Túl alacsonyak az energiaadók, hogy megfékezhessék a klímaváltozást

Az iparilag fejlett és ezért nagy energiafogyasztónak számító országokban túl alacsonyak az energiaadók, nem hoznak elég pénzt az államkincstárokba a zöld gazdaság fejlesztésének támogatására, figyelmeztet az iparilag fejlett országokat tömörítő OECD.

A kormányok általában a következő eszközökkel kanyaríthatnak le némi szeletet a fosszilis energiahordozókkal termelt céges árbevételekből: karbonadó (ami a légszennyezést sarcolja meg), fogyasztási adók, üzemanyagadó, energiafogyasztási adók.

Pont a legnagyobb szennyező országokban elégtelen az anyagi javak újraelosztása az alacsony karbontartalmú növekedési -vagy egyszerűen működési- pályára való átállás előmozdítására. Nem áramlik elég adófizetői pénz az energiahatékony megoldások kiépítésébe és a megújuló energiák használatának elterjesztésébe.

Pontosan mire alapozza ezt a sommás véleményt az OECD? A szervezet 42 tagország és a G20-ak 2012 és 2015 között érvényben lévő, energiafogyasztást és légszennyezést sújtó adóterheit elemezte. (Ezek az országok adják a globális emisszió és energiafogyasztás 80 százalékát.)

Igaz, a kalkulációkba nem vonták bele a karbonkvóta-kereskedelmet, vagyis az emissziók piaci alapú beárazását. (Az európai ETS emissziókereskedelmi rendszer is ilyen mechanizmus.) Nem mintha ennek ignorálásával olyan sok pénzt húznának ki az egyeneletből. Az EU-ban például évek óta notóriusan alacsony a karbonárfolyam, részben azért, mert túl sok a kvóta. Egy tonna üvegházgáz kibocsátását engedélyező kvóta jelenleg 9,89 euróba kerül.

Az OECD szakemberei szerint 30 eurónál kellene lenni a szén-dixoid-kibocsátás tonnánkénti árának, hogy kellőképpen kompenzálhassák a légszennyezést e pénzek zöld megoldásokba való invesztálásával (pl. klímaerdők telepítése, megújuló energiás beruházások). De még ez a 30 euró is óvatos becslés.

A közlekedésből eredő emisszió 97 százalék van megadóztatva. 2015-ben ennek 47 százalékát sújtotta 50 eurónál magasabb szén-dioxid-tonnánkénti adóteher. 2012-ben ez az arány még csak 37 százalék volt, tehát jelentés előrelépés történt.
A nem közlekedésből eredő emisszió 81 százalékát nem terheli semmilyen adónem. Azt a kis hányadot, amit pedig sújt adó, túlnyomórészt (97 százalékban) 30 eurónál alacsonyabb adósáv terheli.
A szénbányaipar és a széntüzelésű erőművek működéséből származó légszennyezés 42 százalékát nem érinti semmilyen adó. Mindössze öt országban van érvényben 5 eurónál alacsonyabb adóteher a kibocsátáson tonnánként.
A kőolajfogyasztás emisszióját viszonylag erősen, átlagosan 100 eurós vagy ennél magasabb tonnánként tarifával terhelik tonnánként. Itt elsősorban a közúti teherszállítás érintett, mivel a járművek még száz százalékban kőolajszármazékokkal működnek, s az elektromos teherautók térnyerése csak most kezdődött el a Teslának köszönhetően.
A dízelüzemanyagfogyasztást újabban terhelték meg adókkal, ami a Volkswagen-botrány következménye. Szinte minden vizsgált OECD-tagországban van ilyen adó, csak két államban nem. A kormányok zömében most olyan véleményen vannak, hogy emelni szeretnék a dízeladókat.

Jelenleg néhány alacsony- és közepes jövedelmű nemzetgazdaságban figyelhetők meg üzemanyagadónövelések, de az OECD jelentése szerint ennél átfogóbb, strukturális átalakításokra van szükség, különösen, hogy a fosszilis energiahordozók támogatásai miatt a szén-dioxid kibocsátást tulajdonképpen tonnánként 100 dollárral támogatják a kormányok.

(Reuters, markets.businessinsider.com)