Az emberi civilizáció zöldítése a megújuló energiákkal éveken át azon (is) bukott meg, hogy a megújulókat nem lehetett sokáig tárolni. Mind a napfény, mind a szél esetében szórványos és időszakos energiaforrásokról van szó, vagyis befogásuk áramtermelésre időlegesen lehetséges.
Ráadásul gyorsan fel kellett használni a napfényből és a szélturbinák mozgásából kinyert energiát, mert képtelenség volt a hosszú távú tárolásuk. Magyarán ha néhány napig hét ágra sütött a nap, sok megújuló energiát tápláltak be a villamos energiahálózatba, s azt azonnal szét kellett osztani.
Az elmúlt néhány évben valóságos forradalom indult el az energiatárolás terén, elhozva annak lehetőségét, hogy a megújulókra is építhetünk kiszámítható és egyenletes áramellátást.
Elon Musk előállt a háztartási méretekben használható akkukkal, de az ipari, erőmű-szintű tárolásban is előrelépéseket tettek fejlesztők. Az egyik ígéretes technológiai irányvonalat a sós vizes akkumulátorok jelentik, mely sok helyütt kiválthatja a lítiumionos akkumulátorokat.
Több minden szól a sós vizes oldatot használó akkuk mellett: a gyártásukhoz nem kell ásványi anyagokat -például ritkaföldfémeket- meglehetősen környezetszennyező módon kibányászni a földből és ráadásul nem gyúlékonyak.
Úgy tűnik, a nagy energiacégek is elkezdik integrálni működésükbe az új típusú akkumulátort. Svédországból érkezett a hír, hogy a Vattenfall áramszolgáltató egy olyan akku-telephely építését rendelte meg, ahol sós vizes akkumulátorokkal tárolnák a szélturbinákból és napkollektorokból beérkező energiát.
Sókristályos akku
A Vattenfall által tesztelésre bocsátott akkut egy másik svéd cég, a SaltX Technology szállítja. A telep úgy működik, hogy a nanoanyaggal bevont sókristályokat elektromos árammal felmelegítik, majd amikor kikapcsolják, a hőt leadja a kristály.
Ezt a folyamatot többezer alkalommal is elvégezhetik, s az energiát akár hetekig, sőt hónapokig is képes tárolni az akku energiaveszteség nélkül.
A német Empa által fejlesztésben lévő nátrium és sós vizű akkukról itt írtunk, ez némileg másfajta innováció, mint a Vattenfall által most bevetésre kerülő akku, nanorészecskéket sem használnak benne.
A tesztet egy 10 megawattos tárolókapacitáson végzik a nyár végéig a Vattenfall berlini Reuter erőművében, s ez lesz az első alkalom, hogy ipari méretekben tesztelik az új eszközt. Ezért aztán sok megválaszolandó kérdés marad: milyen nagy méretekben lehet a sót használni, milyen gyorsan reagál a tárolófelület és mennyire lehet kontrollálni a folyamatot. Amikor kielemzik a nyári próbaüzemből nyert adatokat, a szakemberek pontosabb fogalmat alkothatnak arról, milyen lehetőségei vannak a technológiai éles üzemben, üzleti szinten való alkalmazásában.
(Reuters)
