Minden komputerhasználó tisztában van vele, hogy a gépe azért ad ki valamiféle alapzajt, mert propellerek, ventilátorok mozognak benne és hűtik a masinát a felmelegedéstől. Nos, minden számítógépes rendszernek ilyen mechanizmusokra van szüksége, hogy a komputerek végső soron ne égjenek el a nagy hőtől. Ha a nagy szerverközpontokról beszélünk, a működtetésük és a hűtésük nagy áramfogyasztással jár. Minden egyes klikkelésünk vagy tartalom-letöltésünk mögött villamosenergia fogyasztás áll. Nemcsak a saját gépünkön, hanem valahol távol: a felhőben.
A felhőalapú rendszerek energiaigénye óriási, sőt talán felmérhetetlen. Egyelőre annyit tudni, hogy az amerikai adatközpontok energiafogyasztása 2013-ban 91 milliárd kWh volt. Ebből 8 millió háztartást lehetne ellátni egy éven át, írta a Tech Insider.
(fotók: projectnatick.com, news.microsoft.com)
Szakértők szerint 17,7 és 26,6 Celsius fok között célszerű tartani a hőmérsékletet ezekben a létesítményekben. A hűtést a Google adatközpontjaiban víz áramoltatásával oldják meg, amihez csőrendszerek, sok hely és áram szükséges. Ahogy nő az internet forgalma, úgy bővülnek az adatközpontok is. Újakat nyitnak, meglévőket bővítenek. Mi is írtunk már arról, hogy a Google, a Facebook és társaik hogyan igyekeznek egyre nagyobb arányban megújuló energiákkal ellátni szerverközpontjaikat a széntüzeléses erőművekben termelt áram helyett.
A Microsoft egy teljesen új megoldással akarja átvágni a gordiuszi csomót. Project Natickre keresztelték, mely zöldebb megoldásnak ígérkezik, mint az eddigi hibrid (félig megújuló, félig fosszilis) energiaellátás.
Új hullámos megoldás
A Microsoft olyan fémborítású miniadatközpontokat tervezett és gyártott le, melyek 3 x 2,1 méteresek és gyakorlatilag be lehet őket dobni a tengerbe. Ott maga a hűvös óceán tartaná hűvösen a szervereket. Az első tesztelések során az apró adatközpont mindössze 27 kW-t fogyasztott (az időtartamról nem szól a fáma).
A Microsoft NExT szándékai szerint az új adatközpontokat újrahasznosított anyagból gyártanák és megújuló energiával látnák el.
Bár az innovációt beharangozó cikkek "csak" azt emlegetik, hogy ezzel javulna az adatátviteli sebesség, hiszen az adatközpontok közelebb lennének a felhasználókhoz - igazából arról is szó van, hogy a kis "kapszulák" elszórása a világ tengereiben decentralizálná az internet infrastruktúráját, vagyis az talán kevésbé lenne kitéve a terrortámadás veszélyének. Elvégre ha egy-egy nagy adatközpontot támadnak meg terroristák, a nyugati világ ellen hadat üzenő vallási csoportok, akkor sokkal nagyobb kárt okoznak, mintha magányos kis miniadatközpontokra vadásznának a tenger mélyén - ami, valljuk be, eléggé kivitelezhetetlen, hacsak valaki nem rendelkezik hiper-szuper tengeralattjárókkal.
A netes adatforgalom nagy része amúgy is a tengerek alatt "utazik", mintegy 88 000 kilométernyi hálózaton. A nagy sávszélesség korszakának hajnalán, a 2000-es évek elején több amerikai telkomóriást vitt csődbe a beruházás, hogy lefektették a tengerek mélyén az optikai kábeleket, melyeknek köszönhetően élvezhettük a 3G-hálózatok nyújtotta előnyöket, és hamarosan az 5G-t.
