: a környezet számára is hasznos, ha kevesebb energiát fogyasztunk, ezzel redukálva szén-dioxid-lábnyomunkat.
Nem is takarítunk meg annyit?
Ez az érvelés azonban immár több mint három évtizedes. Mivel a legutolsó év, amikor még nem volt óraátállítás, a hetvenes években volt, azóta jelentősen megváltoztak energiafogyasztási szokásaink. A fogyasztási csúcs ugyanis már nem a téli időszak estéire, hanem egyre inkább a nyári hőségnapokra tehető a légkondicionálók és más hűtőberendezések elterjedése miatt. Ráadásul a közvilágítás egyre több településen automata rendszerű, rugalmasan reagál a környezeti fényviszonyokra. Ha korábban sötétedik, vagy felhős az ég, a lámpák korábban gyulladnak fel, ha naposabb az időjárás, akkor később. Ebből a szempontból tehát megkérdőjeleződik az az állítás, hogy az átállítás valóban komoly megtakarítással járna. Sokkal nagyobb megtakarítást jelenthetne például, ha a szolgáltatók ösztönöznék a fogyasztókat, mind a cégeket, mind a magánszemélyeket, az okosmérők alkalmazására, így ugyanis nem a harminc évvel ezelőtti adatokra kellene támaszkodnunk, hanem a mindenkori éppen aktuális fogyasztási szokások mellett is valóban csökkenhetne az áramfogyasztás.
Ugyancsak panaszkodnak az állattartók, hiszen a jószágok etetési ideje is módosul, illetve a háziállatoknak mind ébredéskor, mind sétáltatáskor igazodni kell az új időszámításhoz. Ezeket a szempontokat általában nem árt, ha a munkáltató is figyelembe veszi: a dolgozók ugyanis ingerlékenyebbek, a munkahelyi stressz szintje is megnő. Szerencsére a mostani hétvégén négynapos pihenőre esik az óraátállítás, így várhatóan kevesebb közlekedési baleset és kevesebb munkahelyi, otthoni konfliktus robban ki a kialvatlanság miatt.
Utáljuk
5 magyarból 4 szerint az óraátállítást jelenlegi formájában el kell törölni, derült ki a Szallas.hu friss kutatásából. Az ellenzők táborának kétharmada a fix nyári időszámítás híve, 23 százalékuk a téli időszámításra állna át, míg 13 százalékuk az időzónaváltást támogatná, melynek keretében a greenwichi középidőhöz nem 1, hanem 2 órát adna. A válaszadók fele a biológiai egyensúly felborulását, valamint a nehézkes átállást említi elsődleges problémaként. A téli időszámítás ellenzőinek fő érve a korai sötétedés: 10 emberből 4 számára a korai órákban jelentkező sötétséghez rossz közérzet társul, a résztvevők kétharmada pedig ilyenkor munka után már nem is nagyon megy a szabadba.
„Hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy korlátozódnak szabadidős lehetőségeink, ami könnyen rányomhatja bélyegét a hangulatunkra és a munkakedvünkre is” – mondta Pálinkás János, a portál kreatív igazgatója. A válaszadók fele egyetértett azzal, hogy az óraátállítás utáni napokban csökken a munkakedve, így végső soron a hatékonyságán is csorba esik. A fáradékonyság mellett a félelemérzet is erősödik a korai sötétségben. „Több szülő is beszámolt arról, hogy ilyenkor nem meri egyedül hazaengedni gyermekét a napköziből, ez viszont a saját napirendjének átszervezését igényli” – tette hozzá Pálinkás János. 3 emberből 2 indulna inkább félhomályban dolgozni, mint hogy sötétben távozzon a munkahelyéről.