„Mivel a mikroműanyagok jenntős része a tengervíznél kisebb sűrűségű, feltételezhetjük, hogy a lesüllyedésük oka - a tengervíz mozgása és az áramlatok mellett – a megváltozott sűrűségük lehet. Mindennek hátterében pedig az is állhat, hogy különböző mikroorganizmusok vagy szennyező anyagok tapadnak rájuk.”
Egy másik, ugyancsak az Eurofins Analytical Services Hungary Kft. elnevezésű vizsgálólaboratórium részvételével zajló kutatás éppen ezt a kérdéskört vizsgálja: a beltéri és a munkahelyi levegőben terjedő, az emberi egészséget veszélyeztető mikroműanyag-részecskék koncentrációját, mikrobiológiai hatását, valamint a vízben lévő apró plasztikok károsanyag-koncentráló hatását.
Erről ugyanis még sajnos nem sokat tudunk. Dr. Bordós Gábor és kollégái ugyan az Eurofins egy korábbi hazai kutatása, a Parányi Plasztiktalány során kimutatták, hogy a felszíni vizeinkben is egyértelműen jelen vannak a mikroműanyagok (Budapestnél például köbméterenként 50 részecskét mértek a Dunában), ám fontos lenne megismerni azok valódi szennyező hatását.
Milyenek típusú műanyagokat találtak? Mi lehet a szennyezés eredete?
A műanyagrészecskék különböző méretűek, formájúak, sűrűségűek és tömegűek: a különböző felhalmozódási zónákban talált polimerek mérete jellemzően 50-350 μm között volt. A legnagyobb mennyiségű polimer az akril (42,9 százalék), polietilén (17,3 százalék), polipropilén (15,7 százalék) és polisztirol (10,5 százalék) volt. Az akril alapú polimerek felhasználása igen széleskörű, megtalálhatóak például ruházati cikkek szálaiban, „plexi” lapokban (PMMA: polimetil-metakrilát) és festékanyagokban. Az egyéb, nagy mennyiségben talált műanyagok felhasználása igen széleskörű, a csomagolóipartól kezdve az építőiparig népszerűek.
